2024 februárjának negyedik napján egy szeles, jellegtelen vasárnapi estén a Barba Negra kisebbik színpada megtelt a skót mondavilág szörnyeivel, nukleáris háborúk poros törmelékével és Blashyrkh jeges királyságának csatazajával, és ebben a kaotikus, zord világban ünnepelt az a néhány száz ember, aki tiszteletét tette Abbath nagyfőnök és fegyverhordozóinak előadásán.
Utólagosan már teljesen tisztán látom, ami elsőre korántsem volt egyértelmű: a Hellripper black/speed tébolyát, a Toxic Holocaust thrash kalapálását és Abbath black/heavy menetelését leginkább az köti össze, hogy egyik zenekar sem veszi igazán komolyan magát, és a színpadon a komor, visszataszító vagy éppen egyenesen idétlen témákat boncolgató szövegek ellenére az életigenlés és a derű uralkodik, továbbá mindhárom banda egy rendkívül erős központi karakter/dalszerző köré szerveződött.
A kezdeti hangolódást és örömteli üdvözléseket követően elkezdődött az első koncert, a HELLRIPPER pedig jött, látott és győzött: az általuk prezentált hipergyors, punkosan lüktető és az old school attitűdben delejesen dagonyázó kecskeimádó ős-black metalt úgy kell elképzelni, mintha a Motörhead és a Kill ’Em All korszakos Metallica intenzitását, az Iron Maiden és a Dissection dallamvilágát és a Venom szeretnivaló bunkóságát összekevernénk és másfélszeres sebességre állítva hallgatnánk. A színpadon és a színpadon kívül is szarkasztikus, kölyökképű James McBain vezette társulat mindennemű cicoma nélkül tekerte le az olyan bájos nótákat, mint a Nekroslut, a Goat Vomit Nightmare, a Headless Angels vagy a The Nuckelavee. A valóban fergetegesen pörgős buli után nem volt kérdéses számomra, hogy valami relikviát szereznem kell tőlük. A merch pultba a gitárok letételét követően öt perccel bezuhanó, a saját izzadtságában fürdő Jamestől vettem is egy kecskés pólót (szívem szerint minden mintából vettem volna egyet, de néha nem árt megőrizni az embernek a hidegvérét).
Némi szusszanást követően a színpadra vetődött a TOXIC HOLOCAUST triója, akik lehet, hogy jobban jártak volna, ha elsőként lépnek fel, ugyanis a Hellripper eszement rohanása után az egyébként ugyancsak intenzív és pörgős zenét játszó csapat enerváltnak, darabosnak tűnt. Persze korántsem kizárt, hogy ezzel a véleményemmel egyedül vagyok, azonban meg kell valljam, hogy üdítő volt néhány groove-osabb, levegősebb riffet is hallani az este során. Arról nem is beszélve, hogy az Acid Fuzz, a Death Brings Death, a War Is Hell vagy az übersláger Nuke The Cross természetesen bármilyen körülmények között működik, ezek a fésületlen, pattogós thrash himnuszok azonnal visszarepítik az embert a műfaj fénykorába.
És végül jött maga a király, a pandamaci-arcfestések, a rákjárások, a gonzo-interjúk és domboldalról lezuhanások sztárja, aki elhozta a rock and rollt a legsötétebb műfajba. Az Immortallal legendát teremtő, szebb napokat látott Abbath az aggasztó körülmények ellenére (2019-ben elvonón járt, az édesanyja néhány napja halt meg, illetve valami torokbaja is volt) az örökségét és a jelenkori munkásságát tisztelettel ápoló koncertet adott. Sajnos az eredeti zenekart nem láttam (és vélhetően nem is fogom), azonban ha valaki képes ezeket a fagyos, összetéveszthetetlenül északi riffeket hitelesen prezentálni, az ő és aktuális kompániája. A főszereplőn kívül alapvetően nagyjából érdektelen is volna, hogy kik alkotják az ABBATH-ot, de mindenképpen megemlíteném Ole André Farstad szólógitárost, aki eszméletlen ízzel játszott, illetve Ukri Suvilehto dobost, aki egészen brutális teljesítményt nyújtott. A setlist miatt pedig tényleg nincs ok panaszra: nagyjából fele-fele arányban válogatott hősünk a régebbi és újabb lemezekről, így az egészséges balansz is megvolt, és szerencsére Abbath is pontosan tudja, hogy az újkori munkássága bár korántsem rossz, de az I-hez vagy az Immortalhoz viszonyítva maximum kellemesnek mondható. Rendkívül örömteli volt hallani élőben a Dream Cullt vagy a Winterbane-t, ám az In My Kingdom Cold, a One By One és minden idők legfagyosabb, legtélibb, legészakibb, leghavasabb száma, a Withstand The Fall Of Time valóban elemi ovációt váltott ki a nézőkből. A lúdbőr és a katarzis nem maradt el, igazán remek este volt.
hegyiede
DREAD REAVER EUROPE 2024 – Abbath (N),
Toxic Holocaust (US), Hellripper (GB)
Barba Negra Blues Stage, 2024. február 4.
Belépőjegy ára: 7999/8999/9999/12.999 Ft
