2015. július 14-én „az utolsó elem is a helyére került”. Az egykori S. O. D.-tagok közül, Charlie Benante, Scott Ian és Billy Milano akkorra már megfordult Magyarországon, a basszer Dan Lilker viszont ekkor először járt nálunk, egészen pontosan a Nuclear Assaulttal koncertezett a dunaújvárosi Rockmaratonon. (A setlist.fm ugyan tudni vél egy 1994-es és egy 1998-as budapesti Brutal Truth-koncertről, de ezeknek nem találtam egyéb nyomát, illetve Lilker egy 2009-es interjúban [Fémforgács] úgy nyilatkozott, hogy még nem fordult meg Magyarországon…)
Az anthraxes srácok ellenben jó sokszor megfordultak nálunk, bár Scott Ian többször, mint Benante… de Milano csak egyszer, 2014. február 17-én tette tiszteletét az M. O. D. élén az akkor Kontra Klub néven futó Trafo-pincében. 2017-ben majdnem ismét eljött, ám a november 11-re hirdetett koncert végül elmaradt. Pedig akkor épp volt aktuális lemeze (Busted, Broke & American) a zenekarnak. Nem mintha számítana, hiszen egy Milano-moshow-tól az ember S. O. D.-gegeket és olyan M. O. D.-dalokat vár, amik az első két és fél lemezen (U. S. A. for M. O. D., Surfin M. O. D., Gross Misconduct) vannak, tehát 1989-ig bezárólag – az ezeket követő hat album a tökmindegy kategória, a közvélekedés szerint, mármint ha egyáltalán tud következő lemezekről…
Öt éve nem voltam, most viszont ki nem hagytam volna – bakancslista, vagy mi!… –, a december nem is indulhatna jobban! (Ha a korábban belengetett Crippled Fox lépett volna fel előttük, őket megnéztem volna, bírom a thrashcore-juk, a végül befutókra nem voltam kíváncsi.)
Full house.
Milanóék – Billy, Jason French gitáros, Rob Moschetti basszer, Michael Arellano dobos – egy hihetetlenül korrekt és kompakt egyórás műsort prezentáltak a Dürer középtermében este 10-től 11-ig. És a fentiekkel ellentétben nem lett igazam, és milyen jó, hogy nem lett, a 2017-es (aktuális) lemezről is szemezgettek rendesen, 3 vagy 4 szám is előkerült (pl. a Fight és a You’are a fuckin dick), ahogy a Gross-lemez 30 éves évfordulójáról is megemlékeztek (pl. True Colors) és Sargent D. is jelen volt vastagon, miután a Fear I love livin’ in the cityje elhangzott (Kill Yourself, March of the S. O. D., Milano Mosh, Milk, Pussywhipped) – a zárás pedig nem lehetett más, mint a Speak English or die és a United Forces kettőse.
Mindez nem működött volna, ha Billy nem egy rutinos moshowman, elképesztően jól csinálta, de a közönség igazi szupersztárként is éltette. Kétoldalt látványikrekként a két kopasz, nagy- és rendezett szakállú húros vadított (ős-Scott Ian-riffekkel), középen Billy bátyó pacsizott, vizet fújt (szinte fürdött benne) poénkodott, szövegelt, és (vélhetően) cseresznyepálinkát kortyolgatott, amiből jutott a zenészeknek, de még a közönségnek is. Megemlékezett az 5 évvel ezelőtti budapesti koncertről, a ’80-as évek eleji New York-i HC-színtérről, a színpad előtti első pillanattól fogva működő pogózó tömegből kiszúrta a koncert minden bizonnyal legidősebb, 79(!) éves résztvevőjét (respect!), az első sorban a bandanás local Cyco Mikót, színpadra szólította a dalok között pukizókat (nem vicc!, ja, de!), a Milk előtt a női kebleket és tomporokat emelte ki az élet körforgásából… és még sorolhatnám. Marha jó hangulat volt, közösségi és szórakoztató. Hiányérzet egy deka se.
Amikor kiléptünk az éjszakába, esett a hó.
MOSHING EUROPE IN 2019
M. O. D. (US)
(Tisztán a cél felé, Skizo, Grow up fuck it up)
Budapest, Dürer-kert, Room 041, 2019. december 1.
Belépőjegy ára: 3500/4500 Ft
