Ugyan még csak a „környékre”, Columbiába és Mexikóba ruccant ki koncertezni ez a szemtelenül fiatal tagokból álló ecuadori trió, de már én is hallgatom a zenéjüket óceánnal-földrésszel odébb. A dél-amerikai főváros 2,2 millió fős lakosságából nem könnyű kitűnni, hát még globalice, ráadásul éppen a 30 évvel ezelőtt „aktuális” thrash metallal – gondolhatnánk, ez valami vicc, tizenéves fiatalok elkötelezett lelkesedése, „majd továbbfejlődnek”. A nemi szerepek leosztottsága okán még valamivel kiemelkedik ez az energiától duzzadó csapat: Renata Pacheco révén a zenei irányítás női kézben van, az ő ujjai alól szökkennek szárba az old school thrash riffek.
A mexikói székhelyű, pont erre a fent említett műfajra szakosodott kiadó idén június elején jelentette meg a debütalbumot, mely egy saját kiadású, három számot tartalmazó demót/EP-t követett – maga a banda tavaly tavasszal alakult. Sem a borítóval, sem a lemezcímmel, sem a számcímekkel nem árulnak zsákbamacskát: az …In the Name of Thrash Metal olyan számlistát rejt, ami indokolttá tehetné a korábban „vicc”-nek tituláltságot: (intro:) 666, Final Judgement, Metal Slave (ez volt 2011 előtt a nevük), Hell is Your Destiny, War Never Ends, Sinners In Heaven, War is Shit, Hell’s Priest, Assassins, Thrash Metal. Az underground true elitistái számára mindez mennyország, pedig jobbára megkérdőjelezhető angol nyelv tudás, tudatos leképezés, egyidejűtlen egyidejűség – azaz 30 év, míg a centrumból a perifériára ért a hatás – ténye forog fenn!
Ezen túl lehet ám lendülni, ezerszám tenyésznek a világon hasonló bandák, nem másként érdemes hallgatni ezeket, mintha éppen 1983-84-ben lennénk, s a Bay Area környéki garázsok mélyén hangolna a Dark Angel és társaik – megjegyzem, apróság, Quito formális neve: San Francisco de Quito.
Ez a demós hangzás épp úgy jellemző az Extreme Attackra, mint a dél-amerikai műfajtárs zenekarok többségére. Valamiért ez ott nagyon dívik, és nem csak a stúdiós körülmények okán. Hogy a zenéről is valami konkrétumot: az innovatív és bástyaszilárdságú tag a már említett Renata, aki nemcsak az amcsi, de az európai színtér nemzedékekkel korábbi bandáitól is tanult, a szólói a legjobbak egyébként. Patricio Viveros, a basszusgitár kezelője és az énekhang felelőse nulla hanggal rendelkezik, még a Violator (akikkel közös fellépést is szignálhatunk, április 27-én előbandáskodtak a braziloknak helyben), Pedróját is felülmúlja cincogásban – pedig gyaníthatóan Mille hisztérikus orgánuma a fő ihlető! Andree Aguilar az ütős pedig dübögteti a háttérmassza érdekében a dobokat.
Andree, Renata és Patricio örül a debütalbumnak
Amiért mindig is nagy szimpátiával viseltetek az ilyen formációk hangzóanyagai iránt, az az ezekből áradó nyersesség, éhség, ifjonti düh, frissesség, kísérletezésre való hajlam, minden „ezt már hallottuk” és kezdetlegesség ellenére. Akár nosztalgiának is nevezhetné bárki – az elmúlt saját fiatalság iránt. Én nem, mert az én fiatalságom nagyon kitartó. Sablonosság ide, utánérzés oda – remélhetően ígéretes zenei pálya áll előttük, és kellemes emlékeket fog idézni számukra később ez a zajongás. Nekem már most is kellemes!
Extreme Attack: …In the Name of Thrash Metal
EBM Records, 2013. június eleje
10 szám / 36 perc
www.facebook.com/extremeattackthrashmetal
