Az északnyugat-görögországi Joánina városa leginkább a feta sajtról, a baklaváról és az ezüstről ismert, valamint a híres ókori dodonai jóshely emlékeit is itt találhatjuk, a fémzene szerelmeseinek azonban az utóbbi időszakban sokkal inkább a 2007-ben alakult stoner/pszichedelikus/folk rock Villagers of Ioannina City nevezetű zenekar jelenti a várost, akik 2020-ban egy igen szép szakmai visszhangot kiváltó albumot adtak ki Age of Aquarius címmel. Így sok rajongó számára nem volt kérdés, hogy el kell csípni a turné valamelyik állomását. Persze a budapesti helyszín kapcsán ott lebegett a jegyek mellé kapott jóslat: „A koncertre eljönni nem kell félnetek jó lesz”.
Aki nem ismerné a zenekart, azok számára sokat elárulhatnak a borítók. A VIC zenéjét hallgatva mi is a szerpentin mellett rozsdásodó lepukkant öreg Volvo jellegzetes balkáni látképétől emelkedhetünk a kozmikus csillagok és az asztronómia világa felé. Nem emlékszem pontosan, a karantén melyik szakaszában találtam rá a zenekarra, de miután meghallgattam csodálatos Age of Aquariust, és pláne a görög nyelvű Zvara/Karakolia EP dalait (ami azóta is fájó hiány a lemezgyűjteményemből), egyből megfogott a görög/balkáni folkzenét is magába fogadó, polifonikus, pszichedelikus zene mellett. Zenéjükben egyszerre található meg a klasszikus stoner rock keménysége és a Pink Floyd artisztikussága. Örömmel fedeztem fel, hogy nemcsak az Mojave-sivatag homokjával csiszolt gitárok tudnak hasítani, hanem bizony a Balkán-félsziget hegyvidékének porából is igen keményen riffek születhetnek. Végül annyira rákattantam erre, hogy rajtuk keresztül fedeztem fel a görög színteret, és az olyan zenekarokat például, mint a Nightstalker, Khirki, 1000mods vagy a Planet of Zeus zenekar, akinek hazai fellépéseiről pedig már mi is beszámoltunk. Szóval mindenkinek csak ajánlani tudom az out of the box zenehallgatást.
Az Instantba érve gyorsan szembesülhettem a koncertdömpingben némileg elvesző marketing ellenére szép számmal jelentek meg az emberek, és jó szorosan feltöltötték az oszlopsorokkal keretezett aulát, a merchpultnál pedig az első percektől fogva úgy álltak sorba az emberek, mintha árstoppos tojást osztogatnának. Sajnos hangzóanyag nem volt, ezért be kellett érni a ruhatár felfrissítésével. Majd pár perces pakolás után érkezhetett is az öt epiruszi srác, és elkezdődhetett az utazás a Vízöntő korszakába.
A korszak, ami a nap sugaraival indul, ahogy stílszerűen az új albumot is kezdő Welcome című nyitószámban hallhatjuk, másodikként pedig az album címadója érkezett, megmaradva tehát az album felvezetésénél. A fokozatosan emelkedő, hömpölygő és egyre intenzívebbé váló dalok tökéletes választásnak bizonyultak, szépen át lehetett venni a – kevés elemből dolgozó mégis kiváló világítással is megtámogatott – hangulatot. A nyitány után az első Riza album dalai következtek (pl. Nova), és ez lett végül a ritmusa is az estnek. Az új albumot nagyjából három részletben mutatták be, köztük átvezetésként pedig korábbi dalok hangzottak el. Ebből látható is, hogy a biztonsági setlisttel készültek, így az igazi unikumnak számító görög nyelvű dalok kevésbé voltak reprezentálva, de azért a Ti Kako vagy a Perdikomata így is belefértek. A hosszú, hömpölygő dalokból álló koncert így is grandiózusra sikerült, közel két órára rúgott. Számomra az új albumról a Dance of the Night, a Father Sun és a Millenium Blues hatalmas kompozíciói voltak az abszolút csúcspontjai az első felvonásnak, amit egyébként a For the Innocent vezetett le.
A főleg a hangzásra vonatkozó aggodalmaim az első számok elején azért visszaigazolódtak, és Konstantis Pistiolis fúvós hangszerei kísérőként igencsak elveszett a zene sűrűjében, ami nagy kár, mert a hatalmas riffek mellett mégiscsak az ő duda-klarinét-kaval triója adja a zene jellegzetességét. Szerencsére, amikor megkapta a vezérszólamot vagy dominálnia kellett, akkor pompásan szólt. Ezt leszámítva egyébként nem lehetett panasz a hangzásra, szépen megdörrentek a gitárok, a dobos Aris Giannopoulos játéka szintén élvezetes volt. Az énekes/gitáros frontember Alexis Karametis egyébként nem sokat beszélt a számok között, a zenésztársakhoz hasonlóan a hosszú dalokban elmerült, de alighanem kizökkentő is lett volna az atmoszférikus zene közben, testbeszéddel pedig végig tartották a kapcsolatot az első sorokban állókkal, amiben Akis Zois basszeros volt a legaktívabb.
Ráadásként pedig nagy örömömre itt is elhangoztak a kislemez dalai. Mind a Zvara, mind az elszállós részekkel kissé megbolondított és szövegileg lerövidített Karakolia remek példája annak, hogy a rock/metál zene a világ számos nyelvén meg tud szólalni. Tökéletes lezárása volt az estének. Napokig kísértek még utána ezek a felemelő, magasztos dallamok. Remélem, mihamarabb visszatérnek majd, akár más bandák társaságában.
AdamG
WORLD’S ON FIRE TOUR
Villagers of Ioannina City (GR)
Budapest, Instant–Fogas Komplexum, 2022. november 17.
Belépőjegy ára: 2900/3900/4900/5900 Ft
