Rekkenő hőségben vízbe vágyik az ember. Ha nem is megy a Dunának, a folyó partjához kikötött állóhajó tetőteraszára veti magát a heti munka feszültségeit feloldani igyekezve. Mivel szerelmese a kvantumfizikának és a zenének – noha a parti elnevezése űrhajózást ígért –, a String Theory psychedelectric rock jamjét, akár a hűs forrást a sivatagi oázisban, úgy szomjazza. Az meg külön frissítő, hogy két különleges vendégzenekar is becsatlakozott a folyóparti partyra.
Az alig több mint két éves – egylemezes: vis-á-vis (2015) – budapesti gitár-dob duó, a BARON MANTIS garázs pop fuzz stonerje közben leginkább egy homokos strandon éreztem magam, ahol hűs koktélokból napernyőcskék nyújtóznak, na meg pár pálmafa a földből, hatalmas labdákat dobáló lányok… de ez már, lehet, nem is a zenéjük hatása volt, hanem a napszúrásé. Ámbátor a lányok itt sem adták alább, ringtak a csípők, mozdultak a lábak. Ráadásul a hatalmas vidámság bennünket is elárasztott, annyira lesugárzott ebből a két fiatalemberből zenélés közben. Negyven perces szettjük alatt persze szerettem volna megfejteni, miért is nem hiányzik annyira a basszusgitár a produkcióból, de ez a technikai apróság menet közben felejtődött, mert tényleg magával ragadtak a kemény ütemek (Victor Mantis) és a sűrű, konfúz riffek (Davey Mantis), a punkos desert desszert. Míg legutóbb a Kreator előtt föllépő német Mantar hasonló duója hidegen hagyott, most nagyon bejött ez a páros, biztos a nacionalista elfogultság fűtött. A hangzással, ahogy a tetőteraszon ez megszokott, semmi probléma nem volt, kiváló minőségben szólt a cucc. Ha máskor, máshol beléjük botlom, érdeklődve fogom őket ismét meghallgatni.
A kecskeméti NOVA PROSPECT nem volt ismeretlen előttem, a HammerWorld valamely lapszámának CD-mellékleteként jelent meg legutóbbi, 2. lemezük, igaz, egyáltalán nem fogott meg. Ellenben itt, a koncerten levettek a lábamról, főleg Besnyő Gabriella éneke, mely bár nem az az „ezer közül is felismerem”-féle, de mégis ritka erős és kellemes, és nagyon kifejező. Maga az előadói stílus is tökéletes volt, igazi rock nagyszínpadra termett frontember Gabi, a gesztikulációi, a testmozgása, a mimikája meggyőző, egyedül az öltözékén változtatnék még a hatás kedvéért. A szomszéd lány image is kedves, persze, és nem kell mindenkinek Pásztor Annának lennie a színpadon, de a közönség figyelmét érdemes tovább fókuszálni, és egy kis rocksztárság a fellépő ruhán is meglátszhat… A dalaik sem rosszak, nekem valamiért a groove pop kifejezés ragadt be a fejembe, de semmi igazán kirívó, emlékezetes, koncerthelyzetben viszont Gabi énekhangja alatt hallgatni, kifejezetten kellemes, és hát profin összerakottak, ahogy a megszólalásuk is az volt. Szóval rám tromfoltak, még akár a korongot is előkapom újra. Ja, és érdemes erősíteni azt a vonalat, amikor valami plusz kerül a színpadra, így pl. a hangszórón át éneklés, a vendéghörgős srác cameója, s közben Gabi bekötött szemű jelenete nagyon hatásos volt.
Takács Jozzy számomra a magyar gitáristenség, de legalábbis -hős. A STRING THEORY pedig az egyik legjobb formáció idehaza. Mindezt úgy, hogy még lemezük sincs. Igaz, YouTube-csatornájuk meg van, szorgalmasan osztogatják, csepegtetik is a muzsikájukat általa. Most is nagyon kíváncsian mentem el a koncertjükre, vajon melyik zenei orcájukat mutatják felénk, hiszen a némileg megváltozott felállásban még nem volt hozzájuk szerencsém, nem tudhattam, milyen a kémia az új tagokkal. De csalódnom persze nem kellett. A mindenki által Kudlik Júliához és az általa vezetett tudományos tv-műsorhoz, a Deltához kötött, amúgy 1957-es holland elektronikus sláger-átdolgozással kezdték (Song of the Second Moon) a háttérvetítéssel (vj Máté Péter) is megspékelt műsorukat, rögtön utána Jozzy valamiféle fémfurulyát ragadott és már jött is Henry Mancini Pink Panther-témája, de a rajzfilm-tematika később még a South Park-zenével visszaköszönt, ahogy a diszkó-pop-feldolgozások experimentális rockba oltása némi didgeridoo-val nyakon öntve koncepció is ezen az estén.
Az elektronikai kütyük igazgatása a dalok között némileg túlzásnak tűnt, de alig feltűnően. A billentyűs hangszert is kezelő Vámos Krisztina erős, kellemes hangú énekes, de a hangját (és némileg a humorát) a perkás, didgeridoo-s Balázs is megcsillogtatta, ahogy Jozzy is nem egyszer, igaz, neki olyan az énekorgánuma, mintha Mátyás Attila egy igen mély kútból szólna hozzánk, nem kellemetlen, de nem erőltetném…
És igen, gitározni úgy tud, szólózni is, hogy kiszárad tőle a torkod, állad leesik, szemed kiguvad. „Vétek ilyen tehetséggel popot játszani” – kommentált Maci barátom, aki Jeff Waters-mánikus, de megjegyzéséből az elismerés olvasható ki leginkább. A hangulat aztán annyira megmozgatta a jelenlévő mintegy száz embert, és a tető(terasz)fokára hágott, hogy 22 órakor alig akarták elengedni a bandát – no persze ehhez kellett pl. a RATM Freedom-áthangszerelése is vendég-„delaRochával”.
Magával szúr ki, aki nem ismerkedik meg a Húrelmélettel egy fellépésük alkalmával, de figyelmeztetlek: addiktív!
SPACESHIP PARTY
String Theory, Nova Prospect, Baron Mantis
Budapest, A38 tetőterasz, 2016. június 17.
Belépőjegy ára: 1000/1300 Ft
