„Hat-hétszáz ember kántálta: Gutted-Gutted! Szavakkal nehéz visszaadni milyen érzés volt.” Hajnali Sándorral, a Gutted énekes frontemberével azért megpróbáltuk felidézni a XVI. Maryland Deathfest eseményeit, amin a zenekar – az első magyar zenekar! – május végén fellépett. Októberben pedig már Japánt is meghódítják.
Tavaly nyáron a Las Vegas Deathfest-es koncertetek apropóján beszélgettünk, s már akkor konkretizálódott, hogy idén Baltimore-ban, a death metalosok Mekkájában is felléptek. A Maryland Deathfest május 24–27. között zajlott, Ti az első, csütörtöki napon álltatok színpadra.
Idén kissé bonyolultabb volt a kijutás Amerikába, hiszen május 18-án még Walesben az Eradication fesztiválon játszottunk. Egy gyerekkori cimborámhoz érkeztünk ki Londonba, onnan mentünk le Cardiffba, majd a koncert után hozzá tértünk vissza, a hangszereinket ott hagytuk nála, és turistaként ültünk repülőre Baltimore felé.
Hajnali Sándor (fotók a zenekar FB-oldaláról)
Akkor még mielőtt elérünk a marylandi fesztiválhoz, ragadjunk le kicsit Walesben. Oda hogyan jutottatok ki?
Ráírtam a szervezőre, hogy szeretnénk fellépni – és tetszettünk neki! Ez a fesztivál azonban jóval kisebb léptékű és kaliberű, mint a marylandi. Egy pici cardiffi klub ad otthont neki, ami méretét tekintve a Dürer-kert Room 041 középtermének felel meg, kb. 300 rajongó gyűlik össze, idén az Extreme Noise Terror volt a legnagyobb név. Azonban Trooper sört mérnek, maga Bruce Dickinson is már háromszor járt itt, hogy személyesen csapoljon belőle.
Apropó, Dickinson, kint voltál idén a soproni VOLT fesztiválon az Iron Maiden-koncerten?
Készültem rá, de megvártam a turné első koncertjét, hogy kiderüljön, milyen programot játszanak. Úgy látszik, mások is így voltak ezzel, mert amint kikerült a setlist, pár órán belül elfogytak a jegyek, így most lemaradtam róla.
Vissza az óceán másik felére! Leszálltatok a gépről…
Éjjel érkeztünk meg Baltimore-ba, másnap, kedden megszereztük a hangszereket, csütörtökön játszottunk. Nem tudom szavakba önteni… ami történt velünk, több mint egy valóra vált álom. Az a fajta megmérettetés… amikor 6-700 ember megörül érted, kántálják, hogy Gutted, eladsz minden CD-t és pólót röpke 20 perc alatt (a merchpultnál nyújtott segítségért köszönet illeti Andrót, a Malediction basszusgitárosát, aki velünk utazott, mert nézőként roppant kíváncsi volt a fesztiválra)…
A szállásunk az ötcsillagos Lord Baltimore szállodában volt, innen vitt minket egy autó a fellépésre, majd a partyk után megvárt és vissza is hozott. Sztároknak érezhettük magunkat. Azt sem tapasztaltam még soha egy fesztiválon sem, hogy ilyen sok mindent adnak a szervezők: cintányér, pergő, dobszék, lábgép, gitárfejek álltak a rendelkezésünkre.
A fesztiválhelyszínt hogy kell elképzelnünk?
Baltimore belvárosában két, egymástól utcahossznyira lévő klubban zajlottak a koncertek. A Dürer-kert nagyteremhez hasonló nagyságú Soundstage-ben, ahol mi játszottunk, a nagy amerikai bandák adtak koncertet, a másik klubban, a Rams Head Live-ban a külföldi bandák. Ez utóbbi klub valójában színházteremszerű, ahol a küzdőtéren túl emeleti galériákon lehet nézni a koncertet, és van VIP-páholy is a második szinten, szemben a színpaddal.
Negyven percet játszottunk, főleg az új lemezről, de szemezgettünk az első háromról is. Walesben első alkalommal nyomtuk a Consuming Life-ot, afféle főpróbaként, s itt is előadtuk. Nagyon jó formában voltunk, persze most is beugrottam a nézők közé, teljesen megőrültek ettől, majdnem megöltek, akkora volt a nyomulás.
A többi fellépőt ezúttal megnézted?
Igen, most volt rá alkalmam, szemben a tavalyi Las Vegas-i elfoglaltságokkal. A Broken Hope-ot, a Blood Incantationt, a Misery Indexet, az Incantationt is meghallgattam. John McEntee-vel sokat beszélgettem, megnézte a Guttedet is, mondta, tudja, hogy milyen régóta csináljuk a zenekart. Találkoztunk a Dying Fetus-os John Gallagherrel is, aki Baltimore-ban lakik, és leugrott a koncertekre. Az is hatalmas volt, amikor a Sevared Records vezére, Barett Amiss meglátott és elkerekedett szemmel csodálkozott, hogy „Sanyi, te mit keresel itt?!”.
Mennyi pénzt hagytál ott a merchpultoknál?
Csak egy maryland deathfestes ereklyét vettem, semmi mást.
Ezúttal is volt lehetőségetek kirándulni egyet a környéken?
A fellépés előtti napon átugrottunk Washingtonba, aztán a csütörtök-pénteki non-stop partyzás után szombaton már csak a szállodában pihentünk az éjjeli gépre várva.
A Gutted Washingtonban: Drótos Gábor gitáros, Sándor Tamás dobos, Hajnali Sándor énekes és Lipák Péter gitáros
Nekem gyanús, hogy a sok partyzás és beszélgetés alatt ismét leszerveztél pár koncertet a Guttednek. Az az októberi tokiói koncert…
Azt már tavaly decemberben lekötöttük. A tokiói Asakusa Gold Soundban rendezik Asakusa Deathfest név alatt, a Butcher ABC gitáros-énekese, egy igazi old school underground arc szervezi.
Számított, hogy az első lemezetek japán kiadónál jött ki?
Nincs összefüggés, de amikor ráírtam, a szervező nagyon is tudta, kik vagyunk, ahogy azt is, kicsoda Hitoshi Nakahashi, az egykori Eclipse Records főnöke.
Már treníroztok a hosszú útra?
Valószínűleg Peking érintésével repülünk, a költségek ismét megoszlanak a szervezők és köztünk, és arra készülünk, hogy egy egész hetet eltöltünk Tokióban.
Amúgy – a gyanúdra visszatérve – valóban sokat számít, ha egy ilyen eseményen az ember személyesen találkozik a szervezőkkel…
Nocsak, nocsak, Tokión kívül milyen más helyszínek, fesztiválok bevétele várható a Gutted által?
A marylandes srácok szervezik a kaliforniai, a québeci és a tilburgi death metal fesztiválokat is – mindegyiken szeretnék játszani! És nem zárkóznak el tőlünk!... Még szervezés alatt.
A magyar zenészkollegák mennyire ostromolnak amúgy, hogy oszd meg velük a kontaktjaidat, mert ők is szeretnének újabb kontinenseket meghódítani?
Egyáltalán nem jellemző.
Idén itthon egyetlen fellépésetek volt eddig, márciusban a Cannabis Corpse előtt, várható még koncert?
Még nem hivatalos az időpont és a helyszín, de igen, a Kill With Hate, a Gravecrusher és az Age of Agony társaságában fogunk fellépni a fővárosban.
Baltimore-ban
Tavaly óta négyen léptek színpadra, Lipák Péter már nem basszusgitáron, hanem gitáron játszik. Hogy boldogultok?
Mindig nagyon ódzkodtam attól, ha megláttam egy zenekart, ahol nem volt basszusgitáros, de nálunk mégis jól működik. Jó a zenekari egység, nagyon egyben van a társaság, ami sokat számít, különösen ilyen hosszú utaknál.
Mostanában többször összefutottunk koncerteken, ennek az interjúnak az elkészítési időpontját is a Soulflyon fixáltuk, hogy akkor majd a Rockmaratonon, a Tormentor fellépésének napján. A közelmúltból melyik koncerteket emelnéd ki, ami különösen tetszett?
Baltimore-ban a Misery Index és a Blood Incantation tetszett nagyon, friss élmény a rockmaratonos Cannibal Corpse fellépése – a viszonylag ritkán előkerülő Gutted című dalt is játszották! És már nagyon várom a Tormentort!
Ahogy olvasom, Dróti klasszikus projektje egyre inkább beindul, Péternek ott az Effrontery és az ikrei, Sándor Tomi lakásfelújít. Te mivel foglalod le magad a koncertekre járáson kívül, hiszen a Symphony of Symbolsból kiszálltál, a Limb For A Limb pedig parkoló pályán van?
Egyfelől élem a mindennapjaimat kétgyerekes apaként és raktárvezetőként. Másfelől, beszélgettem erről Drótival, mert ugyan nem tartom magam valami nagy művészembernek, de vannak bennem ötletek, gondolatok – szeretnék alkotni! Jeleztem neki, ha sokáig nem lesz új kiadványunk, lehet, belekezdek valakikkel egy zenekarba, mert nekem szükséges alkotnom, nagyon hiányzik.
