Hó hullt a Barba Negrában. A színpadon, Ricardo Amorim gitárost egészen belepte szólózás közben. De ez már a ráadásban történt.
Szégyen vagy sem, a Road To Extinction Európa-turné második állomásán Budapesten föllépő portugál zenekarnak most voltam először koncertjén. Pedig, ha jól számolom, 11. alkalommal zenéltek nálunk. Igaz, korábban jobbára fesztiválfellépőként vagy előzenekarként jöttek hozzánk, 1998-ban pedig, mikor a Therion vendégeként először álltak ki az E-klubban, én már más hullámhosszon rezegtem, s terjedtem tova… A Sin/Pecado nálam nem hatott… Hasonlóan a hétfőn a Dürer-kertben föllépő Paradise Losthoz, az ő pályagörbéjük is visszafelé hajlott egy idő után, s a 2008-as Night Eternal lemez óta ismét szorosabbra fűztem barátságunk. De úgy igazán a 2012-es Alpha Noir/Ómega White kettős album csigázott föl: az valami csoda, művészi kiterjeszkedés magas nívón. Ahogy az idei Extinct is egy kiváló black/dark/goth produkció. Ideje volt tehát meglesni őket.
Sajnos a görög Jaded Star autóbusza elakadt útközben, ide sem értek. Ennek a legnagyobb nyertese a Nevergreen lett, akik így közönség előtt játszhattak a helyükbe lépve – úgy hiszem, a Moonspell utáni eredeti after pozíciójukra kevesen maradtak volna…
A francia DAGOBA ellenben nagyon is elemében volt. A zenéjük a Fear Factory hatását mutatja erősen, főleg a gépparki háttér, a dobok és a váltott üvöltős–melodikus ének kettőse, a gitár nagyon más, de pluszként egy kis groove-csomag is került bele. Mindez azonban nem túl egyedi vagy vonzó, ugyanakkor az elán és az energia esetükben is sokat hozzátesz a színpadon. A magával ragadásban, figyelem kivívásban különösen élén járt Shawter frontember – ki más? –, akinek karizmatikus jelenléte, közönségmozgató ereje komoly értéknövelő. Jó svádájúsága pedig minden bizonnyal a közönség hölgytagjainak dobogtatta meg a szívét…
Aztán… Aztán jött a portugál MOONSPELL. Már a színpadkép is érdekes volt. A hatalmas dobszerkó egy szintén óriási hegyi kecske vagy muflon trófeájára épült, a billentyűs hangszert vascsövekből komponált orgonaimitáció takarta, a háttérben pedig dalonként változó vizualizáció (a borítókat is festő görög septicfleshes Seth Anton beteges csonkolmányai többek közt), nem egy esetben mozgókép is. A színpadi függöny ellebbenését követő intro után az új album kezdőszámaival indító portugálok iszonyúan jól szóltak. A lábdoboktól elől szinte rezgett a bordakosaram… Hátráltam is a keverőpult mögé. Minden hangszer jól és élesen hallatszott. A szemek persze Fernando Ribeiróra tapadtak, aki hihetetlen magabiztossággal celebrálta végig ezt a sötét 70+20 perces színházi előadást. Nála szuggesztívebb és hitelesebb frontember – jó hanggal! – kevés akad a mezőnyben. Kaptunk egy rakat dalt az új lemezről is, de a sztenderdek – Opium, Alma Mater, Full Moon Madness, Vampiria – terén sem szenvedtünk hiányt. Különösen a Vampiria előadása alatt vált nyilvánvalóvá, mennyire jól komponált a zenén túl is az előadás: a fények látványorgiája letaglózó hatással bírt. De akár a fáklyaként fölszökő színpadszéli füstoszlopok, akár a ráadás The Future is Darkjában említett aláhulló „hópelyhek”, mind-mind a Moonspell zenéjében rejlő, annak varázsát tulajdonképpen okozó teatralitást (viszonylag könnyen adaptálható vizuális és verbális narrációra, dramaturgiára) segítették elő. Koncertelőadás volt ez, a legjobb fajtából.
A Moonspell zenészei nem egyénieskedő hajlamaikról ismertek, náluk a színpadon is az összjátékról, az összhatásról szól minden – egyedül talán a basszer Aires Pereira rock ’n’ rollabb fazon, azaz járkál ide-oda néha a színpadon, maga Ribeiro is kirobbanhatatlan középtájról.
Nekem mindez – elsőbálozóként – hatalmas élmény volt, ki nem hagynám legközelebb. A Moonspell újabb lemezeiben, jelenlegi muzsikájában az a nagyszerű (többek közt), hogy magán viseli az érettség jelét, ezeket az alkotásokat akár 10 év múlva is előadhatják 50 évesen, akkor sem kell pironkodni miattuk, hogy ja, ez a 20-30-asoknak jobban állna, elmúlt felettük az idő… Előttük a jövő, még ha sötéten látják is!... (Igazítsátok át hozzájuk az óráitokat!)
– GOTHICA 2015 –
ROAD TO EXTINCTION TOUR 2015 (PART II)
Moonspell (P), Dagoba (F)
(Nevergreen, De Facto, Gyöngyvér)
Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. október 24.
Belépőjegy ára: 3999/4999/5999 Ft