Egyvalamit bizton leszögezhetek: a Nervosa miatt váltottam jegyet erre az eseményre. Minden további fellépő megtekintését a „ha már ott vagyok, megnézem” kategóriába soroltam.
Egy japán deathrash, egy kanadai (jobb híján) progresszív, modern death, egy brazil thrash, egy egyesült államokbeli death és egy egyesült királyságbeli heavy/black metal zenekar – ez a menüsor azért nem semmi, felkeltheti az érdeklődést. Négy kontinensről 18 zenész, közülük 3 hölgy, 15 férfiú.
És jó korai kezdés, a tokiói, két évtizede működő thrash metalos banda mindössze 25 perces műsorát kb. 50-en követtük figyelemmel. És bánhatja is mindenki, aki nem érkezett előbb, mert a japán kvartett olyan baromi erős szettel készült, hogy állkoppanás mellett is csak vigyorogni tudtam, illetve az öklöm, villám a levegőbe emelkedett. A SURVIVE teljesen ismeretlen név volt mindezidáig előttem, dacára a már megjelent hat stúdiólemezüknek. Ám a bőrbe és szegecsekbe öltözött társaság, az old school kinézett ellenére nagyon is lendületes, fiatalos és élvezetes muzsikát prezentált. Szólók, ikerszólók garmadájával, amik egyáltalán nem tűntek elcsépeltnek. És hát úgy bemozogták, pózolták a Suffocation-molinó előtt a színpadot, ahogy azt kell a nagykönyv szerint is. Tényleg lelkesítő volt. Nem kétséges, megnyertek maguknak, s bár a hanghordozóikat nem láttam a merchpulton, beszerzem majd őket, s ha legközelebb erre vetődnek, például egy klubbuli erejéig, én ott leszek.
Csak a kanadai AETERNAM színpadra lépésekor tudatosodott, hogy valami nem stimmel, a Survive dobosa odaragadt a székéhez, vagy mi? Ja, hogy Antoine Guertin valójában az Aeternam ütőse, csak kisegítette a japánokat? Tiszteletet érdemlő gesztus! A háromlemezes kanadaiak zenéjét illetően sem voltam képben, és ők is hatalmas meglepetést okoztak (letöltés indul!...) a már 35 percnyire rúgó előadásukkal. Sejtésem szerint az énekes-gitáros Achraf Loudiy közel-keleti származása okán a közel-keleti dallamvilággal megspékelt alapvetően death metaljuk melodikussága és a bejátszott nagyzenekari, kórusos, billentyűs részek együtt valóban részletgazdag élvezetes hallgatnivalóvá teszi a zenéjüket. Amihez energikus, vidám, átszellemült előadásmód járult, még inkább feldobva annak a 70-100 embernek az estjét, aki jelen volt. Kimunkált szólókban itt sem volt hiány, tényleg jól nyomták, és a basszer Maxime Boucher vokáljai nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az összkép még pozitívabb legyen. A technikai invenciók ellenére nem ment át matekozásba a kompozíció, a „szimfonikusabb” betétek ezt kellően oldották.
Balról a második Antoine Guertin, az est duplázója
Mivel Antoine átadta a helyét Luanának, megnyugodtam, hogy a NERVOSA triója aznap este hiánytalanul jelenik meg. S valóban Prika, Fernanda sem tétlenkedett sokáig, hiszen technikusok nélkül, saját maguk állították be hangszereiket a színpadon az akkor már alán 250 fős közönség tekintete előtt. Aztán nem gatyáztak sokat, a kiírt időben, azaz nyolc előtt öt perccel bele is vágtak. Fernanda maga volt a kíméletlen, minden szemet magára szegező izgő-mozgó frontember, ahogy torokmetszett hangon sorjázta két lemezükből válogatott dalaikat. Kellett is a show, amit egymaga vitt el, mert Prika főleg a gitározására figyelt, nem nagyon mozdult a színpadon, azt Fernandának egymaga kellett felszántania – sikerrel.
A terepszínű tapadós naciba bújtatott fenekű (szexizmus, naná!) basszer-énekes nem egy elveszett hölgy, ha be is szóltak neki valamit a korlát mellett ácsingózok, könnyen vette az akadályt, visszadumált, lerázta az okvetetlenkedőket, miközben jókora moshpitet generált nemcsak az uccsónak játszott Into Moshpit című számmal. Ami a múltkori pesti fellépésükhöz képest szembeszökő volt, a jobb hangzás mellett, hogy ha nem lenne Lira mindentvivő frontemberkedése, akkor nagy lenne nekik ez a színpad, Prika betonba ágyazódása miatt (a a háttérben Luana angyali arccal csépelte a bőröket), másfelől pedig míg a klubban az akusztika miatt jó tömény volt a dara, itt és most mintha kevésnek bizonyult volna az egygitáros hangzás. Ám mivel trióról van szó, és ők nem használnak samplereket, csakis tiszta forrásból zúznak le, ez azért nem akasztott meg abban, hogy hevesen bólogassak.
Bármennyire is jók voltak a 35 perces megmutatkozásuk alkalmával, nem ugrották túl a két korábbi zenekar által magasra feltett lécet, de azt a szintet viszont hozták – az én boldogságszintem mindenesetre így is optimális volt.
Mi több, telítődtem! Kedvelem én a Suffocationt és a Venomot is. De most egyszerűen nem voltam kíváncsi rájuk, még ha karnyújtásnyira voltak is. Úgy voltam vele, a Suffocation már a múltkor sem nyújtotta azt az élményt, amit az első, 2007-es találkozásunkkor a Kultiplexben. Illetve az Mpire of Evil is kifejezetten jó volt legutóbb, de ha koncerten Venomot szeretnék hallgatni legközelebb, akkor már a Cronos-féle variánsra vagyok kíváncsi.
Nem így terveztem ugyan, de hallgatva a Nervosa lecsengése utáni belső hangra, katt, lelki gondok nélkül odahagytam a kb. negyedháznyi termet, és hazafelé vettem az irányt. S hozzátok hasonlóan majd más fórumokon tájékozódva olvasom el, milyen is volt az est további része, hogy netán miről maradtam le.
BLOOD STAINED EARTH TOUR
(Venom Inc. (GB), Suffocation (US))
Nervosa (BRA), Aeternam (CAN), Survive (J)
Budapest, BNMC, 2018. március 25.
Belépőjegy ára: 3900/4900/5900 Ft
