Füllentenék, ha azt írnám, nagy izgalommal vártam ezt az Anthrax-koncertet. A 7. magyarországi, egyben 6. budapesti fellépésük inkább afféle jóleső várakozással töltött el, mint azt a rajongót, aki a világ szerencsésebb részén él, és nem jelent számára különösebb eseményt, hogy este lemegy a haverokkal egy-két sörre, és közben – ha nem is mellesleg, de – meghallgatja a városában koncertező híres-neves zenekart – újra. Mert hiszen évente-kétévente mindig jönnek, ez természetes, hiába tagcserék, vendégzenész a doboknál, esetleg ritkább lemezmegjelenés…
A fintorgásom része, hogy ráadásul 3 és fél hónapja is láthattam őket az Among The Living jubileumi turnén – az előzetes tájékozódás alapján majdnem pont ezzel a szettel –, csak most best of-nak nevezik. Én bizony, ezúttal nemcsak mást néztem volna meg a turnétárs britek helyett, hanem megtartva 3-4 klasszikust, az uccsó két lemezre alapoztam volna még jobban a nyári körutat, pláne azokon a helyszíneken, ahová a 30 éves évforduló után nem sokkal visszatérek – mormoltam magamban (még magamat is meggyőzve) a prekoncepcióm. Mely szerint több merészséget várnék a számválasztásban: nagyobb bizalmat kéne megszavazni az amúgy interjúkban magasztalt Worship Music és For All Kings felé. Így, megelőzően, csak biztonsági játéknak (profi hakninak) tűnt az egész…
Jó, jó, ellenérveim is akadtak: nem mindenki volt ott márciusban a BNMC-ben, a befogadók jó része a slágereket akarja hallani, fogalma sincs a többségnek, mi történt a Persistence of Time óta, lassan kell adagolni a friss dalokat stb.
A korábbi Anthax-koncertekről itt olvashatsz a blogon: itt (2013 Budapest Park) – itt (2014, Budapest Sportaréna, Iron Maiden előtt) – itt (2015 Bécs, Gasometer, Slayer előtt) – és itt (2017. március Budapest, BNMC). A The Big 4 DVD-ről (2010) pedig itt.
De legalább Charlie ismét tiszteletét teszi nálunk, mondták… egy nagy fenét, mint később kiderült!
Nem mintha Jon Dette hiányérzetet keltett volna a teljesítményével sem az utóbbi alkalmakkor, sem most!...
Dette forever!
Nekem azért a Steve-fia George Harris fémjelezte The Raven Age nem hiányzott (100 nap kevés hozzá, hogy vagy ők, vagy én annyira megváltozzunk…), így eleve úgy időzítettem az indulásom a Rákóczi (Lágymányosi) híd budai hídfőjéhez, hogy kb. a műsoruk vége felé érkezzem (– ezt a sznobot!).
Intro: I Can’t Turn You Loose (Otis Redding), Among the Living, Caught in a Mosh, Madhouse, Fight ’Em ’Til You Can’t, Breathing Lightning, Efilnikufesin (N. F. L.), All of them Thieves, Intro to Reality, Belly of the Beast, Medusa, March of the S. O. D. (Stormtroopers of Death), Blood Eagle Wings, Be All, End All, Antisocial (Trust), Indians, outro: Long Live Rock ’n’ Roll (Rainbow)
Hát, baromira nem ismerem magamat: úgy kapott el a lelkesedés, ahogy egy Anthrax-koncerten kell! Az N. F. L.-től átállt a szervezetem a Scott Ian szolgáltatta pumpáló thrash-riffekre, és kenyérre lehetett kenni. Főleg, hogy az All of them Thievest is behozták a szettbe (itt, nálunk debütált a dal) – mégis nekik van igazuk, finoman kell adagolni az új lemezek tételeit. A másik 3 „új” szám már beette magát a fülembe, nem lógnak ki a klasszikusok közül, előbb-utóbb akár fordulhat a kocka és a Worship Music, valamint a For All Kings számai adják majd az Anthrax-bulik gerincét.
A másfél órás összeállítás tkp. tökéletes volt, hamar leakadtam Benante távolmaradásán, vagy hogy nincs díszlet (csak kivetített logó, de aztán a sötét leszállásával lettek látványos fények, füst…), csak a zene számított. Az meg kiváló volt. De Joey hangja szárnyalt igazán, nagyon jó formában van ez a fazon. S míg ő menet közben ajándékozgatott pengetőket az első sorokban állóknak, a végén Scott és Frank öntött be rájuk vagy pár kilót. Leginkább persze az utóbb említettek pörögtek igazán – !!! Scott az Indians Wardance-e alatt ismét bemutatta a 30 éve videókról megismert csodás kacsázó (chuckberrys) lépegetését) !!! –, de mind a négyen (Jonathant is meg kell említeni) jól belakták a színpadot.
A Fight eljátszása után a mi Scottunk nemtetszését fejezte ki a hídfő korlátjánál ácsingózó egybegyűltek felé, hogy nemcsak a lemezüket lopják el, de így, hogy nem fizetnek koncertjegyet, a zenéjüket, őket is meglopják, bassza meg! és hát pont passzolt később a Joey által nekik dedikált All of them Thieves nóta, haha. Igazuk van, nekik is – de szerintem az 40 (vagy 50) rajongó, aki vette a fáradtságot és kiült oda egy-egy sörrel, nem azért nem jött beljebb, mert utálja őket és egy sunyi, élősködő, hanem, tessenek megnézni a jegyárakat, meg a hazai fizetéseket, és a köztük lévő köszönőviszonyt… nem ragozom. Amúgy a hely, ha nagyon akarná, el tudná takarni a leshelyet, de szerintem jó bolt ez így nekik, hátha a hídfőről később mégis bejönnek az emberek. A legegyszerűbb az volna, persze, ha egy jó magas kerítést húznak fel oda (is), és áram is kerülne bele. (De jó érzés lehet egy ilyenen belül kerülni…)
Az Anthrax mindenesetre villámcsapásszerű hatást ért el nálam, levett a lábamról, és Scott megint ígért egy újbóli eljövetelt, ezúttal immár jövőre. És a fene egye meg, akkor is ott leszek – ezt sikerült elérniük! Ebben nagyon jók, nincs mese!
(Scott a búcsúzáskor egy rajongónak még a magyarul is megjelent önéletrajzát is dedikálta a színpadról, látva, hogy a srác mennyire nagyon lengeti a könyvet...)
EUROPEAN SUMMER TOUR 2017
Anthrax (US)
(The Raven Age (GB))
Budapest, Barba Negra Track, 2017. június 21.
Belépőjegy ára: 6900/7900/8900 Ft
