Három rugó, szabadtér és Marc Rizzo gitárfenomén – a három fő motiváló erő, ami a SOULFLY koncertjére elcsábított e derűs nyári vasárnap este. A „tét” pedig, hogy mennyire tud Max disztingválni a másfél éve (2016. november 21., BNMC) művelt „Vissza a gyökerekhez” című csúfos blamázs után; miközben majdhogynem napra pontosan 3 évvel (2015. július 7., A38) ezelőtt meg egészen szuper koncertet adott a Soulfly-jal.
Most talán az első lemez megjelenésének 20. évfordulója adhatja a turné apropóját, és a műsoruk gerincét – gondoltam pár setlistet előzetesen-utólagosan megtekintve (aztán ki tudja…). Érdemes amúgy meghallgatni a június 22-én megjelent Live at Dynamo Open Air 1998 koncertlemezt, már csak kedvcsinálónak is. De még sokkal jobb, ha Rizzo március 30-án kiadott, negyedik szólólemezét (Rotation) helyezzük a lejátszóba, garantált a magas rotációs szám. Vele tényleg megfogta az isten lábát Max, nem győzöm hangsúlyozni. A dobok mögött Zyon „szívhang” Cavalera, a basszusgitárt pedig mostanában Mike Leon kezeli, szintén elmondható velük kapcsolatban, egyikük sem kezdő a szakmában.
Hogy nem kevés respektje van még Maxnek, mi sem bizonyítja jobban, mint az a rengeteg – mintegy félezer – rajongó, aki már a CADAVERES koncertje alatt megtöltötte a DK kerthelyiségét és kortyolgatta sörét. A hazai banda megtett mindent, ami tehetsége szerint egy ilyen helyzetben elvárható, se többet, se kevesebbet. Nehéz lenne bármelyiket is kiemelni az elhangzott dalaik közül (ahogy eddigi életművükből is), nincs köztük emlékezetes, az előadásukból még talán a kiváló basszushangzást és Körmi fáradhatatlan közösségteremtő közönségkommunikátori teljesítményét…
Fél kilenckor aztán fölcsendült a The Dark Ages intrója. A keverőpult mögött álldogálva volt alkalmam a szétosztott setlistet lekapni a telómmal, így magabiztos mosollyal készültem az előttem álló műsorra, bár a dobszóló tervétől kicsit őszintétlen lett az a mosoly.
Aztán vagy fals lista érkezett a keverőshöz, vagy Maxék nem ragaszkodnak a papírformához – sem.
Mert egy ponton, talán számukra is érezhetően, leült a hangulat – a két Rizzo-szóló után (de nem amiatt!) –, ez tény. Talán eleve máshogy tervezték… Annyi bizonyos ezt a setlistet nem követve a No Hope=No Fear után változott a program – és jött a közönségkedvenc mindent vivő Roots Bloody Roots…
Emlékeim szerint végül: Frontlines, Prophecy, Fire, Porrada, Blood Fire War Hate, Rise of the Fallen, The Summoning (új dal a szemptemberi lemezről), Mars, No Hope = No Fear, flamenco gitárszóló, Bleed, Plata o Plomo, elektromos gitárszóló, Roots Bloody Roots (Sepultura), Wasting Away (Nailbomb), Back to the Primitive, Troops of Doom, Jumpdafuckup/Eye for an Eye, The Trooper (Iron Maiden)
És hogy milyen volt az egész és Max? A 3 évvel korábbi őrületes szintet nem érte el a koncert, de több volt, mint kellemes. Jó kedélyű, családias – mondanom sem kell, Rocky, Max 5 éves forma unokája is a színpadon termett és felkonferálta a Jumpdafuckupot. Tiszta Body Count…
Unnám leírni, hogy Max alibizik a gitáron és a maradék hangja is a múlté, mert így van, de most inkább a jóra, szépre koncentráljunk:
A katonai álcázótakarókkal beborított színpadon nem volt megállás a tonna szegeccsel borított, felvarrós farmermellényében a tank-rinocérosz Max igencsak aktív és rutinos frontemberkedésének köszönhetően. Nagy hangsúlyt fordított a közönséggel való kapcsolattartásra, jumpoltatta, screameltette őket, ozzyssan vizet fröcskölt rájuk, nem hagyott magunkra minket. „Köszönöm”-mel köszönte meg a visszajelzést. A végén a magyar futball válogatott mezébe bujtatta testét és „olé, olé, Soulfly”-jal búcsúzott a közönségtől. Ám a zenekar még belefogott a The Trooperbe, Mike Leon tisztára átment Harrisbe, kacagtató volt ez a levezető. Épp olyan jó hangulatú és tetszetős, mint az egész, 80-85 perces előadás.
A csúcspontokat számomra Rizzo szólói jelentették: előbb flamenco gitáron mutatta meg, hol lakik az istene, majd ikonikus Slayer- és Pantera-dalokkal átszőtt bravúrjaival kápráztatott el bennünket az elektromos hangszerén. Szavakkal hiábavaló lenne ennél többel próbálkozni…
Ám aztán Max színpadra szólította metáltesóját, Attilát, a Mayhemből! Hogy együtt nyomják el a régi-régi dalt, a Troops of Doomot – amolyan Sepultura-Soulfly-Mayhem-Tormentor módon. Hát sikerült! És megmutattuk az éppen a Taxisofőr című film bekattant Travis Bickle-jének fazonírozott Attila kérésére, hogy milyen a magyar metál virtus. Nagy ölelkezések a színpadon közepedte… Hát nekem ez külön jól esett a pénteki rockmaratonos Tormentor-fellépés megtekintése előtt.
Nem apróznám tovább: Maxnek nálunk elvitathatatlanul magas a renoméja és ebből a felé áradó szeretetből most visszaadott jócskán.
Soulfly (US), Cadaveres
Budapest, Dürer-kert szabadtér, 2018. július 8.
Belépőjegy ára: 3000/3500/4000/4500 Ft
