Rég tapasztaltam már ezt a magas hőfokot koncerten. Legutóbb a Nervosa S8-beli fellépésén. Akkor azon poénkodtunk, hogy a brazil lányok így tudták elviselni a kontinens- és éghajlatváltást: pincehideg helyett, kazánházizzás. (Igaz, ennek a sűrű szentségelésük ellentmondott, a húrjaik folytonos elhangolódása okán, amit a brutál forróság és a páratartalom implikált.) Most ismét ott a nyolcas a klub nevében, és ezúttal talán a az amerikai zenekar neve eredményezte, hogy míg kint szolid 24-27 Celsius-fok volt, addig a táncparketten kb. 60. Ahogy az ember belépett a klubhelyiségbe, trópusi őserdei, (gatya)rohasztó klíma fogadta, gyakorlatilag már az ajtóban hőfalba ütközött az ember – kevés vizespólóversenyen indul ennyi death metalos szőrmedvény, az biztos.
De nem hinném, hogy bárki is megbánta, hogy ellátogatott a fehérvári klubba hétfő este, hogy meghallgassa az Európában turnézó amerikai death-veterán Jungle Rotot. Akik potom 6 éve jártak erre – és amikor „erré”-t írok, értem alatta Pestet és Szegedet.
Most csak egyetlen magyar fellépésre szorítkoztak, és a múltkori Dürer-kertbeli őserdei kaland után nem volt kétséges, hogy nekem is itt a helyem. Arról nem is beszélve, hogy Wacken magyar hősei, az Archaic szintúgy csodás bulitempóval kecsegtetett. Úgyhogy kis különítményünk kocsiba vágta magát, és lezúztunk az M7-esen.
Volt ám egy harmadik fellépője is a fehérvári éjszakának, a zirci death metal fogat HOLdT, ám mivel a játékidejük alatt az Archaic hangszeres szekcióját faggattam a WOA-élményeikről (az interjút holnap olvashatjátok a blogon), így róluk csak hangfoszlánynyi benyomásaim lehettek. Máskor-máshol.
A pénteken a németországi Wackenben, a Bandák csatáján fellépett, ott második helyet megszerzett, majd vasárnap hazaérkezett ARCHAIC tagsága nem ül a babérjain – pedig akár meg is érdemelnék. De nem, ők már hétfőn is koncertet adnak. S milyen jól teszik, nagy örömünkre. Amit Fehérváron levágtak, az egy 40 perc tömény, elsöprő thrash-vérengzés (How much blood would you shed to stay alive? - ugye?) volt, nem csak a magas hőmérséklet miatt kapkodtunk levegő után, csatakban úszva, hanem a lehengerlő játék és felszabadult, színpadról lehömpölygő energia okán. Repkedtek, propellereztek a hajak (a hőségen nem változtattak), intenzíven zúzott mindenki. A hangzás lehetett volna jobb is, mert mind Püski László, mind Erdélyi Péter szólóira kíváncsi vagyok, de így kevésbé hallatszott olyan tisztán-élesen, hogy „miért vijjog a saskeselyű”. Remek hangulatot teremtettek, rendesen túlhevítették az amúgy is alaposan befűtött kazánt. Kisszínpadon is nagyszínpadot toltak!
Kiúsztunk az éjszakai előtérbe, lecsapatni a testünkön a verítéket, élő kondenzátorokként konstatáltuk, hogy a szájon át bevitt italok a homlokunkon bugyborékolnak ki, ahogy Krisz megjegyezte, így a mellékhelyiséget sem kellett sűrűn látogatni – elgőzölögtünk.
De nem sokáig, mert az old school death metalt nyomató wisconsini kvartett, a JUNGLE ROT máris színpadon termett. Nem tudom, hogyan, de a hangzás náluk tiszta volt, minden pengeéles, pedig pont ugyanannyi hangszerrel voltak felszerelkezve, mint az előttük fellépő csapat. Ki érti ezt?
Szigor: Spencer, Dave, Geoff, James
A csatakfürdő folytatódott, a klub aktuális tagsága, az a kb. 60 ember alaposan megmerítkezett a halálfémben is. A kezdetektől ment a pogó, a mosh pit, aztán Dave Matrise gitáros, énekes, őstag kérésére az őrült circle pit, azaz az őserdei indián körtánc. Páran alkalmanként a színpadról beugrással is megpróbálkoztak, vagy a body surffel, de ehhez azért nem voltunk elegen közönségileg!...
A zenei produkciójuk nem hagyott kétséget afelől, mennyire elkötelezettek a műfaj felé, a frontember kommunikációja pedig azt bizonyította, hogy a közönségük iránt is. Nem hagyhatom ki, hogy James Genenz basszer gyakorlatilag a merchpultból száll ki, mikor elkezdték a koncertet, s nem is volt senki, aki a helyére üljön, szóval nyilván nem nagy stábbal utaznak. A nagyon fura frizurájú, langaléta Geoff Bub pedig kellően ellenpontozta mind a hangszerén, mind kinézetében, a szigorú tekintetű Dave-et. De aki mindenképpen kiemelésre kívánkozik, az Spenser Syphers, a friss szerzemény dobos, aki ’95-ben született, amikor a Jungle Rot már az első demóit készítette! A fiatal srác teljesítménye elképesztő volt, nem véletlen, hogy a koncert végén egy dobszóló koronázta az estet – csépelt, de nem elcsépelten.
Itt soroznak
A 75 perc csak úgy elszállt – jegyzem meg: death metal zenekartól kevésszer látjuk, ahogy szinkronmozgásban legéppuskázzák a gitárjaikkal a közönséget (többször is, hátha elsőre valaki életben maradt) –, mi meg hirtelen kint találtuk magunkat az éjszakában, dideregve, tele virtuális lőtt sebekkel a testünkön.
SEND FORTH OBLIVION TOUR PART 2
Jungle Rot (US), Archaic
(HOLdT)
Székesfehérvár, Nyolcas Műhely 2019. augusztus 5.
Belépőjegy ára: 2200/2700 Ft
