Most akkor csak a zene.
Merthogy az elmúlt időszakban voltam bár több koncerten is, de az eseményeken jobbára a személyes kapcsolataim megerősítése játszotta a főszerepet (ezért nem is tudósítottam róluk külön-külön): a Nomad instantos – áramszünetes (azaz akusztikus) – koncertjét (december 4.) is fél füllel hallgattam csak, eleve arra alapozva, hogy e hónap 30-án úgyis megnézem őket a GMK-ban, már visszadugaszolva; vagy ugyanígy a Neverheard Distro. 10. születésnapi buliján (december 5.) a Showbarlangban, a péceli Witchcraft black előadását és szegedi Gravecrusher death metalját sem a legnagyobb odaadással figyeltem, inkább az underground terjesztők kínálatát böngésztem, barátokkal diskuráltam…
Nem gondoltam, hogy az áprilisi koncert után ilyen hamar viszontlátom/-hallom a váci kvintettet – ráadásul a 3. magyar nyelvű, a 2002-es megjelenésű Terra Incognita konceptalbum teljes elővezetésével. Egy hangulatos koncert pont alkalmas a feltáratlan területek meghódítására, föltérképezésére – pont úgy, ahogy a számomra mindeddig még nem látogatott Városligeti fasori szórakozóhely esetében.
S jó páran voltunk az este konkvisztádorok az éjszakában, mikor a zenekar fél kilenckor belevágott, vagy ötvenen álltunk a színpad előtt, és a széleken is többen hallgatták még az igen jó hangzással elővezetett tételeket. A srácok minden komment nélkül előadták a 13 éve megjelentetett lemez egészét – ami cirka 67 perc. Nincs összehasonlítási alapom, mert soha korábban nem hallottam a lemezt, csak pár dalt róla koncerten (felfedezés volt tehát e téren is…). Valami pazar volt. Kibillentett az evilági dolgos mindennapokból. Ugyanakkor nagyon is koncentráltak voltak a zenészek (Fábian Zoltán gitáros egy szám végénél meg is jegyezte mosolyogva, mikor talán egy plusz fél hang becsúszott záráskor, hogy „nem olyan könnyű ez”, nem bizony!; Nagy György billentyűs, ismét rá kellett jöjjek, fenomenális; Tolmacsov György basszer pedig szerényen, alázattal brillírozott jobbszélen), mindőjük belebújva a hangszerébe, a posztján remekelt. Kiss Zoltán pedig, Dickinsonnal és LaBrie-vel a torkában, átéléssel vitte színre a konceptalbum szerepköreinek megszólalásait. Egyedül talán Krecsmarik Gábor, a hatalmas elánnal és látványosan ütő dobos nyitott pár alkalommal a közönség felé a zenei nyelven is túl, mikor fölállva a szerkója takarásából biztatta a jelenlévőket.
Volt olyan pillanat, amikor Dream Theater-koncerten éreztem magam (na, persze!), volt olyan momentum, hogy jazzkoncerten. De a tényleg szuper hangzásbeli tisztaságnak, arányosságának köszönhetően elmélyülhettem az AoN sajátos, csakis rájuk jellemző világában…
„Vár egy másik táj, ahová lelkünk ér”
– énekli Kiss Zoltán a Másik lét című dalban. Nos, a lélekkérdést nem bolygatva, az általuk keltett hanghullámok összhatása révén valóban dimenziókat válthatunk.
20 perc szünet, azután…
…december ajtaján vezetett tovább az út. Újra színpadra állt a zenekar, hogy az exkluzív első szett után immár egy kevésbé koncept számsorrend előadásával folytassa a koncertet, rögtön ránk nyitva A Végzet ajtaját. Majd a tágra nyílt elménk elé szépen sorjáztak be a többi dalaik – valahogy olyan líraiaknak tűntek most, még ha zúzósak is amúgy.
Amikor a pub ajtaján kilépve a fagyos decemberbe vezetett az utam, jóleső melegség sugárzott szét mégis a mellkasom tájékáról.
Age of Nemesis
Koncept koncert – Terra Incognita magyarul
Budapest, Backstage Pub, 2015. december 11.
Belépőjegy ára: 1500 Ft
