Lipák Péternek ajánlva
Az ember megpróbál nem cinikus lenni, hiszen él-hal a fémzenéért. Van (többnyire), hogy kritikusi énje mégis fölülkerekedik, éppen a fémzenei szocializációja, az igényes zene szeretete, iránta való elfogultsága miatt. Tim „Ripper” Owens koncertjére is dominánsan a kultúrantropológusi érdeklődésem vezérelt: milyen lehet egy echte hakni? Mert a dél-amerikai, kelet-európai turnék az ő és hozzá hasonlók (Paul Di’Anno, Blaze Bayley stb.) részéről kétséget kizáróan, kétségbeesetten azok. Hiszen ki is ő? Egy tehetséges, jó torkú, nagy karriert érdemlő, ám levitézlett, egykori világsztár, akit már nem aszerint tartunk számon, hogy mennyi időt (1996-2003) töltött a Judas Priestben, hanem aszerint, mennyi ideje nincs már ott. És hiába a két kiváló JP-lemez ,a Jugulator és a Demolition, a szintén nem elhanyagolható Beyond Fear debüt, vagy az Iced Earth-évek, továbbá a számos egyéb vendégszereplés, projekt – a jelen meghatározta értéke Owensnek, bizony, eléggé megcsappant a korábbihoz képest.
A külvárosi szórakozóhelyen immár negyedik alkalommal lépett föl szombaton (2010-ben kétszer, valamint 2012. szeptemberében), hazánkban hetedjére (először 2002-ben még a JP énekeseként a SAP csarnokban, majd 2006-ban immár a Beyond Fear élén, és 2011-ben is járt nálunk Pécsett), mire megírom a cikket, már túl van a turnéja második magyar állomásán (Debrecenben, a Roncsbárban vasárnap lépett föl) is. A korábbi koncertbeszámolók mellett a 2011-es Sziget fesztiválos kiváló halfordos(!) JP koncert hozta meg az igényt, hogy ellátogassak a Crazy Mamába. S míg máskor évtizedes sirámmal kárhoztatom a késő koncertkezdéseket, most kifejezetten örültem annak, hogy Tim is megerősíti az esemény Facebook-oldalán az este 11 órás színpadra lépését – a szombat este 9-ig tartó munkanap hátránya…
Éppen a CROSSHOLDER záró tételére, az Iron Maiden-feldolgozást kísérő össznépi örömködésre érkeztem fél 10 után, így csak ez alapján konstatálhattam: Nachladal Istvánnak még mindig nagyon jó a torka. Bár följebb megcsappant helyiértékről ejtettem szót Owens kapcsán, a helyi érdeklődés cseppet sem volt lanyha, bő százan jöttünk össze a Gubacsi úti teremben – a közönség jó része pedig nagy erőkkel és lelkesedéssel vetette magát a színpad előtti szórakozásba.
Tíz órakor kezdett a bárgyú nevű, azonnali névcserére szoruló BERMUDA ROCKBAND, akik szintén nagyon jó adottságú – engem Tunyogi Péterre emlékeztető – énekessel (Balogh Ádám) bírtak. S legyenek bármilyen szimpatikusak is emberileg, háromgitáros (köztük egy hölgy) fölállással, a zenéjük épp azt a válfaját képviseli a rocknak/metálnak, amit a HW szokott mellékletként a vásárlóira sózni, s amit én 1-2 percnyi belefülelés után örökre kitiltok a lejátszómból.
Tizenegy után pár perccel aztán egyszerű háttér gyanánt fölkerült a falra a vetített név-logo-brand – és színpadra lépett fekete ingében, könnyű fekete bőrzekében Tim. A korábbi koncerteken, ahol helyi, európai bérzenekarok, zenészek (köztük pl. magyarok is) kísérték, a repertoár a Painkillerrel indult, most azonban nem. A „saját lemezes” Machine Mannel, majd a becenévadó JP-számmal kezdett, ami nem volt jó döntés, elég szerényen, dinamikátlanul indult a buli. Az általam az Effronteryből ismert Sasvári Ferenc gitárossal felálló, Crossholder-tagokból verbuvált, az egész turnén kísérő zenekar (Gondosch János volt a basszer, az biztos, a másik gitárost és a fiatal dobos srácot sajnos nem tudom nevesíteni) az egész este olyan gépiesen, fádan, látszólag kedvtelenül játszott, hogy szerintem még Tim kedvét is elvették, s ettől elég lapos lett a koncert. Mert oké, hogy nem nagyon próbáltak össze, de profik nem? S hogy ez volt a turnéindító koncert, az is rendben, de legalább a nagy egymásra koncentrálásban valami örömöt is lássunk a tagok arcán, ami főleg a játékuk könnyedségében is érződik, hiszen itt megtiszteltetés és boldogság zenélni, főleg az elővezetett örökzöldek esetében, nem pedig munka – vagy tévedek? Mindenesetre a hakni-jelleg inkább a zenekari oldalon mutatkozott ezen az este, s nem pedig a hangilag máskülönben jól teljesítő énekes oldaláról, bár ő sem tűnt felszabadultnak annyira. Egy órának is el kellett telnie, mire megszabadult a napszemüvegétől és a turnét szponzoráló italgyártó logójával díszített baseballsapkájától, hogy közvetlenül közönsége szemébe nézzen – ugyanakkor ezek az allűrök talán a színpadi ellenfényeknek is köszönhetőek, gondolhatjuk ezt is.
Harmadikként érkezett a Painkiller, ami annyira jó dal, hogy még rosszul játszva is halálos! Ezzel meg is volt a csúcspont, ami egy 50 perces plusz 3 ráadásszámos koncertnél azért elég gáz. Ennek ellenére nagyon élveztem a Blood Stained, a Scream Machine, vagy a Grinder fölcsendülését, nemkülönben a Living After Midnightét. A ráaadás-blokk azért elég ciki volt szerintem. És az egész dalmenü elgondolkoztató: hogyhogy ilyen kevéssé bízik a saját számaiban, miért inkább a kedvenceit játssza a ’70-es és ’80-as évek fordulójáról – persze nem hiába volt British Steel a neve a korábbi JP-feldolgozásokat játszó csapatának! Szóval a hakni épp ezen örökzöldek kiválogatásában mutatkozik meg elsőként, az előadásmód manírjaiban pedig másodsorban. Ám az elvárásoknak ez maximálisan meg is felelt, nem ezt kárhoztatom, hiszen máskülönben magam sem lettem volna ott. Csak lehetne ezt még profibban is, ebben biztos vagyok!
Inkább kipipált koncert volt, mintsem óriási, feledhetetlen élmény – itt is voltam, ezt is láttam, ugyanakkor egyáltalán nem bánom a részvételem!
A program:
Machine Man (Judas Priest: Demolition, 2001)
The Ripper (Judas Priest: Sad Wings of Destiny, 1976)
Painkiller (Judas Priest: Painkiller, 1990)
Blood Stained (Judas Priest: Jugulator, 1997)
? (ha valaki tudja, kommentelje be, köszi!)
Scream Machnine (Beyond Fear: s/t, 2006)
When the Eagle Cries (Iced Earth: The Glorious Burden, 2004)
Hell bent for Leather (Judas Priest: Killing Machine, 1978)
Burn in Hell (Judas Priest: Jugulator, 1997)
Grinder (Judas Priest: British Steel, 1980)
Living After Midnight (Judas Priest: British Steel, 1980)
–––
Electric Eye (Judas Priest: Screaming for Vengeance, 1982)
Breaking the Law (Judas Priest: British Steel, 1980)
Heaven and Hell (Black Sabbath (w/Dio): Heaven and Hell, 1980)
METAL KNIGHTS EUROPEAN TOUR 2013
Tim Ripper Owens
Crossholder, Bermuda RockBanD, Words of Blood
Budapest, Crazy Mama Music Pub, 2013. szeptember 28.
Belépőjegy ára: 2500/2990 Ft
