A Rákóczi híd budai hídfője magasságában autózók a késő esti órákban bizonyára hüledezve tapasztalták, de talán nem kapták félre a kormányt, hogy vastag, ezüst színű szerpentinek vagy éppen apró konfettik hada hullik alá az égből a kocsijuk szélvédőjére. Van, hogy cigánygyerekek potyognak az égből, van, hogy piros hó esik, és van, hogy a hídfő melletti nagyszínpadon Gojira koncert van – ahonnan a konfenttiágyúkból kilövellő hangulatelemeket elsodorja a szél, miközben hűházik a tömeg.
A francia Gojira negyedszer járt hazánkban, harmadszor Budapesten, másodszor a Barba Negrában – én végre-valahára most vettem részt először a koncertjükön. Ami, ugye, elvileg már 2020-ban lett volna az Arénában a Korn előtt – ami igen csábító is volt. De aztán az ismert körülmények miatt halasztódott, végül önálló életre kelt, azaz a Fortitude című 2021-es új lemez, ami térde kényszerített, megjelenésével saját turné lett belőle a maori Alien Weaponry és a brit Employed To Serve hathatós közreműködésével. Előbb 2022. januári dátummal, majd ezzel a július végivel. (Ami nem kis kihívás volt számomra, mert szívesen meglestem volna újra a FEZEN-en a The Iron Maidenst, akik szintén szerdán léptek fel, illetve a Mercyful Fate–Death Angel páros is kihagyhatatlan csütörtökön (ma), így viszont némileg lankadtabban kell majd lekocsikáznom Fehérvárra…)
Jó sokan gyűltünk össze a 18 órai kapunyitásra, de hamar bejutottunk, hogy aztán újra végeérhetetlen sorokba álljunk a söröspultokhoz vágyva eljutni – és újra és újra: egy nagyjából meleg sör akár 40 perces türelmet is igényelt, aki bírta…
A Justin Jones énekes hölggyel a fronton kiálló brit EMPLOYED TO SERVE kvintettje azonban hamarosan belevágott. Ők azon bandák számát gyarapítják, akik jósolhatóan örökké előbanda státuszban ragadnak, legyenek bármennyire is szimpatikusak és lelkesek, a zenéjük amolyan tizenhárom egy tucat, nincs benne semmilyen plusz, ami egyáltalán kiemelné őket a tömegből. Extrém ének, némi csattogós-djentes-groove-os alap, felejthető dalok. Tkp. az új-zélandiak beállására el is temetődtek az emlékezetemben…
Az ALIEN WEAPONRY első magyarországi koncertje még az első lemezzel és a régi Dürer-kert középtermében ellenben máig élénken él a fejemben. Így nagy volt a boldogság, hogy ismét láthatom-hallgatom őket. Volt bennem némi félsz, hogy a klubterem után egy szabadtéri nagyszínpadon mennyire állja meg a helyét a trió, de a koncertjük elmosott minden kétséget: van helyük a nagyobb színpadokon, be is lakják.
Persze a szeánsz a dobos Jong fivér, Lewis rituális beköszöntőjével indult, amihez aztán csatlakozott az új basszer, az arctetovált Tūranga Morgan-Edmonds (később, a koncert után, láttam, elment rollerezni a budai éjszakába...), majd Henry de Jong gitáros-énekes is és a legjobb formájukat hozták, valamint a legjobb groove-okat a két lemezükről, miközben alaposan beugrálták a színpadot. Nekem most is bejöttek, bennük a származásukon kívül is van némi plusz, a zenéjükben, ami ha nem is átütő, de figyelemfelkeltő. Ez újdonsült rajongóknak is átjött a tömegből: a Gojira koncert második felét a merchpult magasságában, hátrább töltöttem, Henri mellett ácsorogva, s nem egy arc jött oda hozzá frissen és borsos áron vásárolt AW-pólójában közös fotóra felkérni, illetve vinylt dedikáltatni, amikre ő készséggel állt is rendelkezésre… Én meg touch and go feelinggel álltattam magam…
Aztán elérkezett a várva-várt francia GOJIRA fellépése, akiket anno a From Mars To Sirius ismertem és szerettem meg, s manapság is azt tartom pályájuk egyik legjobbjának a tavalyi Fortitude mellett – ennek ellenére sem vettem meg a 2005-ös, a merchpultnál 30.000 Ft-ért kínált, dedikált albumot vinylen… Ami sok, az sok…
Nekem öröm, másoknak (ugye, Ede!) talán nem annyira, de a koncert a Fortitude album számaira volt felépítve, s közéjük tűzdelték be a korábbi lemezek egy-egy dalát. A kivetítőn 180 másodperctől kezdődött a visszaszámlálás, s ők atomóra pontossággal kezdtek bele nukleáris behatástól sem mentes támadásukba. A hangzás, főleg az elején és főleg az éneket érintve gyengélkedett, de később a hangszeres rész számomra lemezminőségben szólt, bár lehetett volna hangosabb is.
A zenekar népszerűségét mi sem jelzi jobban, hogy még a 100. sorban is teli torokból üvöltötték a dalszövegeiket. Miközben a kivetítőn, ha nem is pozvakowski-értelemben, de elég érdekfeszítő képsorok sorjáztak – és persze a szerpentin- (kétszer is) és a konfettieső.
Az hogy egy bandának már több mint 20 éve változatlan a tagsága, nem mindennapi. Van némi összeszokottság, egymásra hangoltság, nem? A népszerűségük meg egyenesen elképesztő, hogy ezzel a durva, gyors, darálós, mégis kifinomult, dallamos, intellektuális zenével ilyen messze eljutottak – s hol van még a Szíriusz?!
Joe nem sokat szövegelt, ha mégis, kicsit szokványos összekötőket dobott, de nem is igen volt rá szükség, beszélt helyette a zenéjük. Mario ellenben magyarul kommunikált a közönséggel: azaz magyar feliratozású táblákkal: „Nem hallak titeket” emelte a feje fölé a 40. percben a heccelt közönségnek, majd, amikor megkapta az ovációt, a „Csodálatos” transzparens következett.
Én, őszintén szólva, az 50. perc táján már telítődtem a zenéjükkel, no, meg el is fáradtam addigra az egész naptól, onnantól kezdve (ekkor araszoltam a keverőnél hátrább) kicsit már vízszintesbe vágyakozva füleltem őket… de ezen túl is azt hiszem, a ráadással másfél órásra felhizlalt műsoridő túl sok volt, mintha dramaturgiailag sem lett volna annyira erős (végig) a show-struktúra. Persze jó volt hallgatni őket, de a ráadás dalai alatt már rajtuk is a fáradtság jeleit véltem felfedezni.
Ám ha megrogyva is, de audiovizuális élményekben és baráti találkozásokban bővelkedve szeltem át a hidat a túlpartra, hazafelé tartva, szemem sarkából pár ezüst légkígyó villanását érzékelve a Duna felett fújó szélben.
Találkozunk ma a Halál Angyala és a Gyémántkirály uralta színpad előtt!
Gojira (F), Alien Weaponry (NZ), Employed To Serve (GB)
Budapest, Barba Negra, 2022. július 27.
Belépőjegy ára: 9900/10900/11900 Ft
