Tiszta őrület, és van benne rendszerellenesség!
Egy sörfőzde és egy fesztiválszervező team összefogott és létreálmodott egy rendkívül impozáns underground fesztivált. (A részleteket lásd itt és itt.) Évadnyitóként az újra működő, az egykori kőbányai sörgyár területén lévő Mad Kertben – 3 nap, 26 magyar UG zenekar, minőségi sörök, vegán burger, tépett malac, gyerekeknek csúszda, pingpongasztal, csocsó, off programként: sörfőzde-látogatás idegevezetéssel stb. stb. és hátha a pápa is belátogat… A jegyár is baráti. Jól hangzik? Naná!
Még egy olyan elvetemült fintorgónak is, mint én, aki nem igazán van oda a fesztiválokért (csak a koncertek érdekelnek, a köztük lévő likak nem), és a helyszínre autóval érkezik (így az alkoholfogyasztás kizárva, bocs, srácok, de vettem pólót!).
A zenekari felhozatal tényleg figyelemre méltó, érdeklődést keltő, én, nem-fesztiválozóként, mégis csak célirányosan vettem az irányt Kőbánya felé – a döntő lökést a március 17-i Dürer-kert-beli Ghost Toast–Mad Robots koncert adta: mindkét banda világszínvonalon teljesített, és bűvölt el. A Mad Vill-menü pénteki napján pedig szinte ismét tandemként álltak színpadra. Míg a szombati nap is számomra komfortos időpakként kínálta a Gyilkos–Beerzebub–Crippled Fox trióját az esti órákban. Szóval az élménybeszámolóban is rájuk szorítkoznék.
Egy fárasztó nap és munkával teli hét után, letéve a lantot, kocsikáztunk ki idejekorán a helyszínre (fél óra normál menet, pápa és kísérete sehol), hogy mielőtt a számunkra kedves zenekarok ideje eljő, felmérjük a terepet, oldódjunk, akklimatizálódjunk, átitatódjunk a fesztiválfeelinggel.
Nem volt egyszerű, mert az időjárás nem állt mellénk, semmi durva, de hűvös-borús ég a fejünk felett rendszeresen elhúzó repcsikkel, szemerkélő-permetező eső. Node nem vagyunk cukorból!
Barátságos fogadás és gyors beengedés, egy pavilon tele sörcsappal és a nedűt tartalmazó hordókkal, két mobilbüfé, egyikben BBQ, másikban burgerek, konténeres illemhely (tiszta!), asztalok-padok, mini-játszótér, faváras-csúszdás, az emeleti részen bent merchpult, gazdag kínálattal (és jó árakkal, és ilyenkor az ember nem habozik több pólót is vásárolni). Beszélgető-söröző rokonlelkek, lányok-fiúk vegyesen, életkori megkötés nélkül – gyerek és kutya is feltűnik. Cool.
Megmerítkezünk. Otthonos, ismerős, okés az egész. A vártnál kissé kevesebb létszámmal, én 100-150 főre saccolnám. Meg kellene lepődnöm? A fene tudja.
Hallgatjuk-nézzük a móvári Witchthrone színpadi műveleteit. Bemelegítésnek. Nagyon várós a debreceni trió (és nagyon nem az, amire hirtelen gondolsz!) fellépését – és jó sok technikai utasítást-kérést követően jönnek is Rózsavölgyi Bencéék, azaz a GHOST TOAST, vetítővásznat és projektort is a színpadra állítva maguk mellé, hogy vizuállal is megtámogassák a szettjüket, habár ehhez még talán nincs elég sötét.
A zenéjük frenetikus hatással van rám, elkábít-feldob, utaztat-élénkít, elvarázsol, na! Cserős Zoltán dobossal (aki 3 éve tagja már a zenekarnak) ez a 3. koncertjük: a két budapesti között volt egy debreceni roncsbáros is, de Stefán János basszusgitáros és társai ennyi koncertrutin mellett is világszínvonalon zenélnek. A márciusi koncert a zárt klubtér és a két nagy kivetítő plusz hatása miatt hatásosabb volt, ha összevetjük a két fellépést, de a zene itt is mindent vitt. Talán az utolsó szám elhagyható lett volna, ha a szett dinamikáját és a hallgatóságra tett hatását tekintjük, de ugyanakkor meg bármeddig elhallgatnám őket.
Nemsokkal később – a győri Devoid őrlése után – az őrület új arcát mutatta: a MAD ROBOTS képében. Atyaég! Mekkora zene szólt a kezük által, csak lestem, hogy Joe basszer, László dobos és Miki gitáros kezei közül milyen lazán, organikusan hömpölyög ki, a különféle bejátszott háttér-alapokra-kiegészítőkre felépített muzsika. És milyen plusz érzelmeket-gondolatokat hozott felszínre bennem a márciusi klubbulihoz képest… Mári Péter saját bevallás szerint is némileg szétesett volt, amit én a hét fáradalmainak tudtam be (na ja, ez nem az a L. A.-beli rockandroll élet a ’80-as évekből, amikor délután kettőkor kelsz, beleszívsz a spangliba, whiskey-vel öblögetsz, aztán este 9-kor a hangtechnikusod a nyakadba akasztja a gitárt a színpadi lépcsőnél…), de ez a hangján nem érződött, csak a színpadi jelenlétén hagyott nyomot, ám ezt épp az önreflexióval oldotta. Nem volt itt semmi probléma…
…hacsak az nem, hogy az autóba már csak egy pajszer segítségével tudtuk magunkat bezöttyenteni, a sok állásba belefáradt derekunk már ágynyugalomra vágyott. Nem sokkal később megadtuk neki ezt az örömöt. De figyelmeztetve: holnap sem lesz másként!
Szombaton frissen-kipihenve ismét a helyszínen, az ég is derűsebb; az erjesztőszag mellé némi fűillat is társult a lenge szélben; új pólókkal gazdagabban – a színpadon a sörfőzde menedzsere, Sefcsik Márton és sludge triója: a GYILKOS. A hangerő mintha a duplájára nőtt volna tegnap óta, de nem kellemetlen. A banda erőteljes (kraft) zenéje viszont kíméletlenül öldököl.
Ám az ERŐ utánuk következik, az 5. születésnapját ünneplő móvári BEERZEBUB képében. Akik számomra a jelenkori magyar metal szcéna majdnem egyetlen valóban metal (lázadó) szellemiséget képviselő zenekara (l. még pl. The Southern Oracle, akiknek épp ekkor, most szombaton volt a lemezbemutató koncertjük a belvárosban). Pont. És felkiáltójel. Kritikai szellem és szellemesség, legyen az társadalomkritika, kormánykritika, politikai vélemény. Tőlük nem azt hallod, hogy „jaj, mi nem véleményezünk, politizálunk, mert elvesztjük a közönség felét”, semmi efféle gyáva picsogás (ami nem is érdemel közönséget) – van véleményük, el is mondják, dalokba is öntik, ki is állnak vele és mellette. Respect! Mindezek mellett/mindezekkel együtt brutálisan jó koncertet adnak. Hatalmas pogó, megy a „lökdösődés”. Nyak nem marad mereven. Többször is színpadra invitálják a Hellvill (és most már Madvill) fesztiválok szervezőjét, a szintén móvári Bipølaris zenekar énekesét, Németh Attila Somát, vendégként egy szám erejéig fellép velük még a 2018-ban indult politikusi pálya egyik „stábtagja” is, húrokat tépve. Ádám, a maszkos városi gerilla az underground támogatására buzdít, közben tolják a Bélyeget, a Kormányt, a Korruptat – szállnak a hős vezérünk arcképével díszített beerzeurók (összeszedtem egy csomót, remélem, egyszer, mihamarabb fizethetek vele… vagy inkább mielőbb elavul…?) – és jön a Hibás világ, az SCHC-s Liberal Youth dalának feldolgozása, „Mi vagyunk az ellenséged!” – az ember tényleg kikarmolná a gyártelep sárga macskaköveit és indulna Molotov-koktélt keverni… A Beerzebub „a metálzene Bödöcse”, mondja Kris barátom, és igaza van, azzal a megszorítással, hogy mindeközben Bödöcs is „a standup Beerzebubja”! A hangulat óriási, fergeteges érzés itt lenni. Boldog szülinapot a zenekarnak! – ünnepeljetek velük: az alkalomra kijött a bővített A szavak ereje CD, kazetta, új pólóminták, BZB-képregény…
Ezt kellett(?) „überelnie” a skót turnéról hazaérkező CRIPPLED FOX triójának. Dehogy kellett! Elég volt önmagukat adni: fast thrashcore-t (l. S. O. D., M. O. D., Suicidal Tendencies stb.), de KisVuk-szerűen. Daráltak is ezerrel. Sláger sláger hátán – végül a skót turnén írt új dalt is elnyomták (az első négy nap babkonzerven éltek, egy ilyen konzerv felirata adta a szöveg alapját…). Szem nem maradt szárazon, láb és nyak mozdulatlanul.
Aki teheti, merészkedjen ki a fesztivál zárónapjára is és élvezze!
Hell Vill × Mad Scientist presents: MAD VILL
Budapest, Mad Kert, április 28–29. (30.)
Belépőjegy ára (bérlet): 11.999 Ft
péntek: Ghost Toast, Mad Robots
szombat: Gyilkos, Beerzebub, Crippled Fox
