Harminc ország több ezer zenekara közül került föl az Archaic a németországi Wacken Open Air fesztivál Metal Battle versenyének döntőjét követően a dobogóra – thrash metaljukkal a második helyen végeztek. Pedig, mint kiderült, a körülmények nem mindenben kedveztek nekik. A zenekar hangszeres szekciójával hétfő este Székesfehérvárott, a Jungle Rottal közös fellépés előtt beszélgettünk (Jósa Tamás énekes eközben és ezúttal is a merchpult frontján állta a sarat).
Ha egy szóval kellene összefoglalni a Wacken Open Air fesztiválon töltött időt és a szerepléseteket, mi lenne az a szó?
Szabó Csaba Zoltán (dobos): Tökéletes.
És ha lehetőség van a kifejtésre?
Sz. Cs. Z.: Kezdjük ott, hogy a szerdán (augusztus 1.) induló 4 napos fesztiválra már kedd reggel elindultunk. Az egész nap utazással telt, az 1400 km nem volt piskóta. Éjjel 2-re értünk oda, ami azért volt izgalmas, mert becsekkolni éjfélig lehetett. Még szerencse, hogy Olivér, a promóterünk volt annyira szemfüles, hogy korábban átvette a karszalagjainkat. De itt még nem ért véget a megpróbáltatásunk, mert sötétben, esőben kellett felállítanunk a sátrainkat.
Végig ott voltunk vasárnapig – túl jó volt! Ami esetleg beárnyékolta az élményt időnként, az elért siker fényében, az is megszépült utólag. Nagyon jó volt a szervezés, mindenki rendes és kedves volt velünk. Ami külön említésére méltó, a kulturáltság fokát tekintve, hogy bár kevés volt a szemetes, de kevés volt az eldobált szemét is. A fesztiválos söröspoharak betétdíjasak voltak, újratölthetők, senki nem hagyta azokat szanaszét.
Illisz Ákos (basszusgitáros): Pedig nem kevés embert gyűlt ott össze, Szonjától, a ránk ügyelő hostess hölgytől tudtuk meg, hogy az építőkkel, szervezőkkel, fellépőkkel, közönséggel együtt a 4 napos rendezvényen összesen 125 ezer ember vett részt.
Archaic (balról jobbra):
Illisz Ákos, Erdélyi Péter, Jósa Tamás, Szabó Csaba Zoltán, Püski László
Nem kispálya: a 2020-as WOA-ra a meghirdetést követően 21 óra elfogyott mind a 75 000 jegy
(Fotók a zenekar Fb-oldaláról)
Milyen koncerteket tudtatok megnézni, illetve a Metal Battle résztvevői, a versenytársak közül kiket láttatok?
Püski László (gitáros): A SLAYERt (harsogja) – természetesen!
Erdélyi Péter (gitáros): A Testamentet.
Sz. Cs. Z.: Mindenki a saját kedvencét, amikor az időnk csak engedte. Hiszen, most elsősorban nem közönségként vettünk részt a rendezvényen, hanem fellépőként. Sokat forgolódtunk az úgynevezett Artist Village-ben is, hogy promóterekkel, kiadós és stúdiós emberekkel találkozzunk, ismerkedjünk, kapcsolatokat alakíthassunk ki.
P. L.: Rémisztő, egyben lelkesítő volt megtapasztalni a versenytársak teljesítményét, profizmusát. Akiket láttunk, mind nagyon jók voltak, és a 30 fellépő legalább fele megérdemelte volna az első helyet. Épp ezért az örömünk ennek fényében még nagyobb, hiszen ebben az erős mezőnyben sikerült nagyon jó helyezést elérnünk.
Sz. Cs. Z.: Elképesztő volt például a kínai death metal banda, a Leviathan, végig blastbeatek, 20 perces darálás…
A zsűri mit emelt ki, mi volt a Ti erősségetek?
E. P.: Így külön, tételes értékelés nem volt. A 60 tagú zsűri tagjai végig jelen voltak a koncerteken és jegyzeteltek, rengeteg szempontjuk volt.
Sz. Cs. Z.: Hallottuk, egyikük nemcsak jegyzetelt, hogy azt mondja: thrash, hosszú hajak… hanem egyenesen lerajzolta a bandákat, hogy emlékezzen rájuk…
E. P.: Én azt gondolom, az élő színpadi jelenlétünk és a közönséggel való kommunikációnk nyomott sokat a latba.
Sz. Cs. Z.: Nálunk a közönség extrát is kapott. Én a dobok mögött csak kapkodtam a fejem, ahogy a srácok összevissza rohangáltak, és annyira headbangeltek, majd’ leesett a fejük. Tamáson kívül Ákos is kiszólt a közönséghez. Azt hiszem, megmutattuk, hogy bármennyire is amatőr a banda, készek vagyunk egy profi produkcióra.
E. P.: Ahogy tegnap visszanéztem a felvételeket, látszott, az operatőr alig tudott minket követni, nem is tudta nagy hirtelenjében, kit vegyen, annyira mozogtunk. Hatalmas vehemenciával vettettük be magunkat, és Tamás sem a másoknál tapasztalható kevés és közhelyszerű „köszönöm”, „a következő számunk…” szövegekkel intézte el a kapcsolattartást. Bizonyos okokból zeneileg kissé szét voltunk csúszva, zeneileg sokkal jobbak szoktunk lenni…
Mi volt az oka a szétcsúszásnak?
E. P.: Tíz perccel a koncert előtt szóltak, hogy akkor ti következtek, ennyi idő maradt a beállásra, semmi bemelegítés, lelki rákészülés. Ráadásul a jól felépített 30 perces programunk is 20 percre keskenyedett. Az első számunknak csak a felét játszottuk el, a másodikat ki is kellett hagynunk. Ez azért okozott bennünk némi feszültséget. De amit így a zenén vesztettünk, az éppen e feszültség miatt, a színpadon vadállat módjára kijött belőlünk, szóval ott meg pluszként jelentkezett.
Na, álljunk csak meg, a nagy német precizitás mellett hogyan lehetséges, hogy váratlanul szólítottak benneteket a színpadra?
Sz. Cs. Z.: Hát úgy, hogy – mi ugyebár délután 16 órai kezdésre voltunk kiírva – 15 órakor evakuálták a fesztivált, mindenkit kiküldtek, kiürítették a helyszínt.
P. L.: Épp a német precizitás döntötte majdnem dugába a fellépésünket. Ők ennyire komolyan veszik az időjárás-előrejelzés adatait. Ha viharfellegek gyülekeznek, akkor a biztonság érdekében, nincs pardon, leállítják a programot. A Cradle of Filthnek és Eluveitie-nek például el is maradt a koncertje, illetve átütemezték őket más időpontra, pedig már éppen elindult az intrójuk, de jött a jelzés, kész, leáll – ilyen ez a popszakma. Tulajdonképpen a színpadmesterünknek köszönhetjük, hogy felléphettünk és megmérettethettünk (és helyezést érhettünk el!), mert a főszervező törölni akarta a programot, de ő meggyőzte, hogy ha nem 30 perc a fellépési idő, hanem csak 20, és a félórás átszerelés is csak 10 perc, akkor minden oké lesz.
I. Á.: Mi voltunk amúgy a Metal Battle aznapi utolsó előtti fellépői, utánunk már a fesztivál szerződéses bandái jöttek: The Crown, Crazy Lixx…
A felvételen erősen szól a ria-ria-Hungária. Mennyien néztek meg benneteket?
P. L.: Azok mind németek voltak… (vigyorog)
Sz. Cs. Z.: Az 1000-1500 fős sátor félig biztos megtelt, nem voltak kevesen. A fesztivál közönsége nagyon is kíváncsi volt a csata fellépőire, akár még az egyéb színpadokon szereplő nagy nevek ellenében is jöttek, megnézték a feltörekvő bandákat. Esetünkben a viharjelzést követő kiürítés is közrejátszott a közönség számának alakulásában, hiszen, még mi sem tudtuk, mikor kezdünk, ha egyáltalán, a közönség pedig szintúgy nem tudhatta, mikor folytatódik a program. Ehhez képest tényleg szép számban megjelentek.
A 4000 eurón kívül mit nyertetek?
P. L.: Egy kísérő cintányért és egy basszusfejet… de elsősorban magát az élményt, amit soha nem fogunk elfelejteni.
E. P.: Sok kontaktot szedtünk össze, amiket reményeink szerint gyümölcsözően élesíthetünk majd. De mindent meg is tettünk, hogy promótáljuk a zenekart, eleve promopakkal, -táskával készültünk, amiben minden infó megvolt a zenekarról…
P. L.: Meztelen képek például.
E. P.: …egy pendrive-on összefoglalva. Szerintem ez is hozzájárult a sikerhez, mármint a háttérmunka erőssége. Mert azt is figyelemmel kísérte a zsűri, de még az online jelenlétet is.
Sz. Cs. Z.: Sok zenekar kihagyta ezt a ziccert, jöttek, zenéltek, mentek. Mi viszont arra gondoltunk, úgy jutunk egyről a kettőre, ha emlékezetessé tesszük a nevünket a rengeteg banda között, s mivel a Slayer már ellőtte a véresőt, mást kellett kitalálnunk – ez volt a promotáska. A színpadi-zenei produkció mellett ez is sokat számíthatott, azt gondolom.
I. Á.: Annyira népszerű volt máskülönben, hogy vitték, mint a cukrot, szinte egyenértékű volt, a wackenes pakkalt.
Az a bizonyos lobogó
A pakkon kívül egy magyar zászlót is magatokkal vitettek Wackenbe.
Sz. Cs. Z.: Az élménygyűjtés és a saját promóciónk mellett szerettük volna a magyar undergroundot, a magyar zenét, a magyar metált is nagyobb figyelemhez juttatni. Az alkalomra készült trikolór ezt az összefogást szimbolizálja. Velünk volt a színpadon is, a fotókon is – ráadásul rengeteg neves zenésszel aláírattuk. A következő hetekben pedig árverésre bocsátjuk, és a befolyt összeget jótékony célra fordítjuk. Reményeink szerint az augusztus 30-i Tattoo The Sun! fesztiválon át tudjuk adni a pénzt az általunk kiszemelt szervezetnek.
