A Hufnágel név több nemzedéknyi magyar tudatába égett bele a ’70-’80-as években, mikor a televízió képernyőjén követhettük a Vakáción a Mézga család című sorozatot. Mézgáné Rezovits Paula ifjúkori szerelme Hufnágel Pisti, azaz Steve vezetékneve mostanság sikerrel lenne konvertálható az amerikai gitáros, Kevin Hufnagel hazai népszerűségét növelendő. Kevint elsősorban a Gorgutsból lehet ismerni, de Colin Marston basszerral karöltve ők a Dysrhythmia húrosai is, és játszottak együtt a Bylában is. Kevin ugyanakkor a magyar rajongók előtt a 2 évvel korábbi Death DTA – Gorguts Barba Negra Track-es koncerten mutatkozott be, mikor ukulelés minikoncertet adott felvezetőnek. A szólólemezei is árulkodóak sokoldalúságáról – de csak az igazán széles látókörűek próbálkozzanak az agymenéseivel, amihez képest mind a Dysrhythmia, mind a Gorguts zenéje könnyen értelmezhető, habkönnyű melódiák sora.
Nos, én már 7 éve várok arra, hogy DYSRHYTHMIA-koncerten vehessek részt. A 2010-es felbuzdulás, amikor is a Restár Milán vezette Bálványvér Booking már meghirdette a budapesti fellépésüket, sajnos meghiúsult – hiába, a bálvány kivérzett… Amióta azonban a Gorguts legénységét alkotják Colinnal, a turnézásra tulajdonképpen megnőtt az esély. És az istenítésből sohasem elég: ha valaha is arra vetemednék, hogy vadidegen fickókkal fotózkodjak, kettejük lennének, akikkel összeborulnék egy kép erejéig…
A félórás bemutatójuk – ne feledkezzünk meg a trió harmadik tagjáról, a dobos Jeff Eberről sem! – szenzációs volt. Nagyon jól szóltak az instrumentális dalaik, bár a basszusgitár felülreprezentált volt, de Kevin témái így is átjöttek. Jeff dobolása persze szintén nem a megszokott metálos, tutira sok jazzt hallgat, miközben sziklakeményen csap oda. Mivel nem improvizálnak, így nem nevezném jazzesnek az előadásmódot, de a dalok biztos nagy jamelések következtében születnek, kristályosodnak ki. A kortárs komolyzene sem hagyható figyelmen kívül a megoldások terén – s igen, így lesz ez igazán progresszív hangfolyam! Izgalmas, fülsimogató a produktum, még ha kifacsart-kicsavart, kapaszkodók nélküli is a muzsika. Ahogy az est többi bandájánál, az ő számaikat sem vagy képes felidézni, csupán azt, mennyire jól érezted magad, miközben hallgattad azokat! Egyetlen dologban egészíteném ki a produkciójukat a helyükben: egy háttérvászonra extra vizualitást varázsolnék, még elbűvölőbbé téve az összhatást. Ettől függetlenül egészen elaléltam, odáig voltam tőlük, és úgy láttam a direktebb zenék jelenlévő hívei sem érezték magukat rosszul. (Sokan voltunk, megtöltöttük a termet!) Koncert után rohantam pólót vásárolni!
A tasmán PSYCROPTIC sem azért társult a Gorgutsszal, mert valami friss anyaga lenne épp, ráadásul a turné közepén az énekesüknek haza kellett utaznia, így a magyar költészet napjától kezdve az amerikai Origin vokalistája ragadta magához a mikrofont. S Jason Keyser állta is a sarat keményen. Igazából én az ő teljesítményével voltam a legjobban megelégedve a bandát tekintve. A Psycroptictól valahogy többet, mást vártam, valami vadabb előadást, mert hiszen az ő dalaik sem egyszerű együtténeklős, refrénes számok. Kicsit tompán szóltak ugyan, de Jason kedvéből ez mit sem vett el, folyton viccelődött, circle pitre szólított föl nem egyszer – egyszemélyes circle pit, mondd már! –, bevonta, magához vonzotta a közönséget. nem volt kellemetlen.
És jött a GORGUTS, Luc Lemay csapata. Nekik május közepén kerül ki új anyaguk a polcokra, egy EP, a Pleiades’ Dusk, ami egyetlen számot tartalmaz, már most jósolhatóan sláger lesz a maga 30 percével! S az sem volt meglepetés, hogy egy az egyben elő is adták a setben! Miután eljátszottak két dalt a 2013-as Colored Sandsről (Le Toit du Monde és Forgotten Arrows), kellően rájuk hangolódtunk, így jöhetett a monstrum – és hát elég meggyőző volt, úgy komponáltsága, úgy előadása okán. Hogy stílusos legyek, igazodva a dal gondolatvilágához: a kézi csomózású, sűrű szövésű hangkárpit disszonanciái, atonalitása, poliritmikus képletei egy sajátos világ megidézésére vállalkoztak, a jelenlegi átstrukturálódását kényszerítve ki. Le a kalappal a szerző Luc előtt! De a dobos Patrice Hamelin előtt is, a többiekről lásd fönn! Fizikailag sem volt semmi eljátszani dalóriást, törölgette is utána Luc az arcát, tisztogatta a szemüvegét. „Levezetésül” még jött három klasszikus, legvégül az Obscura virtuóz death metalja.
Sokkal élvezhetőbb volt a mostani zárt teres, klubkoncert a szélszabdalta 2 évvel korábbinál (érdekes, hogy az akkor turnépartner Death DTA egy hete lépett föl nálunk ismét), jobb volt a hangzás, szépen szólt minden hangszer, az atmoszféra is kellően ki tudott fejlődni. Soha rosszabbat!
EUROPEAN TOUR 2016
Gorguts (CAN-US), Psycroptic (AUS), Dysrhythmia (US),
(Nero Di Marte (I))
Budapest, Dürer-kert Room 041, 2016. április 13.
Belépőjegy ára: 2900/3900 Ft
