Jubileumi kiadvánnyal emlékeztet a Stygian Shadows Productions és a Southland Records (nem a New Orleans-i, hanem a szegedi!) a magyarországi black metal tulajdonképpeni első megnyilvánulására: 7 inches vinyl lemezen jelentették meg a szegedi Ahriman 1994 januárjában fölvett, első demóját, a Sanctuary of Darknesst. A név mögött a már korábban is szorgos underground tevékenységet folytató (pl. fanzine-t készítő) Lédeczy Lambert áll(t), aki a nagy norvég black metal hullámmal (lásd Mayhem, Emperor, Immortal, Darkthrone, Burzum) valójában egyidőben, de már annak hatása alatt alkotta meg az intróval és outróval ellátott Transylvania című opust.
Hamarosan, ha mozgalommá nem is vált akkor, de az ország egyéb részein is megjelentek a műfaj képviselőinek első felvételei, kiadványai: a szombathelyi Sear Bliss szerzett leginkább hírnevet The Pagan Winter című demójával, de a pécsi Blizzard, a szegedi Dusk, vagy a kazincbarcikai Frost is rajongókra lelt. Az Ahrimant Lambert zenekarrá szervezte, s több demó és egy a Frosttal közös Tormentor-tribute kislemez után kettő nagylemezzel is megörvendeztették táborukat (Naturegate, 2001; Ködkín ösvény, 2005). Később (2008) a Terranis Prods The Early Years címmel CD-n kiadta a lemezek előtti felvételeiket – a gyűjteményes kiadványon a Sanctuary of Darkness demóról ismert into és outro (The Dark Woman I. és II.) nem szerepelt a Transylvania körítéseként!
Érdemes felidézni, miként recenzálta az akkor legolvasottabb és leginkább hatással bíró fémzenei orgánum a demót:
„A bemutatkozó anyag egy riasztó intróval kezdődik és egy pokolian gonosz outróval zárul. A kettő között pedig egy Transylvania című, kissé dinamikátlan black metal eposz hallható, melyben az egyszerű gitártémák és a még egyszerűbb tempók mellett hörgés, suttogás, magyar, valamint angol nyelvű beszéd figyelhető meg.”
L. L., „Ahriman”, („Demonstráció”)
Új Metal Hammer H., 6. évf., 1994/6., 50. o.
(A második demót – The Return of the Black Feelings, 1996 – Zubor Olly, a harmadikat – …from the Dark Nature, 1997 – már Milán Péter ajánlotta a lapban, ahogy a későbbi összes megjelenést is ő értékelte, mindig pozitív felhanggal. Érdekes, hogy Z. O. már a Sear Blisshez hasonlítja őket, míg M. P. külföldi megmérettetésre alkalmas színvonalról írt…)
Nos: riasztó, pokoli, dinamikátlan, egyszerű… Ami tény: maga a felvétel elég pocsék, s nem a később másoknál kifejezetten óhajtott nekrohangzás elérése okán! A dal felépítése sem progresszív remekmű, nem is volt cél. A szöveg voltaképpen kliséhalmaz: evil, shadows, wolwes, witches, destruction, Satan, Pandemonium… Transylvania. Nyilván nem valós Erdély-kép realista bemutatására, inkább impresszionista megalkotására törekszik a hangulati keretért Diamona Galásnak köszönetet mondó Lédeczy Lambert.
Mégis, miért értékes és érdekes ez a mostani memento? A 66 példányszámra limitált kislemez A oldalán található a teljes demó, a B oldalán pedig az Ahriman első budapesti, 1996-os koncertjének felvételéről hangzik (f)el a Transylvania. A borító a 20 évvel korábbi kazetta illusztrációs elemeit veszi át, s egy Lambert által írt megemlékezés található a csatolt inzerten. Ha a Tormentort nem számítjuk, mert hiszen ők nem nagyon hallhattak black metalt, legalábbis a hörgős death metalt „váltó” rikácsolós/károgós, ’90-es években taroló formáját biztos nem, akkor az Ahriman demója jelzőkő a magyar fémzene történetében, még akkor is, ha szubkultúrán belüli, műfaj-jellegzetes underground, tehát viszonylag szűk körű hatásról beszélhetünk. S ez sem zenei hatás, inkább zenehallgatási szocializációs tapasztalat. Az viszont nem elhanyagolható szempont, hogy Lédeczy azóta is folytonosan alkot különféle formációkban – jelenleg az engem is bevonzó thrasher Mörbd Carnage, az old school death Tyrant Goatgaldrakona és a Metal Catacombs fanzine említhető, de bizonyára sokan ismerik a Hexenwoodból, a Fagyhamuból, vagy a Masqim Xulból.
A kiadványnak tehát inkább eszmei értéke mérvadó (ez amúgy a kislemez-szuvenírekre egészében igaz) a történeti mellett, a tárgyi kézzelfoghatósága (mutatós kivitel, „egy darabka múlt”), az erősen korlátozott hozzáférhetősége (66 kézzel számozott példány, nem tölthető le a netről, levelezni kell érte(!) – bizony ez gond lehet pár fiatalnak…) mind befolyásolják idealisztikus képalkotásunkat („emlékezetpolitika”) a befogadásakor. Még az is lehet, csak bizonyos korosztály érdeklődését keltheti föl, hiszen vajon hányan ismerik ma ezt az elvileg létező, de kiadvánnyal rég nem jelentkező formációt? (A Fekete Terror fanzine 2. számában, tehát jó két és fél évvel ezelőtt Lambert úgy nyilatkozott, készülnek dalok, s hamarosan új anyaggal állnak elő. Azóta már hallgatható az Ébredő mámorvölgy című tétel, és a lemez címe – Bőrkoporsó – is ismert.)
Akárhogy is, én örülök, hogy birtokolhatom(! – tárgy fétis) Fodor László kiadójának igényes produktumát, és másokat is arra bíztatok, szerezzék be a magyar black metal eme történetileg izgalmas felvételének préselt változatát. Talán arra is alkalmat ad ez a figyelemfelhívás, hogy fülünket és érdeklődésünket az első és a jelenlegi kiadás között eltelt 20 év hazai black metal történéseire, hanganyagai felé fordítsuk – akad ott pár fekete gyöngyszem!
