…bizony, Gergő itt a sztár! A Tóth Gergő a Blind Myselfből, aki fölléptével úgy magához és magával ragadta a show-t, hogy minden, ami előtte történt, elszállt, mint fing a szélben, igencsak meg kell erőltetnem a memóriám, hogy egyáltalán föl tudjam idézni. Ez a kopasz, kigyúrt, tetovált jóember fölugrott a színpadra és mivel aznap valószínűleg nem volt edzőteremben, elhatározta, az itt rendelkezésére álló tíz percben ledob két kilót, legalábbis kiizzadja magából. Ennek érdekében aztán a Pantera New Leveljét és a Kabdebó Tamás angolította József Attila-verset, a Nagyon fájt (világosítson föl valaki, hogy miért nem magyarul nyomják, prozódiai okokkal ne jöjjön!...) úgy adta elő, hogy közben leugrált három kilométert a színpadon, bemozdítva az addig mű-élvező közönséget, rádöbbentve őket arra, hogy ez egy koncert, minimum rock-, de inkább metál-, s itt valódi élvezetek is átélhetők, ha hagyjuk őket érvényesülni. Szóval a megtestesült FRONTEMBER tombolt a színpadon, aki még a vokalista Pacziga Linda elé (vagy ki tudja, talán a csizmájára) is csulázott egyet mellékesen… (Szombaton muszáj lesz betérni az Underground Heroes fesztiválra a Dürer-kertbe, megnézni a Blindot…!)
Az őt a színpadon követő Csongor Bálintnak már könnyű dolga volt, bár soványsága ellenére ő is jelentős karizmával rendelkezik, így a RATM „nyugati tócsá”-jával és a WAP lemezen szereplő Waltzcal a már kenyérre kenhető, ujjongó, mintegy 200 fős hallgatóságot tovább heccelte. A hálás köz pedig ekként fölpaprikázódva jólesően hallgatta aztán a záró 1+1 dalt, amivel Lukács Peta és – szerintem – alkalmi zenekara (Geröly Matyi – dob, Varga Gergő – gitár, Horváth „Sexy” Gábor – bass) elbúcsúzott a kb. kétórás War & Peace lemezbemutató koncertjén 11 óra előtt pár perccel.
Maci fotói
Pedig igazán nem könnyítette meg fölkonferálásával Gergő dolgát Peta, a legnagyobb jóindulattal sem a szavak emberének nevezhető aznap esti főszereplő jelzett izgalmában sikeresen szétdumálta a koncert amúgy lehetőségként fönnálló dinamikáját és az őt követők számára köztudott kommentárokkal traktálta közönségét úgy a következő szám születésének körülményeiről, mind a föllépő vendégekkel való kapcsolatáról. Önmagában ez nem lett volna baj, hiszen az ő estéje lett légyen/volna ez alkalom – mérföldkő a karrierjében, ahogy fogalmazott –, ha mindez ötletesen-humorosan kerül elő, nem össze-összeakadó nyelvvel. Arra viszont nehéz magyarázatot lelni, miért degradálta Gergő vokalizálását a nem-éneklés szintjére, s óvta előre túlzóan vendégeit a következő fémzenei vihartól – ha másért nem, talán mivel idősb hozzátartozók kapaszkodtak az első sorban a színpad előtt fölállított kordonba. Ugyanakkor jól látható volt, hogy maga Peta is akkor érzi magát elemében, ha valaki átveszi tőle a főszerepet, ekkor ő is jobban kinyílik a színpadon; egyszerűen nem szólista alkat, miközben a kisujjában van a gitározás csínja-bínja, a tehetsége nyomán megszólaltatott gitár és a dalok újra és újra földre hullt áll keresgélését vonják magukkal.
Vitán felüli számomra, hogy a WAP lemez a tavalyi év legjobbja, úgy cuzámen, mind a 13 szám szuper, kiváló az egész album. A koncerten persze inkább az előadásmód érdekelt, főleg hogy a lemezen szereplő zenészek – a dobos Borlain kívül – mind színpadra hághattak a Gödör Klubban. (Megjegyzem, most voltam itt először, és mivel jövő héten bezár, utoljára is. Mindenesetre kiváló helyszíne volt ennek a bemutatónak.)
Pacziga Linda nemcsak szerző-, de élettársa is Petának, ő állt ki először a színpadra a Because of You-val felvezetve az estet. S még jónéhányszor csatlakozott, de minden erénye mellett nála pont azt az ösztönös élettelítettséget hiányolom az előadói repertoárjából, amivel Gergő és Csongor oly nyilvánvalóan rendelkezik. Linda tudja, „mit kell csinálni a színpadon”, ennek akar/tud megfelelni mozdulataiban, jelenlétével, nem pedig maga alakítja (ki) a történéseket. Alkati kérdés ez, ahogy Petánál is megmutatkozik ez a szerénységben (ambícióhiányban?). Hangilag azonban teljesen rendben találtatott.
Nagy János billentyűssel europeanmantráztak egy sort (némi K. L. B. Trió beütéssel), majd a Slow Downt is előorgonálták nagy átéléssel. (A februári EM-koncertre, amit ugyanitt tartottak, sajna, nem tudtam eljönni.) Völgyesi Gabi, a Unique énekesnőjével készült dal az egyik legjobb a sok legjobb közül, most egy rockosított diszkós Unique-tétel került vele terítékre, mielőtt előadták a Melletted című lemezzáró számot. Gabi kellemes jelenség, de láthatóan „beugrott” a vendégszereplésre. Ahogy vékony, de okés volt – szerintem – a munkaadónak tett tisztelet okán színpadra hívott Bikini-frontemberek, Németh Alajos és D. Nagy Lajos jelenléte is. Velük Peta kedvenc és szerinte alulértékelt Bikini-dalát adták elő, az Őrzöm a lángot lemezről a Szabadíts meg címűt. Linda itt is vokálozott, D. Nagyon meg mintha ijedt döbbenet lett volna úrrá, ahogy megdörrent mögötte/körötte a cucc
Nagyon jól sikerült, dalban és dallamban (valamint zúzásban) gazdag este volt, rockisták, metálisták, jazzisták és progresszívisták, fúzionisták, minden, gitárhúrnyővőket extázisban hallgatók mennyországa. Külön őzikés nyomda jár az amúgy nem óriás belső tér és színpad kimélyítéséért, kitágításáért, amit egy háttérvászonra vetített tükröző, élőfelvételes trükkel oldottak meg és föl. Így látványilag is kaptunk egy kis pluszt.
LUKÁCS PETA WAR & PEACE CÍMŰ ALBUMÁNAK ÉLŐ LEMEZBEMUTATÓ KONCERTJE
Budapest, Gödör Klub, 2014. április 24.
Belépőjegy ára: 1600/2000 Ft
