Sokszor és sokaknak panaszkodtam már arról, hogy Párizzsal ellentétben Brüsszelben halott a metálélet: míg a franciáknál majdnem minden alkalmi látogatásra jutott egy nívós összeállítás, a belgáknál évekig egy nyamvadt koncertet nem sikerült elcsípnem. Szerencsére az utóbbi évben a helyzet pozitív irányba változott, majdnem az összes fontos turné eléri a belga fővárost, sok olyan is, ami Budapestre már nem jut el (pl. MGLA/Svartidaudi).
Ez volt a helyzet a Mayhem 30. jubileumi turnéjával is, ami előtt azért erősen vacilláltam a részvételen. Többször láttam már őket, de a 2012-es Yuk-beli koncerten tapasztalt audiovizuális tényezők (szörnyű hangzás, alacsony színpad miatt nulla láthatóság) miatt nem voltam benne biztos, hogy szükségem van még egy találkozásra a legendás zenekarral. Utóbb persze győzött a kíváncsiság, főleg hogy a helyszín a patinás Ancienne Belgique volt Brüsszel főutcáján, egy hatalmas komplexum több teremmel és komoly technikai felkészültséggel. A jegyár igen baráti volt, ráadásul a turné állandó előzenekara, a francia Merrimack mellé a belga Saille is csatlakozott erre az állomásra.
A koncert előtt zártkörű vetítésen (ingyenes regisztráció mellett) huszadmagammal megnézhettük a norvég black metal hullám kezdetéről szóló Until the light saves us (vö. Burzum – Hvis lyset tar oss) dokumentumfilmet. A film két amerikai rendező, Aaron Aites és Audrey Ewell alkotása, akik komolyan vették a feladatukat, hiszen a kétéves forgatásra átköltöztek Norvégiába. A film, korrektül áttekintve a ’90-es évek első felének eseményeit, főleg Fenriz- (Darkthrone) és Vikernes- (Burzum) -interjúkra épül, de feltűnik benne az Immortal, Frost (Satyricon) és Garm (Ulver) is. Tökéletes felvezetés volt a koncerthez.
Olyannyira tökéletes, hogy a korabeli norvég alapművek megidézése után nagyon szembetűnő volt a SAILLE konformizmusa. Az egyébként nem is rossz zenét játszó kétlemezes belga banda leginkább egy kiherélt Emperorra emlékeztetett, mindenesetre teljesen hiányzott belőlük a stílus korai időszakára jellemző vérszomj és hevesség. A zene amúgy korrekt szimfonikus black metal volt, felváltva a két lemezükről (Irreversible Decay és Ritu), kristálytiszta hangzással és változatos dalokkal. Az új lemez szövegei nagyrészt a Cthulhu-mítosszal foglalkoznak, hangulatuk azonban nem olyan magával ragadó, mint pl. a Sulphur Aeonnál.
A francia MERRIMACK jóval régebbi szereplője a színtérnek, emlékeim szerint a korai lemezeik meglehetősen népszerűek voltak az undergroundban, a Hell Militiaval és a Glorior Bellivel egyetemben. Azóta azonban a gitáros Perversifier körül teljesen lecserélődött a tagság, és a zenekar renoméja is erősen megkopott, köszönhetően a legutóbbi unalmas és szürke lemezeknek. Az első számoknál ijesztően tompa és gitárszegény hangzáson később sikerült javítani, de az itt már tempósabb, Mardukra emlékeztető zene még a Saille-nál is kevesebb emlékezetesebb pillanatot tartalmazott. A kettes Of Entropy and Life Denial lemez megidézése azért mindenképp jót tett a koncertnek.
Underground körökben talán a legjobban várt idei lemez a MAYHEM új albuma, ennek hatására a főzenekar kezdésére kellemesen megtelt az elvileg 800 fő befogadására képes koncertterem. Szokás szerint a Silvester Anfang hangjaira vonult be a zenekar, Hellhammer egy kisebb hegynyi méretű dobcájg mögé mászott be. Nagy külsőségek nem voltak, Csihar Attila fekete kámzsában és kifestve jelent meg, színpadi kellékei pedig kimerültek egy koponyában, és egy csontokból(?) összetákolt fordított keresztben. Jubileumi turné lévén sejtettem, hogy sok új szám nem fog elhangozni, arra azért nem gondoltam, hogy az újabb (De Mysteriis utáni) lemezekről csak 1-2 számot fognak játszani. A még kiadás előtt álló Esoteric Warfare albumról a 2012-es budapesti koncerthez hasonlóan csak a Psywar fért bele a programba. A fő hangsúly a Deathcrush demón és az első nagylemezen volt, ezt láthatóan senki nem kifogásolta.
A fények és a hangzás teljesen rendben voltak, az Illuminate Eliminate pl. sokkal jobban szólt, mint lemezen (bár aki ismeri az Ordo ad Chaót, az tudja, hogy ez nem nagy kunszt). A zenekar nagyon jó passzban volt, a leghumorosabb momentum az volt, mikor Necrobutcher „Support your girlfriend” felkiáltással konferálta be a Chimera album nyitószámát (Whore). Az általában halvérű belga közönség meglepően jól vette a lapot, már a második számnál (Deathcrush) hatalmas pogó alakult ki az első sorokban, a koncert végi ráadásblokkban pedig már folyamatosan ment a közönségszörfölés. Ha meglepetésekben nem is volt gazdag, összességében ez volt a legjobb Mayhem-koncert, amit eddig láttam. Külön öröm volt találkozni a merchpult túlsó oldalán a tesstimonys Tóth Balázzsal, akinek nem kis megtiszteltetés lehetett részt venni ezen a turnén. Üröm az örömben, hogy ebből adódóan nem lesz ott a szombati Hell is Here fesztiválon (Vulture Industries, Dordeduh, Blutmond), ami a Yuk következő nagy dobása lesz.
Silencer
MAYHEM - 30TH ANNIVERSARY TOUR
Merrimack (F), Saille (B)
Brüsszel, Ancienne Belgique, 2014. május 20.
Belépőjegy ára: 17 euró
(A fotók a szerző felvételei)
