22.00 – A zenekar már a kisterem színpadán, a kiltes Steve Grimmett a botjára támaszkodva fellépdelt már a pótlábával, a pihenőszék is bekészítve számára. Sean Peck leoperálhatatlan bőrdzsekijében a színpad előtt… És megérkezik takra pontosan Tim „Ripper” Owens! Na, nem az öltözőből, hanem két málhazsákkal a vállán valahonnan a városból, ki tudja… Ledobja a cuccát, sört kér, és már a színpad közepén állva repeszt is. Nekiugranak a THE THREE TREMORS-koncertnek!...
De ne siessünk ennyire előre, hiszen a vendéglátó DIVIDED valami elképesztően remek felvezetővel szolgált előttük. Idén, szűk 5 hónap alatt most láttam negyedjére a 24. századi budapesti ötösfogatot. Először júliusban a Rockmaratonon, aztán augusztus végén a Tattoo The Sun! fesztiválon, majd Halloweenkor a BackStage Pubban, s most ismét. Bár a korábbi fellépésekkor vetítőt csak az augusztusi nagytermi bulin tudtak használni, azt hiszem, ez igen fontos része a műsoruknak, baromi sokat hozzátesz a látványhoz. Na, nem mintha nem lenne erős a zenei rész. A zenekar hiperjó érzékkel folyamatosan teszteli az új, jövőre megjelenő, második lemezének számait élőben, valamint nyilván a közönség reakcióit is. Múltkor a programjuk felét tették ki az új dalok, ahogy kb. most is. És klafák, nagyon. Szerintem ötvözőanyagként a stadionrock irányába mozdultak el, és ha nagyszínpadon lennének, mindezt az előadásban is érvényesíteni tudnák (értsd: a hangszeresek mozgása). De így is, a kisteremből percek alatt valami nagylélegzetvételű teret csináltak, csak úgy szárnyaltak, miközben a fejük felett peregtek a sci-fi animációk. Atya ég, mire lesz képes ez a banda, ha tényleg megcsíp valami tőkeerős kiadót vagy booking céget! Én szurkolok nekik, ez a 40 percük alapján is, mondhatni, bivalyerősek.
Szóval miközben az Archaic lerohanta Wackent a nyáron, összecimbiztek Ripperékkel, a közös pontot jelentő Jósa Tamás énekes pedig kapva az alkalmon, hogy a januárban lemezt megjelentető trió (Ripper, Sean Peck, Harry Conklin) és zenekaruk (Peck Cage nevű zenekara: David Garcia és Casey Trask gitárosok, Alex Pickard basszer és Sean Elg dobos) Európában öregbíti a heavy metal hírnevét, Budapestre is szervezett egy bulit. Ha jól számolom, Ripper nyolcadjára járt a fővárosunkban, a többiek talán először. Sajnos a Jag Panzer vokalistának családi problémái támadtak, ezért egy másik veteránt állítottak sikoly-csatasorba Ripperék maguk mellé, méghozzá Steve Grimmettet, akinek épp október közepén jelent meg az új lemeze (At the gates), ám a jobb lábát elvesztett dalnok ezúttal messze nem arról az albumról adott elő.
Izgalmas másfél órának lehettünk tanúi. A zenekar, főleg a dobos Elg, valami pazar volt, mégha szerényen át is adták a terepet a bárdoknak, de emellett bangeltek és zúztak, mint az őrültek. Természetes a debütlemez dalai adták a gerincét a műsornak, nagyobb részét el is énekelték. Érdekes, noha nem meglepetés, hogy mennyivel jobb így, élőben hallgatni ezeket a kovácsműhely tűzében edzett metáldalokat, mint lemezen, az énekesek is sokkal jobban kiteljesedhettek – mégha Grimmettnek a beugrás miatt, puskáznia is kellett egy tabletről –, izgalmasabban is szóltak. A többszólamúság is jobban kidomborodott. Ezért nem is értem, minek adták ki a lemez 3 CD-s verzióját, amin mindhárom énekes talentum külön-külön is hallható az összes dalban, hiszen itt a lényeg éppen az együttes szereplésen van. A koncert ezt meg is mutatta élvezetes módon.
A főszereplőnek Ripper volt prezentálva, de jól láthatóan Peck a csapat szellemi vezére, aki szintén remek, Rob Halfordon iskolázott hanggal rendelkezik (én a Death Dealerben is vagy a Denner/Shermann lemezen szeretem). Nem volt kérdés, persze, hogy a közös album számai mellett klasszikusok, feldolgozások is felcsendülnek a pokoli este, így jött elő a Burn In Hell Rippertől, majd a See You In Hell Grimmett-től (Ripper a háttérből segítette a vokáljaival), hogy aztán Diónak szenteljék a Heaven And Hellt. Az utolsó nagyszabású, levezető Judas Priest-blokkban elhangzott a Painkiller, a Breaking The Law, majd Ripper a body builder Dave „Conan” Garciától kölcsönkapott gitáron kísérve, némi bohóckodás és bakizás után, előadta a Living After Midnightot. Ezt köcetően nem maradhatott más hátra, csakis a The Three Tremors című definitív dal.
Nem lehettünk többen 50 főnél, de marha jó hangulat uralkodott végig. Még az elején többen lerohanták Pecket közös fotókért; aki amúgy a színpadon is sokat fotózott/videózott, ha épp nem énekelt; a merch baráti áron volt; nagyon köszönték, hogy a hétfő esténket rájuk áldoztuk. Hát mi is így vagyunk ezzel!
The Tree Tremors (US), divideD
Budapest, Dürer-kert, 2019. november 25.
Belépőjegy ára: 3990/4990 Ft