364 napot csúszott a koncert. Piszkosul fáradt voltam. A kettő között nincs ok-okozati összefüggés. A kimerültségem az uccsó pár napnak köszönhető. Ám a 2018. november 22-re meghirdetett Annihilator-koncertre nincs az az isten, hogy ne menjek el 2019. november 21-én, akármennyire is dőlnék be az ágyba. Kiadtam az ukázt a zenekarnak – magamban persze –, srácok, a ma esti fellépés tétje, fel tudtok-e éleszteni. Részben sikerült nekik.
Ha én Annihilator lennék és fel szeretném ébreszteni jómagam, akkor a W. T. Y. D.-szel kezdenék, az Alison Hell-lel folytatnám, majd a Phantasmagoria következne. A hatása felérne bármely tesióra taps a fej fölött, guggolás, fekvőtámasz kombinációs gyakorlattal, és nemcsak magamra találnék frissibe, de valszeg el is haláloznék azon nyomban… Nos, egy másik bibi is van, ha ekkora hőfokon kezdene az Anni, akkor nemigen lenne aztán hova fokozni a koncertet. Ez van. Szóval a fentemlített számokat nem véletlenül pakolják a szett végére. S ami elképesztő volt a tegnap estén, hogy (számomra) abszolút nem evidens számokat vagy best of programot nyomtak, hanem valami egészen más logika mentén szerepeltek a dalok (oké a King of the Kill, vagy a Set the World on Fire alap). Ennek (a nem értésének) köszönhetően aztán nem maradt el a nyomiságom teljesen.
A budapesti koncertet megelőző nap Kolozsvárott elmaradt a koncert, volt idejük pihenni a fiúknak. Meg is látszott rajtuk. Ráadásul a hazai catering elkápráztatta őket, nyomták be a gulyást, a libamájat, talán csak a fiatal olasz dobos Fabio ragaszkodott az olasz konyhához – de ő nem számít, hiszen még nem is élt, mikor Jeff Waters már kitolta az első 3 Anni-lemezt… Jeff csak mondta, mondta, marha sokat szövegelt, legalább 3-4 dal belefért volna még, ha nem szövegel annyit, még szerencse, hogy érdekes dolgokat mesélt többnyire, pl. a tavaly elhunyt Randy Rampage-ról, az elmúlt 30 évről, ki hogy ejti a zenekar nevét – a legviccesebb az Anal Eater volt –, Gary Holtról, Metallicáról, Slayerről, AC/DC-ről, Van Halenről stb.
És nemcsak a város szépségeit, a magyar konyha remekeiért felelős magyar cateringet emelte ki, de most sem feledkezett meg Havancsák Gyuláról, aki az előző lemez borítójáért felelős, és most is ott állt a küzdőtéren.
Én igazából csak akkor ijedtem meg, amikor pár hang erejéig megidézték a kib@szott csirkés számukat (Chicken and Corn), attól hidegrázást kapok, ahogy az A38-as bulin is. De az sem tett jót nekem, hogy a 45. percben máris levonult a zenekar húrosabb fele és hagyták dobszólózni Fabiót – na, ezt nagyon nem kellett volna. (Hála égnek a legutóbbi budai koncerten erre nem volt lehetőség...)
Viszont a pisiszünet után végre olyan számok következtek, amik áramütésként érték az agyam, mégsem pépesedett össze. Jött a Knight jumps Queen, a Twisted Lobotomy, a Tricks and Traps, volt új szám is a Ballistic, Sadisticról, majd zárásnak a Phantasmagoria – a ráadásban a Burns like a Buzzsaw Blade mellett persze a klasszik duó: Welcome To Your Death és Alison Hell. Szumma 100 perc.
A januárban 16. albumát kiadó banda kiállásban Waters és bandája, nyilván, és hiába bangelt és helycserélt futkározva Rich Hinks basszer és a gitáros Aaron Homma, mégis totál bérzenésznek tűnnek, annak ellenére is, hogy hány év óta tolják Jeff-fel, aki idén már 53 – bár 43-nak látszik, igaz, valaki felkiabálta, hogy 73.
Nem, Jeff mester igazán fitt, ezt bizonyította a jelenlevő mintegy 600 rajongónak, és csak úgy füstölt a keze alatt a gitár, pontosabban a gitárok, mert jó párat „elnyűtt” az este, megmutatva a csodásabbnál is csodásabb gyűjteményének egy kis szeletét.
Nagyon szimpatikus volt az egész a 30 éve működtetett metálzenekartól, mégha nem is repített a mennyekbe a koncert, azért a pokolba se kívánnám. Örülök, hogy ott lehettem, nagyon korrekt volt.
A TOUR FOR THE DEMENTED 2019
Annihilator (CAN),
(Archer Nation (US))
Budapest, Barba Negra Music Club, 2019. november 21.
Belépőjegy ára: 3900/4900/5900 Ft
