Szösszenetek fémzenéről

Címkék

2013 lista (1) 2014 lista (1) 2015 lista (1) 2016 lista (1) 2017 lista (1) 2018 lista (1) 2019 lista (1) 2020 lista (1) 2021 lista (1) Abnormality (1) Aborted (1) Abysmal Grief (2) Acid King (1) Adimiron (1) Aeternam (1) Agalloch (1) Agathocles (1) Age of Agony (3) Age of Nemesis (2) Agnostic Front (1) Ahriman (1) Airbourne (1) Alestorm (1) Alex Skolnick Trio (1) Alice Cooper (2) Alien Weaponry (1) Amon Amarth (1) Amorphis (4) Angertea (2) Animals As Leaders (1) Anna and the Barbies (1) Anneke van Giersbergen (2) Annihilator (4) Antal Nimród (1) Antediluvian (1) Anthrax (6) Apey & The Pea (1) Apey and the Pea (2) Archaic (7) Archer (1) Arch Enemy (2) Arkona (1) Armada (1) Armored Saint (1) Asphalt Horsemen (3) At The Gates (1) Autopilot. (1) Avatarium (1) bakelit (1) Barb Wire Dolls (1) Baron Mantis (1) Battle Beast (1) Beastö Blancö (1) Begotten Silence (1) Behemoth (1) Behold... the Arctopus (1) Beneath (1) Bermuda RockbanD (1) Beyond Fear (1) Bikini (1) Bilocate (1) Black Cobra (1) black metal (1) Black Stone Cherry (1) Black Tusk (1) Blind Myself (2) Bloody Juice (1) Blues Pills (2) Body Count (1) Bömbers (1) Borknagar (2) Borlai Gergő (1) Bornholm (1) Borrowed Time (1) Brant Bjork (1) Brume (1) Bullet (1) Burning Full Throttle (1) Byla (1) Cadaveres (1) Cadaver Mutilator (1) Cage (1) Cannibal Corpse (1) Carpathian Forest (1) Castle (2) Cattle Decapitation (1) Cavalera (1) Chapel (1) Child Abuse (1) Child Bite (1) Christian Epidemic (1) Chronosphere (1) Chrysta Bell (1) Clitgore (1) Colin Marston (1) ConansFirstDate (1) Corrodal (1) Crazy Lixx (1) Crew From Hell (1) Crossholder (1) Crowbar (2) Crown (1) Crucified Barbara (1) Csihar Attila (1) Dagoba (2) Darkher (1) Dead Congregation (1) Dead Lord (3) Dead Quiet (1) Death Angel (2) death metal (2) Decrepit Birth (1) Deep Purple (1) Dehumanized (1) Dehydrated (1) Demonical (1) Der Weg Einer Freiheit (1) Desecrator (1) Destruction (1) Devin Townsend (1) Dew-Scented (1) Diabolical (1) Diabolus in Musica (2) Din Brad (1) Divided (4) Dogma Inc. (1) Dog Eat Dog (1) Dopethrone (1) Dorothy (1) Down (1) Dr. Gore (1) Dread Sovereign (1) Drow (2) Drünken Bastards (1) DTA Death (1) Dunkelheit (1) Dust Bolt (1) Dying Breed (1) Dying Wish (1) Dysrhythmia (2) E-Force (1) Echobrain (1) Ecuador (1) Effrontery (2) Embatheria (1) Embryo (1) Emptiness (1) Eradication (2) Ereb Altor (1) European Mantra (2) Evil Invaders (2) Exhumed (1) Exodus (1) Extreme Attack (1) EyeHateGod (1) Fall (1) Fanatic Attack (1) Fekete Zaj (1) Finntroll (1) Fit For An Autopsy (1) Flotsam & Jetsam (1) Fostartály (1) Fuck The Facts (1) Gingerpig (1) Goatwhore (1) Gore Thrower (1) Gorguts (2) GrandExit (1) Grave (1) Gravecrusher (2) Grave Miasma (1) Grave Pleasures (1) Greenleaf (1) Grimegod (1) Grim Reaper (1) Grizzly (1) Gutted (6) Gyász (1) Gyilkos (1) Hajnali Sándor (1) Hamferd (1) Hammerfall (1) Harlott (1) Hate Eternal (1) Havária (1) HAW (1) Headbengs (1) Head For The Sun (2) Helheim (1) Helsótt (1) Hétköznapi Csalódások (1) Hexvessel (1) High on Fire (1) Hot Beaver (1) Human Error (1) Hypnos (1) Hypocrites Breed (1) Ian Gillan (1) Ice-T (1) Iced Earth (1) Implore (1) Indricothre (1) Inferno (1) Intervals (1) In Vain (1) Iron Maiden (2) Iron Steel (1) I am Morbid (1) Jack (2) Jarboe (1) Jesus Chrüsler Supercar (1) Jex Thoth (1) Jinjer (3) Johnny in the Jungle (1) John Diva and the Rockets of Love (1) John Garcia (1) Jónás Tamás (1) Jucifer (1) Judas Priest (3) Jungle Rot (2) K3 (1) Kállai János (1) Kamchatka (2) Kampfar (1) Karma To Burn (3) Karst (1) Kátai Tamás (1) Ketzer (2) Kevin Hufnagel (1) Kill With Hate (5) Kissin Dynamite (1) Kobra and the Lotus (1) Krallice (1) Krampüs (1) Kreator (2) Kvelertak (2) Kylfingar (1) Kyuss (1) Lamb of God (1) Lepra (2) Limb For A Limb (1) Little Caesar (1) Lividity (1) Lizzies (1) Lord Dying (2) Lower Than Zero (1) Lucifer (2) Lukács Peta (2) M. O. D. (1) Macabre (1) Madder Mortem (1) Mad Robots (1) Maggot Heart (1) Magma Rise (6) Makó Dávid (1) Malediction (2) Malignancy (1) Man.Machine.Industry (1) Manegarm (1) Manilla Road (1) Manowar (1) Marissa Nadler (1) Maryland Deathfest (1) Mayhem (2) Megadeth (1) Melt Banana (1) Merrimack (1) Metal (1) Metallica (3) MetalWar Fest (1) Metal Church (1) Mgla (1) Midnight (1) Misery Index (2) Mood (2) Moonsorrow (1) Moonspell (2) Mörbid Carnage (4) Morhord (1) Mortillery (1) mosh (1) Mpire of Evil (1) Művészetek Palotája (1) Myrath (1) Mystery Gang (1) Nadir (4) Nailed to Obscurity (1) Naked Truckers (1) Necromomicon (1) Necrophagia (1) Necrosodomy (1) Necros Christos (1) Needless (2) Negura Bunget (2) Nervosa (2) Newsted (1) New Keepers of the Water Towers (1) Niflheim fesztivál (1) Night Demon (1) Night Viper (2) Nile (2) Nita Strauss (1) Noctis (1) Northern Plague (1) Nova Prospect (1) NWOBHM (1) Nyos (1) Oaken (1) Obituary (3) Obscura (2) Omega Diatribe (1) Omophagia (1) Ordog (2) Orphaned Land (2) Overkill (3) Ozone Mama (1) Óz a csodák csodája (1) P. Emerson Williams (1) Paediatrician (1) Papa Le Gál (1) Paradise Lost (2) Perihelion (3) Periphery (1) Philip H. Anselmo (1) Philip H. Anselmo and the Illegals (1) Philm (1) Pillorian (1) Planet of Zeus (2) Plini (1) Poem (1) Possessed (1) Powertrip (1) Power Theory (1) Primordial (2) Prong (1) Protector (1) Psycho Mutants (1) Psycroptic (1) Purulent Rites (1) Raven (1) Reds Cool (1) Red Fang (2) Red Hot Chili Peppers (1) Reino Ermitano (1) Rivers Ablaze (1) River of Lust (2) rockabilly (1) Rockmaraton (4) rock and roll (2) Room of the Mad Robots (1) Ross The Boss (1) Rotten Sound (1) Rotting Christ (1) Rrelics of Humanity (1) S. D. I. (1) S. O. D. (1) Sacred Reich (1) Sadictic Intent (1) Saille (1) Saint Vitus (1) Sanctuary (1) Sanhedrin (1) Satarial (2) Saturnine (1) Sauron (1) Saxon (1) Screamer (1) Sear Bliss (1) Sepultura (5) Serpent (1) Serpent Lord (1) Sete Star Sept (1) Shade Empire (1) Shining (3) Shredhead (1) Siberian Meat Grinder (2) Sin of God (1) Skeletonwitch (2) Skruta (1) Skull Fist (2) Skyforger (2) Slayer (5) Slipknot (1) Slogan (4) sludge (1) Sniffyction (2) Sodom (1) Soilwork (1) Solidity (1) Sólstafir (1) Sons of Morpheus (1) Soulfly (3) Soundfear (1) Special Providence (2) Speedwolf (1) speed metal (1) Spiders (1) Spiral Skies (1) Spirit Adrift (1) Spirit Caravan (1) Stabbed (1) Staegt (1) Steak Number Eight (1) Stepfather Fred (1) Stereochrist (1) Steve Vai (1) Stoned Jesus (1) stoner (1) Strenght of Will (1) String Theory (2) Stygian Shadows Productions (1) Subscribe (1) Suffocation (1) Suicidal Tendencies (2) Sunset (1) Superjoint Ritual (1) Survive (1) Svartidaudi (2) Svoid (4) Swallow the Sun (1) Symphony of Symbols (1) szubkultúra (1) Terrordome (1) Terry Bozzio (1) Testament (3) Texttures (1) The Adolescens (1) The Aristocrats (1) The Atomic Bitchwax (1) The Dead Daisies (2) The Devils Trade (1) The Generals (1) The Golden Grass (1) The Iron Maidens (1) The Joystix (2) The Mis-Made (1) The Moon and the Nightspirit (2) The New Roses (1) The Raven Age (1) The Secret (1) The Shrine (1) The Skull (3) The Slayerking (1) The Socks (1) The Three Tremors (1) The Trousers (1) The Vintage Caravan (1) The Wounded Kings (1) thrash (3) thrash metal (2) Threshold (1) Through the Never (1) Thundermother (1) Thy Catafalque (1) Tiebreaker (1) Tim Ripper Owens (1) Tófalvy Tamás (1) Tormentor (2) Transhunter (1) Tribulation (1) Trillion (2) Trouble (1) Truckfighters (1) Turbo (1) Tyr (1) Tyrant Goatgaldrakona (1) Uganga (1) underground (1) Undertaking (1) Vader (1) Vampire (1) Varg (1) Vendetta Inc. (1) Victims (1) vinyl (1) Violator (1) Vitriol (1) VoiVod (3) Vulgar Display of Cover (1) Vulture Industries (1) Vuur (1) Wackor (2) Wall of Sleep (2) Warbeast (1) Watch My Dying (3) Wolfheart (1) Wreckmeister Harmonies (1) Yawning Man (1) Year of the Goat (1) Címkefelhő

Ünnepi lelkesedés (Special Providence és Rivers Ablaze az A38-on)

2022.01.21. 09:00 HORNER

Ez a koncert mindenképp something specialnek ígérkezett. A régóta különféle projektekben aktív SP-tagok ismét – több évet követően – együtt állnak színpadra, a 3. lemezük, a Soul Alert megjelenésének 10. évfordulóját ünneplendő. Ráadásul, s nekem, nem tagadhatom, a legfőbb vonzerőt valójában ez jelentette, az egykori SP-gitáros, Kertész Márton Rivers Ablaze nevű zenekara (két lemez után) most debütál élőben – a szintén valamikori (első 3 lemez) SP-billentyűs Cséry Zoltán, a Dividedből ismert basszer, Purnhauser Pál, valamint a Týr-dobos Rieckmann Tadeusz közreműködésével. Ja, és különleges vendégként az első lemezt feléneklő Sear Bliss-főnök, Nagy András is tiszteletét teszi a hajódeszkákon. (Ahogy az SP-koncertjén Tanka Balázs, a Turbo frontembere.) A jeges-szeles-esős idő (no meg a járvány) ellenére ezen hívogató tények (no meg a jó társaság) nem hagytak megülni otthon.

sp_koncertplakat.jpg

A belépő (és szigorúan alkoholmentes) sör gyors magamévá tétele után máris a koncerttérben dübörög a RIVERS ABLAZE. De mintha a mennydörgés költözött volna a színpadra, Tadeusz dobos-atyaúristenné vált a szememben pillanatok alatt. Hát hol tékozolta eddig az idejét?! Minden hangszer gyönyörűen, telten, világosan, arányosan szólt, semmi gerjedelem, remekül kiegészítve egymást. Persze ez a projekt Marci experimentális-progresszív extrém metál durvulata, és a főszerepet az ő gitárja, a hangszeres játéka jelenti, amit a zenésztársai maximálisan alá is támasztottak. Briliánsan. Nagy András megjelenésével aztán a Blood Canvas albumról előadták a Genuine Delusion és a Crystal Tower című tételeket. Több mint remek volt, noha én mindig azt érzem, hogy van némi kontakthiba a blackes vokál és ezen progresszió között – de üsse kő, extrém metál, nem igaz?!

ra_images.jpg

Ha bármit is fel akarnék róni – már miért tenném? – a produkciónak – amit már majd' telt ház követett fülelemmel –, az a közönség figyelmének még inkább fókuszálása: adjunk meg, ami a szemnek is jár! Marci alkatból nem tűnik közönséggel társalkodó frontembernek, inkább szűkszavú, a játékára elmélyülten koncentráló valaki, ám a RA-ben mégis ő van a központban, de amíg Nagy András nem volt a színpadon, addig akár egy igen jól hangosított közönség előtti próbának is gondolhattuk a koncertet. (Ez ügyben követendő példa lehet a The Aristocrats triója…) Mivel ez volt az első koncertje a társulatnak, okkal feltételezhetjük, hogy ez majd kiforrja magát. A színvonal a zenét tekintve magasan nemzetközi!

 

(Az est harmadik, középső fellépő zenekara meghallgatása helyett inkább a taton fújtuk a füstöt, folytatva a sörözve beszélgetés szép hagyományát.)

 

A SPECIAL PROVIDENCE album-szülinapos koncertjéről csak szuperlatívuszokban lehetséges megszólalni. Ám nyilván az is csak satnya próbálkozás lenne: visszaadni valamit a megtapasztalt kiemelkedő muzikalitásból és hatásából. Jó rég nem láttam élő fellépésen a zenekart. Valójában a 2014-es A38-as tetőteraszos koncert óta, ami fennállásuk 10. évfordulójára esett, nem álltam a színpaduk előtt. Hatalmas élmény volt ismét a hatásuk alá kerülni. Az SP-ben az a csodálatos, hogy bár mindegyik tag (Markó Ádám dobos, Fehérvári Attila basszusgitáros, Kertész Márton gitáros, Kaltenecker Zsolt billentyűs) virtuóz a maga hangszerén – ahogy ezt az este is könnyedén bizonyították –, de képesek ezt a négy különböző „erőt” közös mederbe terelni, hogy valami még szenzációsabb szülessen belőle: egy jó dal! No, itt ebben nem volt hiba. A nyugodtan mondhatom: full házas közönség pedig megveszett értük. (Ha volt is hiányérzetem, az csak a gazdag merchpultnál támadt, amikor kiderült, hogy a legnagyobb pólóméretük XL-es – szóval sürgősen össze kell mennem…)

 sp_spacecafe.jpgsp_labyrinth.jpgspecial-providence-soul-alert-cd.jpgsp_essence.jpgsp_vw.jpgspecial-providence-eu-live-cut-cd-dedikalva.jpg

sp_dvd.jpg

 

A Soul Alert lemez dalai voltak persze a központban, de a pazarul felépített programban jócskán helyet kaptak más albumok gyöngyszemei is. Fehérvári Attila basszer pedig gesztusai, mozdulatai által a RA-nél hiányolt frontemberi szerepet maximálisan betöltötte, míg a konferálásokat Markó Ádám abszolválta. Így ő hívta színpadra a műsor második felében Cséry Zoltán billentyűst, aki az első 3 lemezen alkotótársuk volt, s vele folytatták az előadást, hogy aztán kiegészüljenek Tanka Balázs Turbo-énekessel a Fences Of Reality című daluk megszólaltatásához. A visszatérő Zsolttal a programot az ünnepelt lemez címadó számával zárták. De nyilván nem úszták meg ilyen könnyen, a ráadásblokk végére az ismét színpadra szólított Cséry Zoltánnal együttesen, két billentyűs hangszerrel nyomták a Lazy Boy című slágerüket.

Szerintem nem volt olyan létező hang, amit aznap este ne hallottunk volna – méghozzá a megfelelő, fülkényeztető sorrendben, hangzatban. Még most is itt cirkulálnak a fejemben. Jól indult az év koncertügyileg!

Special Providence Reunion & „Soul Alert” 10th Anniversary,
(Antares), Rivers Ablaze
Budapest, A38, 2022. január 20.
Belépőjegy ára: 3500/4500 Ft

Címkék: Special Providence Rivers Ablaze

2021 – a bizonytalanság éve

2021.12.31. 07:00 HORNER

kerdojel3.jpg

…kijön a lemez idén, vagy eltolják a megjelenést? Lesz koncert vagy lemondják, halasszák, átütemezik a turnét, törlik az egészet? Érdemes early bird jegyet venni? Visszautalják a jegy árát? Ha megtartják a koncertet, el merjek rá menni? Újabb hullám, vagy ez még ugyanaz?...

 

Legtöbbet és legszívesebben hallgatott albumok

1.

iron_maiden.jpg

2.

gojira.jpg
3.

liquid_3.jpg
4-20.

          witherfall_kicsi.jpgobscura_kicsi.jpgflotsam_kicsi.jpgsepu_kicsi.jpg

          archspire_kicsi.jpgenforced_kicsi.jpgaa_kicsi.jpgmz_kicsi.jpg
          rc_kicsi.jpgnervosa_kicsi.jpgnecro_kicsi.jpgcrazy_kicsi.jpg
 

         volbeat_kicsi.jpgaw_kicsi.jpgtentation_kicsi.jpgkhemmis_kicsi.jpgmarissa_nadler.jpg


 
4.  Witherfall (US): Curse Of Autumn  5.  Obscura (D): A Valediction 

6.  Flotsam and Jetsam (US): Blood in the Water 

7.  Sepultura (BRA): SepulQuarta

8. Archspire (US): Bleed the Future  9.  Enforced (US): Kill Grid 

10.  Angelus Apatrida (E): s/t  11. Moonshine Zombies (US): s/t 

12.  Rocking Corpses (FIN): Death Blues  

13.  Nervosa (BRA): Perpetual Chaos

 14.  Necronomicon (D): The Final Chapter  15. Crazy Lixx (S): Street Lethal 

 16.  Volbeat (DK): Servant Of The Mind  17.  Alien Weaponry (NZ): Tangaroa 

18.  Tentation (F): Le Berceau des Dieux  19.  Khemmis (US) Deceiver 

20.  Marissa Nadler (US): The Path of the Clouds

 

Magyar zenekarok, zenészek kedvelt lemezei

1.

amd_1.jpg

2.

beneath_the_void.jpg
3.

thy_catafalque.jpg

4-10.

          river_2.jpgsouthern_oracleletoltes.jpgkekkoi.jpgbodors.jpg

                    magma_kicsi.jpgblizzard_k.jpgcf_k.jpg

4.  Rivers Ablaze: Devoid Dying Sun 

5.  The Southern Oracle: Exodus Aesthetic 

6.  Kékkői Zalán: My World, My Dream 7.  Bodor Máté: Oh Wow!

 8. Magma Rise: To Earth to Ashes to Dust 

9. Blizzard: Disengaged from Life

 10. Crippled Fox: Attack Of The Thrash Wrist (EP)

EXTRÁK
(Xmass edition - megjelenés: december 18. és 20..)

Vadász: Harc a benzinért - Frost: Winterblood

                                         vadasz.jpgfrost_ki.jpg

 

2021-es koncertdömping

TO HELL AND BACK – EUROPEAN TOUR 2021 – Little Caesar (US),
Asphalt Horsemen (Budapest, Instant-Fogas Komplexum, szeptember 29.)

 

THE THIRD COMMANDMENT TOUR 2021/DESSZERT FEST BUDAPEST V.

– Lucifer (S), Dead Lord (S)

(Budapest, Instant-Fogas Komplexum, november 20.)

 

Archaic
(Budapest, Instant-Fogas Komplexum, december 27.)

 

Magyar földalatti fémnehéz papíráru (fanzine)

 p2.jpg

Iron Maiden-antológia #2 1980/1. (január)
Burning Sun #9 (február)
Iron Maiden-antológia (Senjutsu különszám) (augusztus)
No Obligation #8 (augusztus)
Burning Sun #10 (szeptember)
Blast #5 (november)

 

Érdekes és élvezetes zenei könyvek

 p1.jpg

Rob Halford: Vallomás.
Budapest, Trubadúr-könyvek, Helikon Kiadó, 2021. Ford. Bus András. 387 o.

Dave Mustaine – Joe Layden: Metal memoár – Mustaine és a Megadeth.
Budapest, Konkrét Könyvek, 2021. Ford. Dudich Ákos és Bevíz Mihály. 335 o.

Adrian Smith: Folyók és sziklák szörnyei – Az Iron Maiden őrült pecása.
Budapest, Trubadúr-könyvek, Helikon Kiadó, 2021. Ford. Illés Róbert. 292 o.

Zac Crain: Fekete vigyor. Dimebag és a Pantera.
Budapest, Konkrét Könyvek, 2021. Ford. Dudich Ákos. 260 o.

EXTRA
(limitált kiadás)

bali_kisterem.jpg

     Bali Dávid: kisterem.
Budapest, Uni-Rockteam Kft./Empire Merch, 2021. 128 o.

 

Zenében is gazdag, vírusmentes boldog új esztendőt kívánok!

Címkék: 2021 lista

Szombat esti svéd szeánsz (Lucifer és Dead Lord az Instantban)

2021.11.21. 11:00 HORNER

Három húros hangszeres hanyatlott le a hátára egyszerre a színpadra,
míg Johanna a dobok felé fordulva, térdre ereszkedve magasra emelte a csörgőjét, de nem glóriának maga fölé, sokkal inkább élete párja előtt tisztelegve
– mert lehet, hogy Martin Nordin játszotta aznap este a legtöbb hangot,
hogy Hakim a legnagyobb bohóc, és Johanna istennői adottságokkal bír,
mégis Nicke Andersson a király
– akit ikonikus kalapja mellett megillet a korona! Nem a vírus!

Tekerjük vissza az idő kerekét! Első koncertem… Ja, nem ennyire!... 2020. márciusában, a Lucifer hatalmas Európa-turnéra készült, elhinteni az emberek tudatában, hogy megjelent a 3. lemezük (III.). Ám hasonló totális támadásba kezdett épp akkor a covid is, és utóbbi nyert, így a turnét áttették őszre, ekkor már magyar dátum is szerepelt a programban: november 14., Budapest. Nem részletezem: egy évnek plusz egy hétnek kellett eltelnie, hogy tényleg az Instant színpadán láthassuk a Johanna Sadonis központi szereplésére kihegyezett produkciót – a negyedik lemezük (IV.) épp halloweenre jelent meg!

luciferiv.jpg

Hogy a Dead Lorddal jöttek, az nálam külön örömforrás! De logikus lépés is, hiszen egy szcénához tartozik a két zenekar, ráadásul Martin Nordin mindkét formációban a gitárosi posztot tölti be jelenleg (a Dead Lordban korábban basszer volt). Neki aztán kihívás lehetett ez a turné, mégha közben dupla élvezet is, hiszen összesen 2 órát tölthet minden este a színpadon!

dead-lord-logo.jpg

A (nem a Movember miatt) bajuszban és barkóban verhetetlen, zseniális, Thin Lizzy-vakcinával kezelt DEAD LORD pontban nyolckor vetette magát a kb. 150 rajongó előtti, kordonnal körülvett emelvényre. Hakimékat 2016-ban (akkor már 2 lemez birtokában) kétszer is volt alkalmam látni: márciusban és októberben, mindkétszer a Dürer-kertben, s ahogy az albumok, úgy a koncertjeik is magukkal ragadtak. A lelkesedésem a tavaly megjelent 4. lemezzel (Surrender) kicsit ugyan alábbhagyott, mert kevésbé horzsolónak, ellenben szellősnek-puhának és gyengébb hangzásúnak éreztem (időközben a gitáros szerzőtárs Olle Hedenström távozott a bandából).

Nos, puhányságnak itt nyoma sem volt! Olyan elevenség és karcosság vette kezdetét már az első pillanattól kezdve a színpadon, hogy az embernek azonnal fülig szaladt a szája, és csattant a padlón az álla (már ha nem tartotta arcmaszk…). Amire jó sokat rálapátolt az énekes-gitáros-értelmi szerző Hakim párducmintás inge, elvetemül szemmeregetése, grimaszai, ironikusan és valósan átélt hősi gitározása. Piszok jó hangzásuk volt, úgy megdörrentek, hogy rezegtek a szőrtüszőim, mégis nagyon arányosan és keményen szólt minden, semmi kása. Szinte elröppent az a 40 perc, mikor Hakin kicsit sarokba állított a gityóját és a Hammer to the Heart jammelős részébe beiktatta a maga egészen egyedi zenekar-bemutató konferálását. Aztán újra a nyakába akasztotta a hangszerét és elnyomtak még egy számot. Az eddig látott koncertjeik se voltak kutyák, sőt, de ez most élményszinten megelőzte nálam őket – nyilván a nagyfokú koncert-kiéhezettség miatt is. De ahogy a múltkori Little Caesar-bulin is megtapasztaltam, ez a koncerthelyiség elég hangulatos tud lenni, mondhatni belsőséges, bejövős.

logo-lucifer.jpg

Hat év telt el – ahogy Johanna egyik konfjában utalt is rá –, hogy a sabbathos-okkult LUCIFER először tiszteletét tette nálunk. De az még egy más történet volt, az első lemezük épphogy kijött, más volt a tagság, Johanna sem volt még Anderssonné… Akkor a Paradise Lost előtt mutatkoztak be, most főzenekarként tértek vissza, immár 4 lemezzel a tarsolyukban. Profibban, Johanna részéről pedig jóval több előadói rutinnal, kedélyesebb, a közönség felé fordulóbb gesztusokkal – a zenéjük kivitelezése pedig olyan feszes volt, mint… mint Nicke Andersson etalon dobjátéka.

Noha egyáltalán nincs szándékomban elfogult lenni a híresség felé, mert bármennyire is szeretem az Entombedot, vagy kedvelem a The Hellacopters, a Lucifert mégis Johanna felől közelítem, a The Oath óta, az azért vitathatatlan, hogy Nicke érkezése mind a zenét, mind a zenekar pozicionálását magasabb szférába repítette. Miközben az eredeti értékeiből mit sem vesztett. De ha csak a szombat esti teljesítményét is nézem a dobok mögött, hát, Hakimhoz hasonlóan nekem is kiguvadtak a szemeim: az az ütemérzék, pontosság, kemény-feszes, dögös dobporolás, amit ott elővezetett rockandrollos lazasággal, miközben vokálozott is… és mindenki ráfigyelve hozzá igazodott… szóval, ha ő nem is vette le a létező sajátját, én leveszem előtte a képzeletbeli kalapom.

lucifer-2021.jpg

Jó-jó, az is kétségbevonhatatlan, hogy Johanna fizikai adottságai szemkápráztatóak… Ugyanakkor fülkápráztatóak is: a hangja képes elvonni az ember figyelmét a rafinált szabású ruhája dekoltázsáról! És szombat este a hangja szárnyalt, hiba nélkül. Semmi haloványság – szikrázott az a kifejező, sajátos tónusú hang, akár a ventillátorral cibáltatott szőke hajzuhataga.

Klassz íve volt a műsoruknak, szépen felépített sorozatban jöttek a slágereik (nagyjából csak azok vannak nekik), Nicke irgalmatlan tempót diktált, hézag nélkül adták elő, hatalmas elánnal a dalaikat. Nordin itt is pompás szólókat eresztett közénk, miközben a színpad rendezői bal oldalsó szélén egy monitorra állt fel – amúgy sem egy alacsony ember, kimagaslott rendesen, a játékával is.

Aztán a 60. percben elköszöntek, de persze nemsoká visszatértek, hogy a 3 számos záróblokkban előadják a névadó Lucifer című számukat is, Johanna még az első sorokban állókkal is lepacsizott, majd végül a három húrnyűvő (két gitáros és a basszer) a földre vetette magát, míg az énekesnő csörgőkarikáját a magasba tartva a szólót doboló Andersson felé fordulva térdre ereszkedett. Itt a vég(e)! Hú, de király volt!

 

Hatalmas szerencsének érzem, hogy bár itthon épp szombaton szigorodtak a járványintézkedések, nálunk nem maradt el a buli, mint egy nappal korábban Grazban! Ezt az élményt kihagyni vétek lett volna.

THE THIRD COMMANDMENT TOUR 2021
(DESSZERT FEST BUDAPEST V.)
Lucifer (S), Dead Lord (S)
Budapest, Instant-Fogas Komplexum, 2021. november 20.
Belépőjegy ára: 3900/4900/5900 Ft

lucifer_109538251_969586553502511_5093651717320989866_n.jpg

Címkék: Lucifer Dead Lord

Bluesy & Sleezy & Rock & Roll (Little Caesar az Instant-Fogas Komplexumban)

2021.09.30. 08:00 HORNER

Kezdhetem patetikusan is: ó, ezt a napot is megértem, újra koncertre mehetek! Több mint egy év kihagyás után. (Az utolsón tavaly szeptember 4-én vettem részt a Mad Robots lemezbemutatóján, a TRIP hajón, beszámolót lásd: Fémkereső Facebook-oldal, szeptember 5.) Persze, aki akart és mert, az nem tartott ekkora szünetet, és a magyar előadók fellépése mellett már külföldi bandák koncertjén is ott lebzselhetett a színpad előtt (lásd például Kreator és tsai barba negra trackes vagy a Fekete Zaj fesztivál augusztus akkordjait). Én kivártam. Jó néhány megsárgult kinyomtatott jegy várt a tarsolyomban a felhasználásra. Ezek egyike az 1987-ben alapított amerikai Little Caesar budapesti (akkor még dürer kertes) koncertjére szólt.

lc_logo.jpg

A hollywoodi bandát már a megalapításakor tisztelet övezte, ami az első EP-k és az első két LP után csak fokozódott – az eltelt 34 esztendő során meg csak tovább hízott.

Arról nem is beszélve – s itt a patetizmus mellé egy kis bulvár –, hogy az énekes Ron Young James Cameron filmrendezővel való barátsága mekkora hype-ot váltott ki, miután az 1991-es Terminator 2. – Az ítélet napja című klasszikus darabban Arnold Schwarzenegger T-101-esként úgy kivágja a motoros bár ablakán a hősünket, a szénné tetovált karú, motoros rockert, aki a biliárdasztal mellől támad neki, mint a macskát szarni. (Ron később mesélte, hogy ez az aktus nem is csak egyszer történt meg vele, hiszen a próbákon kívül, a többszöri felvételek során is repülhetett…)

robert-winley.jpg

A kategorizáló egykori kritikusok szerint az AC/DC és a Lynyrd Skynyrd, vagy a Zodiac Mindwarp és a Molly Hatchet szerelemgyerekeként megközelíthető zenéjű banda blues alapú muzsikát játszik, s hiába a motoros „kiszerelés”, ők soha nem válhattak az új Guns and Rosesszé, vagy Black Crowesszá, tömegsikert aratva, bármennyire is erre a vonalra próbálta predesztinálni őket a kiadó. Maradtak a jó öreg rhythm and bluesnál, ami viszont nem feküdt a ’90-es évek elejét még uraló multikiadónak, így a második lemezt követően földbe is állította a bandát. (Az 1998-as, kiadatlan felvételeket, így ritkaságokat tartalmazó lemezt – This Time it’s Different – a második albumot felgitározó Earl Slick a saját kiadójánál jelentette meg.)

A kultikus státus így viszont megmaradt. Amin a visszatérésük – időközben Young egy pazar Manic Eden-albumot is felénekelt a Whitesnake muzsikusaival elsősorban a japán piacra 1994-ben – és az újabb 3 lemezük csak erősített, mert mindegyik bika egy darab: a 2009-es Redemptiontól kezdve a 2012-es American Dreamen át a legutóbbi, 2018-as Eight című lemezig. S most végre ismét Európában koncerteznek, a tavalyi turnét idénre tolva, s a magyar rajongókat az utolsó percekig izgalomban tartva, hogy tényleg, igazán, tuti fellépnek-e Budapesten (az eredetileg meghirdetett dátumra napra pontosan egy évvel később) – mert ki tudja, mikor csap le a járvány, betegszik meg valaki a stábból, vagy hoznak újabb szigorító intézkedéseket, aminek következményeként a vén kontinensen – a 15 állomásos, szeptember közepétől október elejéig tartó turnén – zenélő banda fogja magát és visszautazik a tengeren túlra? Nos, szerencsénk volt. De még milyen! Az alapító ősök: Ron Young (ének), Loren Molinare (gitár), valamint a frissebb keltezésű, de nem kevésbé klasszis bandatagok: Mark Tremalgia (gitár) és Pharoah Barrett (basszusgitár) keltette hangok feledhetetlen élményt jelentettek szerda este. Sajnos a szintén veterán Tom Morris dobosnak haza kellett utaznia, mert az édesanyja megbetegedett, így őt az extravagáns öltözetű (siltes sapka, mellény, nyakkendő) Brian „nem-értettem-a-nevét” helyettesítette, akinek nagyon gyosrsan be kellett tanulnia a számokat, respect, nem is keveset, hiszen Budapesten is 18 dalt adtak elő,

A hazai koncertre nem is választhattak volna jobb előzenekart az Asphalt Horsemennél, akik bevallottan maguk sem mentesültek annak idején, a ’90-es évek elején az első két LC-lemez hatása alól. Legalábbis Lőrincz Karcsi énekes-gitáros dallamvilágában biztos fellelhetőek a rájuk jellemző sajátságok. Meg az a bizonyos délies íz. Én ugyan a magyar nyelvű 3. lemezükkel (Halld, amit mondok!, 2019) nem nagyon békülök ki (kinek a papné…), de Károlyon, „a húsevő virágon” kívül a tagságot alkotó Matyasovszky Géza („Omega”) gitáros, Megyesi Balázs basszer és Bencsik István dobos kanyarban lévő új lemezét bizonyára beszerzem majd – és hát koncerten még nem csalódtam bennük.

little-caesar-band.jpg

Kezdjük ott, hogy a jegyár nagyon barátságos volt, főleg a járvány kiváltotta árdrágulások korában. Az Instant koncertterme pedig szintén fidélis volt a mennyezetről lógó kürtös angyallal, felhőcskékkel, diszkógömbbe oltott vaddisznóval – kb. 150-200 fő befogadására alkalmas, s ennek a nézőszám maradéktalanul eleget is tett. Apropó közönség: kevés kivétellel nem lehetett 40 év alatti résztvevőt látni, így ez nem is „osztálytalálkozó”, hanem „nyugdíjasklub” volt, magamat is beleértve persze! (Ugyanakkor egy nagyon is élettel teli koros csoport!...)

A merchpult nagyon adta magát, mindkét zenekarnak minden lemeze kapható volt CD-n, míg a legutóbbiak bakeliten is, és több pólóminta is a kínálat része volt. Bár nekem a puszta logós frontok nem nyerték el a tetszésemet.

Az ASPHALT HORSEMEN „négy lovasa” egy rövid intrót követően 20 órakor lépett a színpadra – és megnyugvásomra csak angol nyelven szóltak a dalok. Iszonyú jó, hangos és arányos hangzással. Gézának ma volt a születésnapja (58.), a LC elég jó ajándék-meglepi volt számára, és szólt is neki a „Happy Birthday”, noha épp neki támadtak az egyik szám alatt kábelproblémái, amit egy cserével gyorsan kiiktatott és Károllyal cinkosan és jólesően összenevetve a szólóra már épp „visszaért”. Nagyon jól összeállított ívű, 9-10 dalból (köztük: Wicked Woman, Ride on, Mexico) álló műsort kaptunk 45 percben, és a filing is átjött, a jókedv és az álom teljesülése, hogy egyfelől végre ismét koncertszínpadon a banda, másfelől, hogy egy élő példaképpel együtt. Klassz volt.

Mielőtt 21-kor az amerikai LITTLE CAESAR színpadra lépett volna, Károly ismét magához ragadta a mikrofont egy konferansz erejéig, s immár LC pólóban. Elmesélte, mekkora hatással volt rá annak idején, mikor a Metal Hammerben elolvasta a zenekarral készített interjút (ez az 1992/6. szám volt, ezt követően csak a 2012/7. számban közöltek velük interjút, s sajnos azóta sem, de talán most megragadták az alkalmat…). S máris a színpadon volt a banda – és 75 percig meg sem állt.

A dallistából kihüvelyezhető, hogy melyik lemezük állt a műsor fókuszában, de jó arányérzékkel szemezgettek azért mindegyikről, sőt még az első kiadványukról, a Name Your Poison EP-ről is bekerült egy szám a programba – kell ennél több? Az meg hogy a ráadásblokk 2 száma után még egyszer visszajöttek (Károly a színpad széléről hevesen arra biztatott mindenkit, ne lankadjon a "we want more"-kórus), külön öröm volt, s Ron a pillanat megélésének jelentőségére és fontosságára hívta fel a figyelmet. Hogy aztán összekapaszkodva az AH zenészeivel ismételten közös képet készítsenek a közönséggel a háttérben.

magyar_plakat.jpg

Álom vált nem remélten valóra, egy végtelenül szimpatikus, csak a zenének élő banda hozta el a rock and roll, a blues és a hard rock hangjait a budapesti éjszakai bulinegyed szívébe, elképesztő precizitással, lendülettel és természetes hangulatot varázsolva. S a mi szívünk is hevesebben vert Ron mit sem kopó, gazdag érzelmi skálán játszó hangjának hallatán, ahogy a lábak is dobogták az ütemet a koncert közben. Talán csak tánc nem volt a parketten, pedig jólesett volna. No meg egy kis Rum and Coke – ám ezt a népszerű dalukat most nem játszották el, hiába kérte a közönség egy része. Talán legközelebb!

Drive It Home (LC), Rock-n-Roll State of Mind (LC), Wrong Side of the Tracks (LC), Hard Times (LC), Same Old Story (R), Ballad of Johnny (I), Chain of Fools (Aretha Franklin feldolg.) (LC), I Wish It Would Rain (The Temptations feldolg.) (LC), Tastes Good to Me (NYP), Down-n-Dirty (LC), In Your Arms (LC), Hard Rock Hell (AD), Straight Shooter (E), Real Rock Drive (R), Mama Tired (Merle Haggard feldolg.) (E). Ráadás: Vegas (E), Every Picture Tells a Story – Happy (Rod Stewart feldolg.) (R). Második ráadás: Time Enough for That (E)

TO HELL AND BACK – EUROPEAN TOUR 2021
Little Caesar (US), Asphalt Horsemen
Budapest, Instant–Fogas Komplexum, 2021. szeptember 29.
Belépőjegy ára: 3900/4900 Ft

turneplakat.jpg

Címkék: Asphalt Horsemen Little Caesar

Rezgő nyár

2021.09.07. 07:00 HORNER

Búcsúzásként visszatértek a zenészek. És ahogy nézte az ember Kátai Tamás sólyomszerű alakját, ahogy hálálkodik zenésztársainak és mindenkinek megköszöni, mire válaszul mindenki őt éltette, és a sor végére érve a két hatalmas ember, Lédeczy Lambert és Vörös András megölelgette és felkapta ezt az apró embert, akkor az megkapó és tiszteletteljes volt. Nehéz szavakat találni. Azóta is. – Gaborják Ádám beszámolója.

fzf_n.jpg

Számomra is furcsa leírni azt a mondatot, hogy soha nem voltam még a Fekete Zaj Fesztiválon. Kénytelen néztem szembe ezzel a ténnyel, de amikor értesültem a Mezolit – Mesék a Thy Catafalque-ról elnevezésű projektről, akkor az olyan volt, mint egy behívó. Tudtam, hogy mindenképpen ott kell lennem. Ritka, hogy igazán jelentős zenetörténeti eseményen vehessen részt az ember, márpedig ez az volt a javából.

És nem is kellett csalódnom. Mások is ezerszer leírták, így én is megteszem, a Fekete Zaj rendkívül szép helyet talált magának a Sástó mellett. Ha nem kellett volna dolgoznom közben és nem lettek volna koncertek, ki se jöttem volna az erdőből. Csak a környezet felért egy rekreációval. Másrészt barátságos méretű a fesztiválhelyszín, befogadható mennyiségű, családias, (zeneileg biztosan) nyitott közönséggel, amiben túlnyomó többségben baráti közösségek vannak. Sokat olvasni arról, hogy az egyik, ha nem a legjobb fesztivál itthon, ezt már én is csak megerősíteni tudom. Ráadásul nekem is adott némi otthonosságot, rengeteg ismerős arcot láttam Szegedről, mintha legalábbis újra az egyetemi éveimet tölteném.

A THE DEVIL’S TRADE-et számos alkalommal volt szerencsém látni, amikor tehetem elmegyek a koncertekre. Makó Dávid számomra a jelenlegi mezőny egyik legautentikusabb zenésze, embere, azon kevesek egyike, aki ténylegesen fel is szólal a társadalmi problémák és a politikai elnyomás ellen. A The Call of The Iron Peak nekem csont nélkül 2020 egyik legjobb lemeze volt. Szóval nem volt kérdés, hogy mindenképp ott kell lennem már ezen a koncerten is. A TDT gyakorlatilag egymaga képviseli itthon a blues és folk gyökerekkel rendelkező, a doom szellemiségét is megidéző akusztikus zenét, amit többek közt Scott Kelly és Steve von Till is játszik, a szűkösebb keretek ellenére eddig minden lemezen tudott valamit előrelépni, és nem véletlen, hogy a harmadik lemez előtt felkarolta a Season of Mist kiadó, és ezzel remélhetőleg folytatódni fog a nemzetközi menetele. Makó Dávid megint újat mutatott, és ezúttal régi harcostársaival, a Haw zenekar tagjaival lépett fel, akik gitárral, dobbal, billentyűkkel megtámogatva eléggé meg is borították a TDT dalait. Az erősítéssel persze jobban előtérbe kerültek a zenei rétegek, hogy önmagában milyen súlyos akkordok, harmóniák vannak az egyes dalokban, miközben nem maradhatott el a bendzsó és a nyugalmasabb részek sem. Makó Dávid pedig hol leüvöltötte a hegyeket, hol azok visszhangozták fájdalmas dallamait. És ettől a kettősségtől volt igazán izgalmas a koncert, hogy milyen kontrasztos tud lenni a „The Call of The Iron Peak”, a „Dead Sister” vagy a „Három árva” különböző előadása. Nem gondoltam volna, hogy egyszer egy TDT koncerten fogok vadul headbangelni. Miközben a katarzis sem maradt el.

20210818_210443.jpg

(Fotók © Gaborják Ádám)

Másnap a THE SOUTHERN ORACLE-lel nyitottam (ha már Szeged), akik hozzám hasonlóan nem Zajongtak még. Kicsit féltem a Metal Factory után, hogy a frontember, Kókai Barnabás miként fog belakni a dinamikájával egy jóval szerényebb színpadot, de szerencsére megoldotta. Barni rém szimpatikus arc egyébként, érdemes is odafigyelni rá, mert az aktuális politikai kérdésekről sem a bullshitet tolja – a szövegeiben sem –, és nagyjából tőle hallottam egyedül, hogy kiemeli a zenészek mellett a háttéremberek szerepét a zeneiparban. Akik nélkül ugye se koncert, se fesztivál nem lenne. Bár Barni amúgy eléggé elviszi a figyelmet, de mindenképpen érdemes a hátteret követni, a TSO zenészei nagyon feszesen biztosítják a brutális metál/hardcore alapokat. Az idei új Exodus Aesthetic című album „Prisoner”, „Peacekeeper” dalai, vagy a „Crowdpleaser”, „Palmreader” és a „Corrupter” mindenképp erről tanúskodnak. Szerintem a TSO sikerrel fogja megtalálni, hogyan lehet prezentálni egy új zenei albumot a megváltozott, átmediatizált térben.

Az idei Zaj azonban nemcsak az debütálásokról, hanem sajnos a búcsúról is szólt. Itt köszönt el 28 év underground uralom után a NADIR, akik a zene mellett önálló szellemiségükkel és a kiemelten fontos társadalmi mondanivalójukkal is sajátos helyet foglaltak el. A zenekar kifejezetten jól szólt, Tauszik Viktor végig lendületesen és a helyzet ellenére felszabadultan adta elő a dalokat, és szerencsére nemcsak a dobos Szabolcs utazott haza erre az alkalomra, hanem a régi tagokat is vissza tudták hívni. Az albumok közül az Eco-ethic képviseltette magát a leginkább („Unjustified”, „Rescue Shelter”, „Eco-ethic”), majd a Those Who Bought the Rain („Traitor Pleading Guilty”, „The Test of Time”), de minden soralbum helyet kapott, így természetesen a „Carry the Banner” képében az utolsó The Final Requiem for a Helpless World is, és a végén volt az elmaradhatatlan főhajtás a nagy példakép Bolt Thrower („Powder Burns”) előtt. Az első, Tenacity című albumról a „Fauna Funeral” biológiai pusztulást megéneklő gyászzenéjével zártak, keretbe foglalva nemcsak az estét, hanem az egész életművet is. Borzasztóan fognak hiányozni. Vigasztalásul mementónak még beszerezhető az utolsó album exkluzív kiadása.

A pénteki nap leginkább az ingázásról szólt, túl sok volt a választék, túl kevés időre (ezt jövőre mindenképp át kell gondolnom). Délután remek választás volt EGYEDI PÉTER egyszálgitáros koncertje a Kacsatónián, a kissé melankolikus, de jó hangulatú előadást még az sem törte meg, hogy néha az ébredező nagyszínpadról üvöltő Pantera volt a „ritmusszekció”. Némi kényszerpihenő, mobiltöltés, után jött az addigra megszokottá vált hegymászás a laptopomhoz, így az ENTRÓPIA ARCHITECTÚRÁ-t kénytelen voltam szó szerint az erdőből hallgatni. A folkhangszerekkel és egyéb vasipari eszközökkel megtűzdelt drone-doom, posztmetál zene még így is lehengerlő élmény, különösen a völgyet betöltő, öblös hörgés. Azért legközelebb a színpad előttről hallgatom. Mikor visszatértem, hasonló meglepetésként értek az olasz OTTONE PESANTE utolsó számai, amikre felkapom a fejem. A dob, trombita és harsona keveréke elég elképesztő kombináció, mégis működik az esetükben. Sajnos csak ízelítőt kaptam, de azóta is gyakori vendég a lejátszási listámon. Az este folyamán előbb a PERIHELION-t hallgatom meg, akik zenéjükkel és szövegvilágukkal is mindenképp beleillenek a tájba, mind a négy lemezük kiemelkedő teljesítmény volt. A természeti fenséges zenei megfogalmazása. Öröm volt újra hallani ezeket a dalokat. Viszont Vasvári Gyula hangja nekem túlzottan is belesimult a hangszeres részekbe, amit nem először tapasztaltam, némileg jobban érvényesülhetne a koncerteken. A POZVAKOWSKI instrumentális egyszerre kemény és atmoszférikus zenéje pedig ideális levezetésnek tűnt a számomra fárasztó nap végére.

A szombat jórészt már a Mezolit projektről szólt a mindenkin érezhető izgatottsággal, a délutáni közönségtalálkozóval, no meg a többórás beállással. Mindeközben szépen gyülekeztek – a szervezők külön erre az alkalomra tervezett – Mezolit-merch-be öltözött figurák, hogy az est végére meglegyen majd a Zaj első teltháza.

20210821_172420.jpg

A délutánt azonban még az ØRDØG-gel kezdem, akikről kiderült, hogy ebben a formátumban szintén nem voltak még a Zajon, a csendes verzió viszont itt debütált pár éve, Nekem a nyár róluk szólt, rendre elkaptam őket valahol, úgyhogy már szinte babonásan mentem, hogy nem maradhat ki most sem. (Bő egy hónap alatt most látom őket harmadjára, egy héttel korábban a csendes Ørdøgöt pont a zalai Margófeszten hallottam.) Ugyan nekik jutott a nap nyitánya a Fanyűvő színpadon, így némi technikai probléma mellett a délutáni meleggel is meg kellett küzdeniük, ezért aztán nem tőlük várta az ember, hogy felszántják a színpadot. Ennek ellenére emberesen helytálltak, Vörös Andrást nem lehetett leállítani, hozta a szokásos önironikus átkötő szövegeket, végig mozgott a színpadon, és átjött süt belőle, hogy imádja a jelenlegi zenekarát. A közönség pedig vette a lapot és szép számban össze is gyűlt az első mátrai ördögsütésre, hogy együtt tombolhasson az olyan slágerekre, mint „Van időnk”, „Az élet alássan”, „Fényhozó”, „VIII” és a „Keringő”.

A THY CATAFALQUE kétségtelenül a kortárs zenei szcéna egyik legizgalmasabb és leginnovatívabb, nemzetközileg is elismert zenekara, az utolsó néhány albuma alapján pedig az is kiderült, hogy Kátai Tamás nem igazán tud hibázni, hihetetlen magas színvonalon alkot évek óta. A Mezolit pedig az utóbbi évtizedek egyik legfontosabb és legnagyobb vállalkozása volt a hazai underground színtéren, már csak a tekintélyes 25 fős stábjával. Az előzetesen adagolt információkból is öröm volt érzékelni, mennyire megmozgatta a zenészeket a lehetőség. A Thy Catafalque a kortárs színtéren elfoglalt különleges státuszának jelzéseként már az is szimbolikus volt, hogy az alapjaiban teljesen magányosan, individuálisan születő dalokat a zenésztársak viszik színre.

tc_logo.jpg

KÁTAI TAMÁS igazán szerény, visszahúzódó, alázatos személyiség, és ezt a délutáni közönségtalálkozón is megtapasztalhattuk. A szűkszavúsága miatt meglepően rövid, közönségkérdésekkel együtt is mindössze 25 perces beszélgetés kerekedett. Annyi azonban így is kiderült, hogy a Mezolit ötlete elsősorban Fekete Zaj szervezőinek kitartó lelkesedéséből született, amire Kátai is rábólintott, és ugyan kezdetben nem akart részt venni, de segített a zenészek kiválasztásában azzal, hogy összeállította az általa kedvelt, elismert zenészeket, akiknek teljesen szabad kezet is adott, hiszen ő maga is belátja, nem mindegyik dal adaptálható színpadra, muszáj hozzányúlni és saját arculatra formálni. Egészen elképesztő munkatempóját mutatja, hogy bevallása szerint már nagyrészt kész is a következő album, elsőre nem is akartam hinni a fülemnek.

A Thy Catafalque természeti elemekkel, hegyekkel, erdőkkel, tárnákkal, valamint csillagászati, biológiai és geológiai utalásokkal teli, továbbá József Attila, Radnóti Miklós, Pilinszky János és Juhász Ferenc műveivel rokon szövegeinek nehéz elképzelni autentikusabb környezetet a Mátránál és a közeli kőbányával. És ez be is igazolódott, mikor felcsendültek az első blokkban a Róka Hasa Rádió és a Rengeteg dalai: „Esőlámpás”, „Kel keleti szél” és a „Köd utánam”, tökéletes nyitány, és már biztos voltam benne, hogy zeneileg hazaérkeztem. Dudás Gábor hangja tökéletesen illeszkedett a blokk tételeihez, ugyanakkor az első felálláson azért még érződött, hogy talán kevésbé oldott a társaság, de hát világos, hogy milyen teherrel léptek színpadra. Zenészek öt felvonásban - részletenként cserélődött a gárda. A recept viszonylag egyszerű.

A váltás után megvalósult egy álom, a következő trióval Kátai Tamás állt színpadra basszusgitárral a kezében. És ha már átlépte ezt a határt, akkor rögtön a legbrutálisabb szekcióban vett részt, és nagyon is úgy tűnt, rendkívül élvezi a helyzetet. A Lédeczy Lambert vezette alakulat (Kónya Zoltán, Vári Gábor – gitár, Szenti Árpád – dob) pedig nem finomkodott (lásd „állat vagyok, / száj és bél, / éhségem nő, / mint belül a halál”), felfalták a hegyeket a „Szamojéd freskó”, „Jura” és névadó „Mezolit” hármasával. Feltűnt még Vasvári Gyula (Perihelion) is, akit azért szívesen meghallgattam volna egyébként más dalokban is, de hát hosszú volt a sor.

A harmadik részben egy kicsit lágyabb vizekre eveztünk, vagy inkább repültünk, érkezett az „Embersólyom”, „A bolyongás ideje” (Forczek Ádám énekével) és az egyik személyes kedvencem, a „Sirály”. Ebben a szekcióban voltak legtöbben a színpadon, Horváth Martina és Dudás Ivett éneke csodálatos és szívmelengető volt, még úgy is, hogy néha a zenészek elnyomták őket, a „Sirály”-ban pedig Kantár György különösen kellemes és jól hangosított basszusjátékát élvezhettük. Jól rímelt ez a három dal az előző szekció férfiasabb tónusára.

20210821_234253.jpg

Az est végére maradt szekcióknál éreztem úgy, hogy kissé a zenészek is feloldódnak a teher alól, köszönhetően részben az énekeseknek. Nagy András ezúttal basszusmentes „csak” énekesként jött és kirobbanó energiával kezdett bele „Kék ingem lobogó”-ba, kár, hogy pont az egyik verzénél szállt el rövid időre a mikrofon. Majd érkezett Bokodi Bálint punkos lendülettel előadott „Trilobitá”-ja, akinek a hangszíne tökéletes választásnak bizonyult. Zárásként pedig közösen adták elő a Fekete Zaj nemhivatalos „himnuszát” a „Fekete mezők”-et. A két énekes energiája teljesen áthozta, hogy mennyire imádják a zenészek is ezt a projektet, és ki ne hitte volna el nekik, hogy „rohanó kerekek robaja dalunk”. Végül a Vadak lemezbemutatójának is tekinthető két dal, előbb a lemezen is szereplő Vörös András előadásában a „Piros-sárga”, majd Bokodi és Dudás duettjében a „Szarvas” zárta a sort, amelyre újra tombolni lehetett a színpadon fent és lent egyaránt.

A Mezolit projekt egyik legfontosabb kérdése kétségtelenül a zenészek teljesítménye volt, hiszen az előzetes posztokból tudni lehetett, hogy bár többen – zeneileg és/vagy személyesen – kötődnek a zenekarhoz, jócskán voltak olyan felkértek, akik kevésbé otthonosan mozogtak az életműben, vagy egyenesen most ismerkedtek vele. Úgy, hogy mindössze néhány próbája volt az egyes trióknak és még kevesebb a teljes műsornak. Őszinte elismerésem mindenkinek. Külön szeretném kiemelni a dobosokat, akik végre igazságot szolgáltattak a dalok dobhangzásának, témáinak, valamint a gitárosokat, avatott kezekben domborodott ki igazán, hogy milyen hangulatos szólókat, gitárharmóniákat hallhatunk az egyes dalokban.

20210822_002629.jpg

Végezetül a közönség igényének eleget téve következett a ráadás. Ám minden teatralitás nélkül ezúttal újra a magányos előadó, a TC leglényege, Kátai Tamás állt ki egyedül a színpadra, hogy előadja, elmondja a „Fehérvasárnap”-ot, és megmutatta, hogy a legpuritánabb TC dalban is mennyi katarzis van. Ha lehet tökéletes zárása egy egyetlen estére tervezett zenei performansznak, akkor ez az volt. Egyszerű, mégis metafizikai és lírai szövegével, szakrális dallamaival rituálévá alakította át az egész előadást. Nehéz szavakat találni. Azóta is.

Búcsúzásként visszatértek a zenészek. És ahogy nézte az ember Kátai Tamás sólyomszerű alakját, ahogy hálálkodik zenésztársainak és mindenkinek megköszöni, mire válaszul mindenki őt éltette, és a sor végére érve a két hatalmas ember, Lédeczy Lambert és Vörös András megölelgette és felkapta ezt az apró embert, akkor az megkapó és tiszteletteljes volt. És nemcsak az est különlegességéről győződhettünk meg, hanem egy kollektív élményről, hogy igen, létezhet még olyan összefogás, amikor kérdés nélkül felsorakoznak valami mellett, mert tudják, hogy ez fontos. Örülök, hogy ez éppen a zenében és éppen a Fekete Zajon valósulhatott meg, a Mátrában, a Sástó mellett, ahol a csillagos égbolt, éji kerék jár.

Gaborják Ádám

Címkék: Nadir Fekete Zaj Kátai Tamás Ordog Thy Catafalque

2020 – A karantén éve

2020.12.31. 07:00 HORNER

2020 legtöbbet és legszívesebben hallgatott lemezei

1.

brant_bjork.jpg

2.

bpmdamericanmade-scaled.jpg

3.

atomic_bit.jpg(The Atomic Bitchwax: Scorpio)

4.

sepultura-quadra-cd.jpg

5.

mekong.jpg

6.

morssubita.jpg

7.lik.jpg

8.

apocrypha-ascension-of-the-watchers.jpg

9.

evildead-unitedstatesofanarchy-768x768.jpg

10.

high_pr.jpg

 

Bónusz
cover-diamond-head-lightning-to-the-nations-2020.jpg

 

2020 – hazai dobogósok

1.

ghosat_toast.jpg

2.

mad_robots.jpeg(Mad Robots: Pareidolia)

3.

crippled.jpg

 

DVD-bónusz

mood.jpg

 

Koncertek 2020-ban

Mint minden év elején, idén is megfogadtam, hogy törekedni fogok arra, hogy a tavalyinál visszafogottabban látogassam a koncerteket – hogy a kevesebb több legyen. Ekkor már persze a birtokomban volt úgy tíz jegy az év első hét hónapjára… A február 4-i arénabeli fekete misét celebráló BEHEMOTH még feküdt, de a SLIPKNOT produkciója… Maradjunk annyiban, hogy 6 szám után leléptem (szomorúan!), és azt hiszem, tőlük nekem örökre a 2004. júniusi sportszigetes koncert marad az igazi élmény.

Március 1-je – valószínűleg ezen a napon voltam utoljára a városligeti Dürer-kertben. A tunéziai MYRATH koncertje, hastáncosnővel, levitációval, és kompletten hatalmas élmény volt, még ha én a legutóbbi, a gitárokat hátrakeverő, progressziót elvesztő, a kommerszebb slágerek irányába forduló lemezt, a Shehilit kevésbé is csípem a korábbiaknál.

depositphotos_59361601-stock-illustration-explosion-bubble-bang.jpg(Tudjátok.)

A szeptember 4-i TRIP hajós MAD ROBOTS lemezbemutató koncert mint egy lélegeztető gép, amelynél frissen cserélték az oxigénpalackot. (A blog Fb-oldalán, ha visszacsévéltek, megtaláljátok a beszámolót róla.)

A minden idők legvastagabb magyar fanzine-ja cím birtokosa, a Tales of the Morbid Butchers szeptember 19-i partiján („maszkabál”) csak berohantam a Kék Yukba, magamhoz szorítottam a három disztribútortól előre megrendelt értékeket, és már illantam is, még mielőtt a zenekarok belevághattak volna…

Hát ezért nem találtatok friss bejegyzést idén itt, ezen a koncertélmény-beszámolókra kitalált blogon. Profilt pedig nem volt kedvem, sem időm váltani.

 

2020 fémnehéz underground papíralapú kiadványai

2k.jpg

Deadly Illness #6 (január)

Burning Sun #7 (február)

No Obligation #7 (augusztus)

Burning Sun #8 (szeptember)

Tales of The Morbid Butcher #7 (szeptember)

Extreme Deformity-fanzine (szeptember)

 

2020 érdekes és élvezetes zenei könyvei

1k.jpg

K. K. Downing: Éjjel-nappal Judas Priest.

Budapest, Helikon Kiadó, 2020. Ford. Bus András.

Dudich Ákos és Oravecz Gergely: A Faith No More képes testamentuma.

(képregény) Budapest, Konkrét Könyvek, 2020.

Roger Miret & Jon Wiederhorn: Lázadásom. Agnostic Front, jellemszilárdság, bátorság, dicsőség.

Budapest, Konkrét Könyvek, 2020. Ford: Dudich Ákos.

Flea: LSD gyerekeknek.Budapest,

Helikon Kiadó, 2020. Ford. Pritz Péter.

Joel McIver: To Live is to Die. Cliff Burton élete, halála és a Metallica hőskora.

Budapest, Cser Kiadó, 2020. Ford. Kovács Attila és Vincze Ádám.

 

Zenében is gazdag, Covidtól mentes boldog új esztendőt kívánok!

Címkék: Slipknot Myrath Mood Behemoth Mad Robots 2020 lista Brant Bjork

2019 – Apokrif thrashtamentum

2019.12.31. 07:00 HORNER

2019 legtöbbet és legszívesebben hallgatott lemezei

1. 

flotsam_and_jetsam_the_end_of_chaos.jpg
2. 

exorder_1000x1000.jpg
3.

sacred_reich_1000x1000.jpg
4. 

possessed1000x1000.jpg
5. dysrhythmia_1000.jpg
6. 

noct_1000x1000.jpg
7. 

death_angel.jpg
8. 

blood_incantation_1000x1000.jpg
9. 

acidreign_1000x1000.jpg
10.

orodr_1.jpg

 

Koncertek 2019-ben, melyeken prímán éreztem magam

Flotsam & Jetsam (US) – BNMC, március 11.
Sacred Reich (US) – DK, november 15.
Metal Church (US) – Dunaújváros, Szalki-sziget, Rockmaraton, július 9.
Kissin’ Dynamite (D) – DK, április 18.
Vulture Industries (N), Madder Mortem (N) – Vörös Yuk, április 27.
Sanhedrin (US), Spirit Adrift (US) – Auróra, szeptember 18.
The Aristocrats (GB/US/D) – A38, november 10.
The Iron Maidens (US) – DK, május 4.
Alien Weaponry (NZ) – DK, július 24.
Slogan – Robot, december 21.

p2kicsi.jpg
Jungle Rot (US), Archaic – Székesfehérvár, Nyolcas Műhely, augusztus 5.
Crystal Viper (PL) – Barba Negra Track, szeptember 14.
Angertea, Stabbed – Analog Music Café, október 25.
Wackor – Szimplakert, február 23.
divideD – DK, augusztus 30./november 25.

 

2019 fémnehéz underground papíralapú kiadványai

No Obligation #6 (április)
Adam Nergal Darski – Mark Eglinton
(valamint Krzysztof Azarewicz & Piotr Weltrowski):
Egy eretnek vallomásai – A szent és a profán: a Behemoth és ami mögötte rejtőzik
(Ford. Dudich Ákos. Budapest, Konkrét Könyvek, 2019) (szeptember)

p1kicsi.jpg
Dögvész #2 (szeptember)
Burning Sun #6 (szeptember)
Polgár Péter: Iron Maiden-antológia 1975–1979 (november)

 

Zenében is gazdag, boldog új esztendőt kívánok!

Címkék: 2019 lista

Milano Mosh (M. O. D. a Dürer-kertben)

2019.12.02. 08:00 HORNER

2015. július 14-én „az utolsó elem is a helyére került”. Az egykori S. O. D.-tagok közül, Charlie Benante, Scott Ian és Billy Milano akkorra már megfordult Magyarországon, a basszer Dan Lilker viszont ekkor először járt nálunk, egészen pontosan a Nuclear Assaulttal koncertezett a dunaújvárosi Rockmaratonon. (A setlist.fm ugyan tudni vél egy 1994-es és egy 1998-as budapesti Brutal Truth-koncertről, de ezeknek nem találtam egyéb nyomát, illetve Lilker egy 2009-es interjúban [Fémforgács] úgy nyilatkozott, hogy még nem fordult meg Magyarországon…)

mod2.jpg

Az anthraxes srácok ellenben jó sokszor megfordultak nálunk, bár Scott Ian többször, mint Benante… de Milano csak egyszer, 2014. február 17-én tette tiszteletét az M. O. D. élén az akkor Kontra Klub néven futó Trafo-pincében. 2017-ben majdnem ismét eljött, ám a november 11-re hirdetett koncert végül elmaradt. Pedig akkor épp volt aktuális lemeze (Busted, Broke & American) a zenekarnak. Nem mintha számítana, hiszen egy Milano-moshow-tól az ember S. O. D.-gegeket és olyan M. O. D.-dalokat vár, amik az első két és fél lemezen (U. S. A. for M. O. D., Surfin M. O. D., Gross Misconduct) vannak, tehát 1989-ig bezárólag – az ezeket követő hat album a tökmindegy kategória, a közvélekedés szerint, mármint ha egyáltalán tud következő lemezekről…

Öt éve nem voltam, most viszont ki nem hagytam volna – bakancslista, vagy mi!… –, a december nem is indulhatna jobban! (Ha a korábban belengetett Crippled Fox lépett volna fel előttük, őket megnéztem volna, bírom a thrashcore-juk, a végül befutókra nem voltam kíváncsi.)

mod1.jpg

Full house.

Milanóék – Billy, Jason French gitáros, Rob Moschetti basszer, Michael Arellano dobos – egy hihetetlenül korrekt és kompakt egyórás műsort prezentáltak a Dürer középtermében este 10-től 11-ig. És a fentiekkel ellentétben nem lett igazam, és milyen jó, hogy nem lett, a 2017-es (aktuális) lemezről is szemezgettek rendesen, 3 vagy 4 szám is előkerült (pl. a Fight és a You’are a fuckin dick), ahogy a Gross-lemez 30 éves évfordulójáról is megemlékeztek (pl. True Colors) és Sargent D. is jelen volt vastagon, miután a Fear I love livin’ in the cityje elhangzott (Kill Yourself, March of the S. O. D., Milano Mosh, Milk, Pussywhipped) – a zárás pedig nem lehetett más, mint a Speak English or die és a United Forces kettőse.

mod3.jpg

Mindez nem működött volna, ha Billy nem egy rutinos moshowman, elképesztően jól csinálta, de a közönség igazi szupersztárként is éltette. Kétoldalt látványikrekként a két kopasz, nagy- és rendezett szakállú húros vadított (ős-Scott Ian-riffekkel), középen Billy bátyó pacsizott, vizet fújt (szinte fürdött benne) poénkodott, szövegelt, és (vélhetően) cseresznyepálinkát kortyolgatott, amiből jutott a zenészeknek, de még a közönségnek is. Megemlékezett az 5 évvel ezelőtti budapesti koncertről, a ’80-as évek eleji New York-i HC-színtérről, a színpad előtti első pillanattól fogva működő pogózó tömegből kiszúrta a koncert minden bizonnyal legidősebb, 79(!) éves résztvevőjét (respect!), az első sorban a bandanás local Cyco Mikót, színpadra szólította a dalok között pukizókat (nem vicc!, ja, de!), a Milk előtt a női kebleket és tomporokat emelte ki az élet körforgásából… és még sorolhatnám. Marha jó hangulat volt, közösségi és szórakoztató. Hiányérzet egy deka se.

Amikor kiléptünk az éjszakába, esett a hó.

MOSHING EUROPE IN 2019
M. O. D. (US)
(Tisztán a cél felé, Skizo, Grow up fuck it up)
Budapest, Dürer-kert, Room 041, 2019. december 1.
Belépőjegy ára: 3500/4500 Ft

Címkék: S. O. D. M. O. D.

Kerberosz elszabadult (The Three Tremors a Dürerben)

2019.11.26. 09:30 HORNER

22.00 – A zenekar már a kisterem színpadán, a kiltes Steve Grimmett a botjára támaszkodva fellépdelt már a pótlábával, a pihenőszék is bekészítve számára. Sean Peck leoperálhatatlan bőrdzsekijében a színpad előtt… És megérkezik takra pontosan Tim „Ripper” Owens! Na, nem az öltözőből, hanem két málhazsákkal a vállán valahonnan a városból, ki tudja… Ledobja a cuccát, sört kér, és már a színpad közepén állva repeszt is. Nekiugranak a THE THREE TREMORS-koncertnek!...

ttt5.jpg

De ne siessünk ennyire előre, hiszen a vendéglátó DIVIDED valami elképesztően remek felvezetővel szolgált előttük. Idén, szűk 5 hónap alatt most láttam negyedjére a 24. századi budapesti ötösfogatot. Először júliusban a Rockmaratonon, aztán augusztus végén a Tattoo The Sun! fesztiválon, majd Halloweenkor a BackStage Pubban, s most ismét. Bár a korábbi fellépésekkor vetítőt csak az augusztusi nagytermi bulin tudtak használni, azt hiszem, ez igen fontos része a műsoruknak, baromi sokat hozzátesz a látványhoz. Na, nem mintha nem lenne erős a zenei rész. A zenekar hiperjó érzékkel folyamatosan teszteli az új, jövőre megjelenő, második lemezének számait élőben, valamint nyilván a közönség reakcióit is. Múltkor a programjuk felét tették ki az új dalok, ahogy kb. most is. És klafák, nagyon. Szerintem ötvözőanyagként a stadionrock irányába mozdultak el, és ha nagyszínpadon lennének, mindezt az előadásban is érvényesíteni tudnák (értsd: a hangszeresek mozgása). De így is, a kisteremből percek alatt valami nagylélegzetvételű teret csináltak, csak úgy szárnyaltak, miközben a fejük felett peregtek a sci-fi animációk. Atya ég, mire lesz képes ez a banda, ha tényleg megcsíp valami tőkeerős kiadót vagy booking céget! Én szurkolok nekik, ez a 40 percük alapján is, mondhatni, bivalyerősek.

ttt1.jpg

Szóval miközben az Archaic lerohanta Wackent a nyáron, összecimbiztek Ripperékkel, a közös pontot jelentő Jósa Tamás énekes pedig kapva az alkalmon, hogy a januárban lemezt megjelentető trió (Ripper, Sean Peck, Harry Conklin) és zenekaruk (Peck Cage nevű zenekara: David Garcia és Casey Trask gitárosok, Alex Pickard basszer és Sean Elg dobos) Európában öregbíti a heavy metal hírnevét, Budapestre is szervezett egy bulit. Ha jól számolom, Ripper nyolcadjára járt a fővárosunkban, a többiek talán először. Sajnos a Jag Panzer vokalistának családi problémái támadtak, ezért egy másik veteránt állítottak sikoly-csatasorba Ripperék maguk mellé, méghozzá Steve Grimmettet, akinek épp október közepén jelent meg az új lemeze (At the gates), ám a jobb lábát elvesztett dalnok ezúttal messze nem arról az albumról adott elő.

Izgalmas másfél órának lehettünk tanúi. A zenekar, főleg a dobos Elg, valami pazar volt, mégha szerényen át is adták a terepet a bárdoknak, de emellett bangeltek és zúztak, mint az őrültek. Természetes a debütlemez dalai adták a gerincét a műsornak, nagyobb részét el is énekelték. Érdekes, noha nem meglepetés, hogy mennyivel jobb így, élőben hallgatni ezeket a kovácsműhely tűzében edzett metáldalokat, mint lemezen, az énekesek is sokkal jobban kiteljesedhettek – mégha Grimmettnek a beugrás miatt, puskáznia is kellett egy tabletről –, izgalmasabban is szóltak. A többszólamúság is jobban kidomborodott. Ezért nem is értem, minek adták ki a lemez 3 CD-s verzióját, amin mindhárom énekes talentum külön-külön is hallható az összes dalban, hiszen itt a lényeg éppen az együttes szereplésen van. A koncert ezt meg is mutatta élvezetes módon.

755tremm2_n.png

A főszereplőnek Ripper volt prezentálva, de jól láthatóan Peck a csapat szellemi vezére, aki szintén remek, Rob Halfordon iskolázott hanggal rendelkezik (én a Death Dealerben is vagy a Denner/Shermann lemezen szeretem). Nem volt kérdés, persze, hogy a közös album számai mellett klasszikusok, feldolgozások is felcsendülnek a pokoli este, így jött elő a Burn In Hell Rippertől, majd a See You In Hell Grimmett-től (Ripper a háttérből segítette a vokáljaival), hogy aztán Diónak szenteljék a Heaven And Hellt. Az utolsó nagyszabású, levezető Judas Priest-blokkban elhangzott a Painkiller, a Breaking The Law, majd Ripper a body builder Dave „Conan” Garciától kölcsönkapott gitáron kísérve, némi bohóckodás és bakizás után, előadta a Living After Midnightot. Ezt köcetően nem maradhatott más hátra, csakis a The Three Tremors című definitív dal.

Nem lehettünk többen 50 főnél, de marha jó hangulat uralkodott végig. Még az elején többen lerohanták Pecket közös fotókért; aki amúgy a színpadon is sokat fotózott/videózott, ha épp nem énekelt; a merch baráti áron volt; nagyon köszönték, hogy a hétfő esténket rájuk áldoztuk. Hát mi is így vagyunk ezzel!

The Tree Tremors (US), divideD
Budapest, Dürer-kert, 2019. november 25.
Belépőjegy ára: 3990/4990 Ft

thethreetremorslp.jpg

Címkék: Cage Judas Priest Divided The Three Tremors Grim Reaper

Alice-tól tűzbe jönni (Annihilator a BNMC-ben)

2019.11.22. 08:15 HORNER

364 napot csúszott a koncert. Piszkosul fáradt voltam. A kettő között nincs ok-okozati összefüggés. A kimerültségem az uccsó pár napnak köszönhető. Ám a 2018. november 22-re meghirdetett Annihilator-koncertre nincs az az isten, hogy ne menjek el 2019. november 21-én, akármennyire is dőlnék be az ágyba. Kiadtam az ukázt a zenekarnak – magamban persze –, srácok, a ma esti fellépés tétje, fel tudtok-e éleszteni. Részben sikerült nekik.

ani4.jpg

Ha én Annihilator lennék és fel szeretném ébreszteni jómagam, akkor a W. T. Y. D.-szel kezdenék, az Alison Hell-lel folytatnám, majd a Phantasmagoria következne. A hatása felérne bármely tesióra taps a fej fölött, guggolás, fekvőtámasz kombinációs gyakorlattal, és nemcsak magamra találnék frissibe, de valszeg el is haláloznék azon nyomban… Nos, egy másik bibi is van, ha ekkora hőfokon kezdene az Anni, akkor nemigen lenne aztán hova fokozni a koncertet. Ez van. Szóval a fentemlített számokat nem véletlenül pakolják a szett végére. S ami elképesztő volt a tegnap estén, hogy (számomra) abszolút nem evidens számokat vagy best of programot nyomtak, hanem valami egészen más logika mentén szerepeltek a dalok (oké a King of the Kill, vagy a Set the World on Fire alap). Ennek (a nem értésének) köszönhetően aztán nem maradt el a nyomiságom teljesen.

A budapesti koncertet megelőző nap Kolozsvárott elmaradt a koncert, volt idejük pihenni a fiúknak. Meg is látszott rajtuk. Ráadásul a hazai catering elkápráztatta őket, nyomták be a gulyást, a libamájat, talán csak a fiatal olasz dobos Fabio ragaszkodott az olasz konyhához – de ő nem számít, hiszen még nem is élt, mikor Jeff Waters már kitolta az első 3 Anni-lemezt… Jeff csak mondta, mondta, marha sokat szövegelt, legalább 3-4 dal belefért volna még, ha nem szövegel annyit, még szerencse, hogy érdekes dolgokat mesélt többnyire, pl. a tavaly elhunyt Randy Rampage-ról, az elmúlt 30 évről, ki hogy ejti a zenekar nevét – a legviccesebb az Anal Eater volt –, Gary Holtról, Metallicáról, Slayerről, AC/DC-ről, Van Halenről stb.

anni2.jpg

És nemcsak a város szépségeit, a magyar konyha remekeiért felelős magyar cateringet emelte ki, de most sem feledkezett meg Havancsák Gyuláról, aki az előző lemez borítójáért felelős, és most is ott állt a küzdőtéren.

Én igazából csak akkor ijedtem meg, amikor pár hang erejéig megidézték a kib@szott csirkés számukat (Chicken and Corn), attól hidegrázást kapok, ahogy az A38-as bulin is. De az sem tett jót nekem, hogy a 45. percben máris levonult a zenekar húrosabb fele és hagyták dobszólózni Fabiót – na, ezt nagyon nem kellett volna. (Hála égnek a legutóbbi budai koncerten erre nem volt lehetőség...)

Viszont a pisiszünet után végre olyan számok következtek, amik áramütésként érték az agyam, mégsem pépesedett össze. Jött a Knight jumps Queen, a Twisted Lobotomy, a Tricks and Traps, volt új szám is a Ballistic, Sadisticról, majd zárásnak a Phantasmagoria – a ráadásban a Burns like a Buzzsaw Blade mellett persze a klasszik duó: Welcome To Your Death és Alison Hell. Szumma 100 perc.

anni1.jpg

A januárban 16. albumát kiadó banda kiállásban Waters és bandája, nyilván, és hiába bangelt és helycserélt futkározva Rich Hinks basszer és a gitáros Aaron Homma, mégis totál bérzenésznek tűnnek, annak ellenére is, hogy hány év óta tolják Jeff-fel, aki idén már 53 – bár 43-nak látszik, igaz, valaki felkiabálta, hogy 73.

Nem, Jeff mester igazán fitt, ezt bizonyította a jelenlevő mintegy 600 rajongónak, és csak úgy füstölt a keze alatt a gitár, pontosabban a gitárok, mert jó párat „elnyűtt” az este, megmutatva a csodásabbnál is csodásabb gyűjteményének egy kis szeletét.

Nagyon szimpatikus volt az egész a 30 éve működtetett metálzenekartól, mégha nem is repített a mennyekbe a koncert, azért a pokolba se kívánnám. Örülök, hogy ott lehettem, nagyon korrekt volt.

A TOUR FOR THE DEMENTED 2019
Annihilator (CAN),
(Archer Nation (US))
Budapest, Barba Negra Music Club, 2019. november 21.
Belépőjegy ára: 3900/4900/5900 Ft

anni5.jpg

Címkék: Annihilator

süti beállítások módosítása