Hogy egy tetoválóversenyen ne lehessen tetoválni? – nálunk ez is simán a pakliban van, így aztán a zenei fesztivál melletti program egy része ment a levesbe a szigorodott ÁNTSZ-szabályok miatt…
Ørdøg-akusztik, divideD, cseppnyi Needless, tűzshow … Cadaveres, Archaic – számomra idén ez volt a Tetováld ki a napot! fesztivál. A fellépő 10 zenekar közül kimazsoláztam a nekem kedveseket, ám pont a WMD esett áldozatául részemről a logisztikának…
Az estet nyitó, kerti partizó ørdøgi négyes nagyon klasszul szólt – és nagyon vidáman. A harmadik budapesti koncertjüket (az elsőről itt olvashatsz) megejtő Vörös Andrásék szimpátiát keltenek, bárhová is üljenek ki a hangszereinkkel játszani, még a komoly-komorabb dalaikkal is mosolyt csalnak az arcra a belőlük áradó jókedv miatt. Most sem volt másként, egymás után sorjáztak a sátáni slágerek, vagy éppen az IHM-örökzöld Tavaszi nemződüh, a derű és a minőség garantált. Pár százunknak jól indult az estéje – és persze csocsóztunk is kicsinykét…
A nagyteremben a divideD nagyszínpados showkoncertje következett. A nagyszínpados produkciót tessék szuperlatívuszként érteni. A Rockmaratonon ugyan láttam őket, de a fesztiválos fellépéshez képest ez valami egészen más volt: háttérvetítés, fények, Jósa-Belmont zöld és vörös lézerkesztyűi, faszájos hangzás… Profi. Nekem bár nem szívügyem ez a diszkós-elektro-metál-zúzda, de fejet hajtok a produkció koncepciója és megvalósítása előtt. Elképesztően jól nyomták – és jó nagy számú közönséget be is vontak, ott is tartottak vele.
Illetve mi azért 5 dal után átmentünk a középterembe, hogy a dánszentmiklósi NEEDLESSnek szurkoljunk, akik akkor már – lévén a divideDdal egyidőben kezdtek – hihetetlen agresszivitással aprítottak a színpadon. Az év egyik legjobb lemezét (Heresy) produkáló kvintett muzsikáját azonban nem tudtuk sokáig élvezni, mert a gerjesztett füstköd annyira penetránsszagúra sikeredett, hogy fuldoklásra késztetett és távozásra ösztökélt. Így visszatértünk a nagyszínpadhoz.
A koncert után egy hölgy fáklyákkal való ügyeskedésében, tánclejtésében gyönyörködhettünk a kertben, majd…
(…hazaautóztam a koncerttárs fiamat, némi estebéd, Tesco-bevásárlás, majd vissza, hogy…)
…a CADAVERES színpadon termését épp elkapjam. (Sajna, hiába képzeltem el, hogy a rockmaratonos fellépése után majd klubkörülmények közt is megnézem a 20 éves WMD műsorát, épp abba az idősávba estek, ami kiesett az oda-vissza úttal.) Körmi és állandóan változó felállású csapata azonban némileg és váratlanul kárpótolt a hiányérzetért. Váratlanul, mert az ő zenéjük számomra csakis így, koncerten él(vezhető), lemezen akárhányszor próbáltam, csak összefolyó modern metál massza, amiből nehezen tudok megjegyezhető dalokat kiválogatni. De az az elán, amivel előadják őket, és a jó hangzás, márpedig most az volt, követhetővé és figyelemreméltóvá varázsolja ezt a Soulfly-hatott tribe-groove-agymenést. Játszottak vadiúj számot is, de persze a ráadás a Soul of a New Breed volt. Az új énekes srác is jól vizsgázott, habár ez a Balaton Sound-kompatibilis mozgáskultúra, amit előadott, kicsit szúrta a szemem. Legyen ez az én (pikírt megjegyzésekre ragadtató) bajom.
Mielőtt még jöttek volna az est – számomra – fénypontjai, Wacken ászai, az ARCHAIC, a rengeteg fémhíresség által aláírt magyar zászló jótékonysági aukciójának végeredményét és átadását is megejtették az archaicos srácok. Az akciójuk nyomán 100 000 forintért kelt el a lobogó, és a Magyar Cochleáris Implantáltak Egyesülete (MACIE, hallássérült gyermekek családjait tömörítő civil szervezet) képviselője átvehette az ezt igazoló oklevelet. Volt közös fotózkodás is a zászlóval. Mint megtudtam, a magas licit mellett többen is átutaltak kisebb összegeket a szervezet javára – így igazán sikeresnek mondható a dobos Csaba bátyja, Miki fejéből kipattant ötlet.
Éjfél előtt két perccel végül felcsendült az intro, aztán 50 perces doom metalos gyászmenet… Ja nem: erőtől duzzadó, feszes, mindent elsöprő thrash metal dübörgött és dühöngött! És a srácok igazán felszabadultan játszottak. Jósa Tamás pedig, nem először, ezen a fesztiválon is duplázott, ami a hangján nem hallatszott. (A fesztiválpólóval gazdagabban hazatérő fiam jegyezte meg útközben, az első divideD-élménye után, hogy Jósa bármely világhírű zenekarban megállná a helyét, és ott minden bizonnyal, általa, minőségi ugrás következne be – nem téved.) Iszonyat, tesztoszteron-vezérelt és alkohol-befolyásolt tombolás vette kezdetét a színpad előtt, elszabadultak az éjszakai indulatok – ahogy egy thrash partyn az kell! –, és kitartottak végig.
Illisz Ákos bőgője kevésbé bírta a megpróbáltatásokat, az utolsó előttinek játszott Slayer-szám, a War Ensemble előtt felmondta a szolgálatot, és mint kiderült, nem lehetett reparálni, így Ákos már nem is tért vissza a színpadra, a többiek négyesben tolták végig a bulit, fennakadás nélkül. Püski Laci és Erdélyi Péter elvetemült, vigyorgó-vicsorgó grimaszokkal szólózták le a csillagokat az égről, Szabó Csaba dobos pedig ízes mennydörgéssel kísérte őket.
Bizonyságot nyert Jósa Tamás kívánalma: az Archaic ugyan [sic!] 2. lett a WOA Metal Battle-n, de idehaza, számunkra, ők az elsők!
Jól végződött hát a nyári koncertszezon! (Illetve, Erdélyi Pétert a Salvusszal ma este még elcsíphetitek az ingyenes Szimpla-kertes fellépésükön!)
9. TATTOO THE SUN! FEST
Archaic, Cadaveres, divideD, Needless, Diabolus In Musica – Ørdøg-akusztik
Budapest, Dürer-kert, 2019. augusztus 30.
