Az idei évvégi lista kibővül – a hozzám koncerten legközelebb állókat kértem meg: summázzák 12 hónap zenehallgatási kalandozásaikat – tétre, helyre, befutóra (virtuális és képletes versenyhelyzetben)! A blogon több írásával is szereplő hegyiede lajstromával kezdtünk, a beszámolóimban nem egyszer említett Maci és Krisz barátom folytatta a sort – most a blogon szintén igen aktív AdamG veszi át a stafétát.
Top 20 Külföldi album
1. Crippled Black Phoenix: Banefyre
2. Devin Townsend: Lightworks
3. Ghost: Impera
4. Cult of Luna: The Long Road North
5. Brutus: Unison Life
6. Drudkh: Їм часто сниться капіж (All Belong to the Night)
7. Soilwork: Övergivenheten
8. Amorphis: Halo
9. Darkthrone: Astral Fortress
10. Clutch: Sunrise on Slaughter Beach
11. Avatarium: Death, Where Is Your Sting
12. Slipknot: The End So Far
13. Rammstein: Zeit
14. Halo Effect: Days of the Lost
15. Sigh: Shiki
16. Wolfheart: King of the North
17. Immolation: Acts Of God
18. Voivod: Synchro Anarchy
19. Crowbar: Zero and Below
20. Candlemass: Sweet Evil Sun
Idén az átlagosnál is több zenei albumot hallgattam, ami nyilvánvalóan nem könnyítette meg a helyzetemet az egyébként ilyen hálás munkák összeállításakor. Ez részben köszönhető egyrészt a járvány miatti csúszásoknak, beragadásoknak, és hogy sok lemezzel árasztották el a közönséget. Másrészt én magam is egyre éhesebben és nyitottabban kerestem a zenei élményeket, ha már mégiscsak ezek éltetnek a mindennapok során. Mindenesetre hivatalosan is megkaptam a „kalandor” címként a Spotifyon, ennek megfelelően sokat is küszködtem a listák összeállításával. Aztán megtaláltam, hogy vágjam át a gordiuszi csomót, de erről majd később. Jöjjenek hát az idei kedvenceim több felvonásban.
Sokáig hezitáltam, mi kerüljön az első helyre, de a CRIPPLED BLACK PHOENIX zenéje olyan közel került hozzám ebben az évben, és uralta le a zenehallgatással töltött időmet, különösen a koncert után, hogy képtelen voltam nem az élre tenni őket. Monumentális, melankolikus, felemelő, érzelmes, de leginkább szabad lemez a Banefyre egy kompromisszumokat nem ismerő zenekartól. Ha egyszer megélem a világvégét, nagy valószínűséggel CBP fog szólni. Az említett dilemma oka pedig az új DEVIN TOWNSEND miatt volt. Kedvenc földönkívüli Őrült Tudósunk ugyanis a Lightworks formájába egy meglepően letisztult, több nyugodt, merengős pillanatot tartalmazó, zeneileg ugyanakkor rendkívül kerek és minden pontjában zseniális lemezzel jelentkezett, ami merészen kísérletezik a zenei műfajokkal. És bár eredetileg a „B oldalnak” készült a többi dal (Nightworks), ez senkit ne tévesszen meg: ezt bizony dupla albumként kell hallgatni. Bevallom őszintén, kései szellemidéző vagyok, és a GHOST igazi nagyságát a karantén alatt fedeztem fel. Sokáig kerülgettük egymást, aztán egy napokig tartó dallamtapadás után követtem a klérust. Tobias Forge mindent tud az elmúlt 50 év zenei stílusairól és nem is fél felhasználni azt. Az Impera pedig újfent demonstrálja ezt a zseniális dallam- és dalérzéket. Agyig tolt Hammond orgona, bámulatos dallamok. A zene, amit a nem rockfan családtagoknak is bejön, és a true arcok bűnös élvezete. Nem lehet megunni.
És akkor a többiek.A CULT OF LUNA nem tud hibázni. Ráadásul az új lemezre állt össze a leginkább minden. Súlyos riffek, utazós epikus dalok, tele finom megoldásokkal. Szomorú, vad és életigenlő, de még inkább minden pontjában őszinte albumot hozott a BRUTUS belga triója. Az eddig legjobb munkájuk az Unison Life. A DRUDKH melankolikus-epikus black metalja eddig is sokat tett az ukrán kultúra ápolásáért, de a háború kontextusában még szívszorítóbb ezeket a dalszövegeket olvasni. Minél tovább hallgatom annál szomorúbb ez a lemez. A két északi zászlóvivő banda közül ezúttal a SOILWORK lepett meg jobban. Korábban nem volt rám hatással, az előző lemezzel viszont szépen megérkeztek, és most is nagyon beütöttek az Övergivenhetennel. Sajnos ez lett David Andersson gitáros utolsó munkája. Az AMORPHIS pedig a Joutsen-éra eddigi legjobb lemezét rakta le az asztalra, és koncerten továbbra is verhetetlenek. A DARKTHRONE-ról más elmondta helyettem: „Az Astral Fortress [...] egy baromi jó dalokból összerakott, autentikus metallemez lett, amiben ott van minden, amitől valaha is jó volt ez a zenekar, csak megint egy kicsit másként.” (Kovács Attila, Lángoló). Ennyi. Van, amit nem kell túlbonyolítani. Ahogy a CLUTCH is teszi. 33 perc tömény blues alapú hamisítatlan cltuch’n roll Neal Fallon kiváló dallamaival.
Zanzásítva a folytatásról. Az AVATARIUM megint apró változtatásokkal tudott előrelépni Jennie-Ann Smith fantasztikus énekével, már várom a koncertet. Aztán ki gondolta volna, hogy a SLIPKNOT megint megosztó lesz egy szereted/gyűlölöd albummal. Mivel én nem várom, hogy ma is szétcsúszva, bemindenezve, feldolgozatlan traumákkal tele készítsenek albumokat, ezért tudtam szeretni a kísérletező új lemezt is, mert ez egy jó album. A hasonló életkori dilemmákat fogalmazott meg a maga abszurd módján a RAMMSTEIN, sokáig kísért a Zeit. A THE HALO EFFECT szupergroupja szimplán megmutatta, hogy mitől döglik a svéd melodeath. Még mindig ezek a veterán figurák a műfaj királyai. A SIGH jóval kerekebb, letisztultabb albuma elképesztő zenei és kulturális élmény, már nem kellett gondolkodnom a beválogatásán. Akárcsak a WOLFHEART helyén. Az IMMOLATION az utolsó pillanatban kiütötte az utolsó menetben a Bloodbath-t. És végül az olyan nagy veteránok is remek albumokkal jelentkeztek, mint a VOIVOD, a CROWBAR és a CANDLEMASS, bár náluk már kevés a meglepetés.
Pörgött még: Éppen csak lecsúszott a Top20-ról OZZY (nem hittem volna, hogy egy Eric Clapton-cameoért fogok lelkesedni), és a KREATOR is, akik szintén megtalálták az apróbb mozzanatokat, amivel bővíteni tudták a repertoárjukat. Ők ki-be jártak a húszas listán. Jó évet zárt az ARCH ENEMY és az AMON AMARTH. A MACHINE HEAD visszakerült a polcra, a 5FDP szintén, és engem lepett meg a leginkább, hogy többször lecsúszott egy MEGADETH album. És sokat pörgött a SCORPIONS és az IGNITE is. Az IN THE WOODS újra megcsillantott valamit a kozmoszból, örömteli az az út, amin járnak. És még mennyi-mennyi kiváló album. Nehéz volt a döntés.
Top 15 Hazai album
1. Platon Karataev: Partért kiáltó
2. Aebsence: Sűrű
3. Nagyúr: Szemét
4. Thy Catafalque: Mezolit
5. Nest of Plagues: To Kill a God
6. Beerzebub: A szavak ereje (EP)
7. Türböwitch: Fullmoon Liquorthropy
8. Archaic: The Endgame Protocol
9. Another Way: Csillagok kutyaláncon
10. Kajgün: Daogoad/FZ22
11. Red Swamp: Time To Die
12. Needless: The Cosmic Cauldron
13. Rivers Ablaze: The Black Hole Era
14. Ahriman: Kehely
15. Counter Clockwise: Szó szegik, vagy bennszakad
+1
Stoneblood: Shrines of Morbid Indignity
A magyar albumokat tekintve jóval egyértelműbb volt a helyzet. Három olyan zenekar és album került a dobogóra, akik alapvetően mutatják meg, mennyire sok tehetséges banda van a hazai színtéren. Teljesen más albumok, mégis minőségi és változatos zene, és a dalszövegeiket tekintve a magyar nyelv kivételes teljesítményei. A PLATON KARATEV letisztította a saját indie-rock stílusát, majd meg is haladta azt, és ezúttal magyar nyelven vezet csodálatos magasságokba és mélységekbe, és hogy miért „befelé vezet kiút”. Az AEBSENCE sötét-szomorú albumot adott ki, fájdalmasan szép, a népköltészetet elevenen továbbvivő dalszövegekkel. A NAGYÚR létrejöttének már eleve lehetett örülni, hogy lemez is lett, az már csak hab a tortán. Ezt a zenét ezzel az énekkel csak ezek a zenészek tudják produkálni. A MEZOLIT tavalyi Fekete Zajon szereplő produkciója kivételes eseménye volt a hazai zenetörténelemnek, 30 tagú zenei kollektíva állt össze, hogy a Thy Catafalque előtt tisztelegjen az élő előadással. Idén pedig megjelent ennek képi és zenei lenyomata. Minden polcon ott a helye. A NEST OF PLAGUES súlyos dallamtapadásokat okozott a lemezzel, amiket a koncertek csak fokoztak, szurkolok a nemzetközi befutásért. Ahogy kiváló thrash lemezzel jelentkező ARCHAIC-nak és a smokercsászár RED SWAMP-nak is. A TÜRBÖWITCH speed/thrash/punk muzsikája igazi titkos favoritom lett ebben az évben, az új lemez is sokat fog forogni nálam. És hát itt vannak a hazánk kilátástalan és súlyos társadalmi állapotát tükröző zenekarok (BEERZEBUB, ANOTHER WAY, COUNTER CLOCKWISE), a düh zenei transzformációjával talán sikerül kibekkelni az apátia éveit, amúgy meg baromi jó lemezek. A szintén rendkívül különleges KAJGÜN improvizatív-meditatív fúziós zenéjéről nehéz mit mondani, inkább hallani kell. És lehet akár a stúdió albummal vagy a fekete zajos fellépéssel kezdeni. A NEEDLESS monumentális albummal jelentkezett még az év elején, sokáig el lehetett benne merülni. A hazai black színtér meg jó kezekben van, amíg egyszerre viszik tovább a korábbi vonalat (AHRIMAN), és újítják meg fokozatosan (RIVERS ABLAZE). Mivel alig pár hete jelent meg, ezért még tanácstalan voltam az elhelyezésével, de mindenképp megemlíteném a STONEBLOOD lemezét, ami több szempontból is izgalmas projekt (black metal Junkies), de az egyik legmeghatóbb és méltó tisztelgés egy elhunyt barát, zenésztárs előtt.
Pörgött még: JACK (Lobotómia), MONASTERY (Divine Damnation), THE BETRAYED KINGDOM (On The Land Of Myth), ESPERFALL (Origins In Darkness), NYGMALION (Deluminate).
Mint említettem, rendkívül nehéz volt a döntés, ezért addig variáltam a kategóriákat, amíg megtaláltam a kiegészítéseket, és azt érezhettem a végén, elégedetten dőlhetek hátra, mert sikerrel csaltam. Ilyen a következő két kategória. Megjegyzem, az itt szereplő lemezek közül is több felkerülhetett volna akár az összesített listára.
TOP 15 Kalandorok
1. Zeal & Ardor: Zeal & Ardor
2. Cave In: Heavy Pendulum
3. Venom Prison: Erebos
4. Conjrurer: Páthos
5. Lorna Shore: Pain Remains
6. Oceans of Slumber: Starlight and Ash
7. Siberian Meat Grinder: Join the Bear Cult
8. Birds In Row: Gris Klein
9. Half Gramme Of Soma: Slip Through The Cracks
10. Jours Pâles: Tensions
11. Véhémence: Ordalies
12. Eruption: Tellurian Rupture
13. Gaerea: Mirage
14. ACOD: Fourth Reign Over Opacities And Beyond
15. Nightrage: Abyss Rising
Jöjjenek akkor a kalandorok, azaz azok a zenekarok, akiket igazából idén fedeztem csak fel. Bevallom őszintén lemaradtam a ZEAL & ARDOR felfutásáról, zsigerből nem szoktak a felkapott dolgok érdekelni, az ötlet is fura volt, aztán meg a zene se fogott meg első hallásra. Aztán idén mindenhol belefutottam olvasás közben, ideje volt próbát tenni, és belemerültem. És mennyire megérte. Ha valami ennyire kísérletező, brutális, ugyanakkor dallamos és magával ragadó tud lenni, akkor az kétségtelenül össze van rakva. Hihetetlen egyveleg, kérdés persze meddig tud futni ez mashup-metal. A CAVE IN albumán a Mastodon, a Soundgarden és a Tool ült le egy sör mellé, és bizony arcul csap, fájni fog. A VENOM PRISON, a CONJURER és LORNA SHORE a számomra kissé kifulladt deathcore zenének adták vissza a hitemet. Brutális ugyanakkor változatos érzelmekkel teli lemezek egytől egyig. Az OCEANS OF SLUMBER-re úgy tűnik jókor találtam rá. Engem a korábbi dolgaik nem hatottak meg, mert bőven akadtak régi lemezek a melodeath műfajban. Ám ez az album, különösen Cammie (Gilbert) Beverley énekesnő teljesítményének köszönhetően valami egészen különleges lett. Az orosz SIBERIAN MEAT GRINDER egy rohanó grizzly sebességével és erejével tolja a medvekultuszt a hardcore-ba, ehhez nem lehet nem csatlakozni (hamarosan koncert!). BIRDS IN ROW screamója nagyon megtalált a koncerten, így itthon is a lemezt hallgatva. Ha már franciák. Tavaly a görög metálszíntérrel ismerkedtem (lásd még HALF GRAMME OF SOMA), ebben az évben a francia (nyelvű) black zenekarokkal kerültem közelebbi barátságba. Ennek egyik izgalmas képviselője a JOURS PÂLES, a VÉHÉMENCE trubadúrmetálja, valamint az ACOD. És ha black, akkor kiemelhető a portugál GAEREA, akik valószínűleg eddigi legjobb albumukat adták ki. A szlovén(!) EUROPTION a Sancturary és Nevermore rajongóinak ajánlható, minőségi prog power/thrash a szomszédból, a mai napig nem értem, miért csak most találkoztam velük. A végére pedig egy kaméleon banda maradt. A NIGHTRAGE megmutatta, hogy a minőségi svéd melodikus fémet Szalonikiben is lehet készíteni, de azért nem véletlenül költöztek végül „haza” Göteborgba.
TOP 10 debüt
1. The Otolith: Folium Limina
2. Haavard: Haavard
3. Vented: Cruetly and Corruption
4. Blackbraid: Blackbraid
5. Venus Principle: Stand in Your Light
6. Fer de Lance: The Hyperborean
7. Isafjord: Hjartjasjaki
8. Ibaraki: Rashomon
9. A-Z: A-Z
10. The Damnation: Way Of Perdition
Az elmúlt 1-2 évben sorra alakultak a karantén supergroupok, de ettől függetlenül is számos új debütálást köszönthettünk. Örömmel fedeztem fel őket is. A SubRosa porából feltámadó THE OTOLITH nagyszerű ötletekkel teli keserédes szimfonikus doom albumot készített, amelyen kiválóan szervesülnek más hangszerek (pl. hegedű) és az elektronikus részek. Håvard Jørgensen gitáros énekes a HAAVARD-dal visszatért az Ulver csodálatos Kveldssanger albumának világához. Neo-folk lemez gyönyörű dallamokkal, gitárjátékkal, énekkel, a legszebb északi hagyományokat idézi. Még túl közeli a megjelenés, ezért még nem tudtam magabiztosan elhelyezni a nagyobb listán az amerikai-magyar VENTED albumát (idővel valószínűleg felkerülne rá), arról viszont már meggyőzött a banda, hogy említésre méltó rendkívül színvonalas groove/numetal anyagról beszélhetünk. Az új anyagban csalódott Slipknot-fanok otthonra találhatnak itt, hiszen a dobtémákban biztosan visszaköszön Joey Jordison szelleme. Szurkolhatunk Hájer Gergőnek az újabb magyar sikerért. A BLACKBRAID a New York állam északkeleti részén húzódó Adirondack-hegységéből származó őslakos Sgah’gahsowah szólóprojektje, természet inspirálta, népi hangszerekkel is operáló, mégis nagyon is skandináv black metalja megmutatja, hogyan lehet máshogy is identitáspolitikára használni ezt a műfajt. Ha már fent szerepelt a CBP, akkor muszáj megemlíteni a régi tagokból verbuválódott VENUS PRINCIPLE szintén szép albumát. Szintén a kulturális gyökerek modern ápolását mutatja az Aðalbjörn Addi Tryggvason (Sólstafir) és Ragnar Zolberg (ex-Pain of Salvation) által összehozott ISAFJORD postrock/popzenei fúziója, valamint Matt Heafy IBARAKI nevű projekte Ihsahn mentorálásával. Az amerikai FER DE LANCE viszont a Bathory epikusságát folytatja igen magas szinten. Köztudott, hogy a Fates Warning zenészei sportot űznek abból, hogy melyikük tud több minőségi projekttel előállni az anyabanda mellett. Nekem az Ray Alder és a régi ütős Mark Zonder társulásból született A-Z ragadt be jobban. Eszméletlen az a dobolás, ami itt zajlik. Braziliában nyilván az esőerdőkben nőnek a jobbnál-jobb extrém bandák, ezúttal a női tagokból álló THE DAMNATION felbukkanásának örülhetünk.
TOP 20 Koncert
1. Mercyful Fate
(Fezen, július 28.)
2. Crippled Black Phoenix
(A38, augusztus 31.)
3. Ghost
(Budapest Aréna, május 18.)
4. Tool
(Budapest Aréna, május 24.)
5. Cult of Luna, Caspian, Birds In Row
(Akvárium, október 17.)
6. Vulture Industries
(Fekete Zaj, augusztus 18.)
7. Inter Arma, Gatecreeper
(Dürer-kert, június 23.)
8. Gojira
(Barba Negra Blue, július 27.) [ – konfettieső]
9. The Ocean, LLNN, Playgrounded
(Akvárium, október 1.)
10. Villagers of Ioannina City
(Instant, november 17.)
11. Amorphis + Dark Tranquility
(Barba Negra Red, december 12.)
12. Anneke van Giersbergen
(Analog Music Hall, november 6.)
13. Iron Maiden
(Groupama Arena, július 7.)
14. Crowbar
(Barba Negra Red, október 26.)
15. Borknagar
(Barba Negra Blue, október 10.)
16. Opeth
(Barba Negra Blue, szeptember 21.)
17. Volbeat, Skindred, Bad Wolves
(MVM Dome, november 5.)
18. Godsmack
(Barba Negra Red, október 23.)
19. The Halo Effect, Machine Head, Amon Amarth
(Barba Negra Red, október 18.)
20. Mayhem
(Barba Negra Blue, április 29.)
Hihetetlen koncertáradat volt idén, tényleg idő, energiát, de még inkább pénztárcát próbáló évet zárunk. Hasonlóan nehéz volt összeszedni a legjobbakat, de a sorrendben szerencsére nem volt kérdés. King Diamond és a MERCYFUL FATE érkezésével egyértelmű volt, hogy mi lesz az év koncertjei. A sikerrel újjáéledő és kiváló formában érkező MF erődemonstrációt tartott Fehérváron is, és számos sikeres világkörüli turné után fordulhat majd rá az érkező lemezekre. Tűkön ülök. A fentebb emlegetett okokból nyilván a CBP került a második helyre. Ez a szinte cirkuszi társulat mindig emelkedett és közvetlen koncerteket ad. A GHOST-ra nagyon kíváncsi voltam, és nem is kellett csalódnom a teátrális és látványos koncertben, ráadásul még egy teljesebb életszakaszban talált meg az esemény, így örök emlék marad. A TOOL súlyos és magával ragadó zenei élmény maradt, belémégett a lenyűgöző látványvilága A CULT OF LUNA (a Birds in Row és a Caspian társaságában) óriási koncertet adott. A VULTURE INDUSTRIES pedig elvarázsolta az őrület univerzumába a Mátrát. Örültem, hogy láthattam végre az olyan számomra kedves zenekarokat, mint az INTER ARMA, GOJIRA, THE OCEAN vagy a VILLAGERS OF IOANNINA CITY. Az AMORPHIS kihagyhatatlan, és azért is ezt választottam, mert az amúgy duplázó DARK TRANQUILITY-vel együtt emlegethetem. Csak a számozás kényszere miatt került ennyire hátra ANNEKE varázslatos estéje. A CROWBAR kötelező, mindig öröm látni a szimpatikus Kirköt, ők a Sacred Reich és a Sepultura mellett zúztak. A BORKNAGAR legutóbbi lemezéért odavoltam, akárcsak a koncertért. És vegyük ide a THE HALO EFFECT-et is, akik a Machine Headdel és az Amon Amarth-szal hengereltek. A GODSMACK másodjára is nagyon nagy bulit csinált. Régi kedves, de az utóbbi időben a lemezjátszókból kikopott az OPETH, a VOLBEAT, hatalmas élmény volt mindkettő. A rendszeres IRON MAIDEN-dózis állandóan helyet kell, hogy kapjon, akárcsak a MAYHEM. A magyar koncerteket ezúttal nem szedtem sorba, és biztos, hogy így is kihagytam valamit, de jövőre lehet, majd szigorúbb leszek.
AdamG
