Balzsam a léleknek. Mármint a The Moon and the Nightspirit zenéje. Még akkor is, ha ez nem egy ezoterikus blog, s a lélek létezését is fenntartásokkal kezelem. Mindazonáltal terapikus és meditációs célokkal hallgatom a békéscsabai zenekar muzsikáját. S hogy telik az idő! Még a Mohalepte albumot követően, 2 éve vettem részt utoljára a budapesti koncertjükön, azóta megjelent a Holdrejtek, ami pont ugyanolyan jó, mint az elődje. Remek alkalom tehát a bolondok napján a romániai baráti zenekar, a Negură Bunget (továbbiakban: NB) új lemezének hazai turnéállomásán megtekinteni őket.
Próbáltam úgy érkezni a koncert helyszínére, hogy a korlátos érdeklődésemnek és figyelmemnek megfelelőn a négy közül csak az utóbbi két föllépőt lássam/halljam. Hiába. Fél kilenc tájban a lengyel NORTHERN PLAGUE négyese éppen csak elkezdett játszani. Nem voltak rosszak, van náluk ezer kevésbé jó. De ezer jobb is. Furcsa ambivalencia érzetét keltette bennem a muzsikájuk, mintha a ’90-es évek eleji nordikus, epikus black metalt megfürdőztették volna a ’80-as évek heavy/thrash metálos szellemiségben. Ráadásul, hogy még zavarosabb legyen a kép, minden pillanatban azt vártam, hogy hirtelen ’86-os Kreatorbe váltanak át – a kiállásuk és a muzsikájuk folyamatosan fönntartotta e képzelményem.
Volt egy halvány reményem, hogy talán mégis csak pozíciót váltottak az aradi GRIMEGODdal… de nem. Utóbbiak még csak ez után következtek. Belehallgatva a koncertjükbe, nem marasztaltak túlságosan a gyászos-doomos akkordok, ami nem feltétlenül az ő hibájuk, de most inkább kihagytam őket – nehogy túlterhelődjek a számomra lényegesebb föllépők előtt.
Fülsimogató volt a THE MOON AND THE NIGHTSPIRIT. A kvartett szokás szerint meggyőző volt, még viszonylag rövid műsoruk (a kért ráadás sem fért bele) ellenére is. Derűt fakasztottak, jóérzést, jókedvet. Bura alá kerülünk általuk, kizárva a mindennapok zaját. A prímet Ágnes hangja és hegedűje vitte, Mihály a tizenkéthúrosa pengetése mellett bele-belehejelgetett kissé halk mikrofonjába, de az ütőhangszerek+basszus is ízléses és elegáns módon kapott figyelmet, kiemelést. Önmagukban is kitűnőek voltak, de meg is ágyaztak az NB föllépésének.
A NEGURĂ BUNGET legénysége – a Grimegod tagjaival – jött, látott és győzött. Nyilván a hegyek, havasok, völgyek, tellérek, fenyőerdő képzelete erősödik föl őket hallgatva a legtöbbünknek, mégis, engem inkább egy sebes folyású, fekete folyó víziója sodort magával a koncerten, ahogy a muzsikájuk is örvényként húzott be szinte rögtön kezdéskor. Az üstdob, a fakalapácsos és egyéb népi hangszerek garmadájának használata egyáltalán nem volt tolakodó, az egyszerű, de nagyon hatásos gitárriffek, a csapatkapitány Negru figyelmet követelő dobolása mind alárendelődtek a komoly, jól megírt zenének, ami nem várt magasságokba, a fenséges irányába is eltolódott. Kati Tibor énekes-gitáros mimikája, gesztusai, hangjának modulációja nem egyszer a Land of Charont juttatta eszembe, de amúgy nehézséget okozna hasonlítanom a sajátos hangulatot teremtő NG-zenét másokhoz, tudnak egyediek lenni. Igazi zenei élmény volt mintegy százötvened magammal részese lenni a néha már-már (kizárólag a hangszerekkel elért) szertartásos előadásuknak. Az biztos, hogy a február végén megjelent Tău című lemezüket odaadással fogom fülelni.
Negură Bunget (RO), The Moon and the Night Spirit,
Grimegod (RO), Northern Plague (PL)
Budapest, Dürer-kert, 2015. április 1.
Belépőjegy ára: 2000/2500 Ft
