„[H]a nagyobb tér áll rendelkezésre, a hölgyek bizony táncra perdülnek – így csak a lábak és a csípők mozogtak” – írtam majd’ öt éve, még jóval a zenekar Tango with Me című, második lemezük megjelenése előtt a koncertbeszámolómban. Most pedig kicsit déjà vu-m volt, mikor a február végi megjelenésű, harmadik, francia kiadónál publikált, Baby Burn című album után ismét a hajó tetőteraszán vártam a nagyrabecsült, Európa-szerte is turnézó pécsi kompániát. Egy hibádzott csak, a közönség közel sem volt olyan számos, mint a múltkor, a fél kilenc után színpadon termő zenekar egyórás programja alatt hizlalódott föl kb. 80 főre. Egyfelől sajnálom, hogy ezt a kedvenc zenét és előadást ilyen kevesen látják/hallják, másfelől ugyanakkor legalább kényelmesen elfértünk, és nagyobb hely volt a csípők mozgatására. De még hogy mozogtak! Említettem már, hogy a Psycho Mutants zenéje igazán csajmágnes karakterű? Tessenek ezután jobban figyelni!
Lélekszám viszonylagos alulmaradtsága ellenére, olyan forró és pezsgő hangulat kerekedett már az első számot követően, hogy az ember nem is tudta hová függessze a tekintetét: a színpadot uraló, precízen és kiváló hangzási adottságok között (Bruszel Balázs trombitája és Jehan Paumero tangóharmonikája is tisztán, kivehetően, erősen szólt) zenélő hatosfogatra vagy a tánctéren hajladozó, izgő-mozgó, táncikáló, szombati bulira kiéhezett hölgyek finom mozdulataira?
A tréfásan „Sexy Balkan Voodoobilly”-ként aposztrófált hibrid muzsikát (további cizellációt a francia-spanyol-western country-psychedelicus rock egymásba ágyazódásáról lásd a fenti linkelt szövegben) vehemensen és energikusan prezentáló fekete inges brigád ultraprofi módon tolta a három lemez javát (az újról volt pl. az Everybody’s Young God, a Let Me Down, a Hit Me), miközben saját számaikhoz való viszonyuk, lelkesedésük kisugárzott és találkozott a közönség elragadtatásával. Jehan, úgy tűnt nekem, szinte extatikus arcot vágva, megerőszakolja a tangóharmonikáját a nagy erőbedobások alkalmával, Osztermayer Péter is széles terpeszbe állva ereszti le basszusgitárját a földig, ha zúzós téma van terítéken. Az pedig volt bőven Mészáros Miklós biztos ütemeire. Cziráky Balázs sem csak karistolt a gitárján… Karnics Zoli énekes pedig, ha több helye lett volna, bizonyára gumilabdaként pattogott volna, de így is kiváló frontembernek bizonyult, a kifejező előadói, énekesei, gitárt is ragadó mivoltán túl.
Azt hiszem, nem csak én voltam úgy egy óra múltán, hogy ezt még sokáig elhallgatnám, a közönség soraiban figyelő barátok pedig szerpentinek behajigálásával kedveskedtek a zenekarnak a koncert végén, de csak egy újabb „utolsó számra” tértek vissza a srácok, nagy üdvrivalgás kíséretében.
Örülök, hogy ott voltak, hogy ott voltam, hogy feldobták a munkás szombatom.
Psycho Mutants
Budapest, A38 tetőterasz, 2014. június 28.
Belépőjegy ára: 800/1000 Ft