Bárcsak ekkora mákom lenne az élet egyéb területein is! Még a HammerWorld egyik tavaszi számában (2019/4.) olvastam egy koncertbeszámolót a görög Up The Hammers fesztiválról. Ínycsiklandó volt a felhozatala, csorgott is a nyálam rendesen. Ott említődik a New York-i Sanhedrin trió, méghozzá úgy, hogy „valahol talán a szintén amerikai Castle játszik hasonló pályán, hozzátéve, hogy hozzájuk képest a Sanhedrin zenéjében valamivel több a kifinomultabb, légiesebb elem”. Nosza, több sem kellett nekem, mint a Castle nagy rajongója, ezt hallanom kellett. Mikor pedig meghallgattam, látnom. Alig telt el egy kis idő, s lám a New York-iak jöttek el hozzám. Madarat lehetett velem fogatni, amikor meghirdették a koncertet. Tegnap este, amikor megvalósult, nem különben
A co-headliner phoenixi társulat kapcsán nem voltam képben, de aztán kiderült, hogy a death metalban utazó Gatecreeper 3/5-e a Spirit Adrift ¾-e, akik itt kiegészülve Marcus Bryant dobossal HEAVY METALt játszanak. Nem is akárhogy!
A koncerthelyszínre, az utcaszint alatti boltozatos pincébe való leereszkedés nemcsak igazi underground mentalitást követel – némi kapaszkodással –, de egyben időutazásra is invitált. A 20 órakor húrokba csapó SPIRIT ADRIFT tagjait hallhatóan meghatározó módon inspirálta a ’78-’82-es időszak brit inváziója – így lett a brit heavy metal új hullámából szellemi áramlat, amin az amcsi lelkek is sodródnak. Méghozzá igen tetszetős módon – s jobbára a nagyon nagy hírnevet nem szerzők hatásait felvonultatva, például Budgie. A mellettem bólogató barátom jegyezte meg: mennyire érdekes, hogy amikor ’89 körül felfedeztük ennek az időszaknak a zenéjét, a zenészek 15-20 évvel voltak idősebbek nálunk, most, 30 évvel később, ismét van életkorbeli differencia, de most már a zenészek fiatalabbak nálunk 15-20 évvel…
Mindenesetre a ráadással együtt ¾ órás dimenzióváltás felért egy adrenalinfröccsel. S igaz, hogy, ha megalakítottuk volna itt a „66-an a heavy metal hazai népszerűsítéséért” Fb-csoportunk, akkor a jelenlévők létszáma alatta marad 10-20 fővel ennek a célkitűzésnek, de a pincehelyiség így is megtelt.
Már az első pillanattól kezdve szemeztem a merchpult kínálatával. A jegy ritka olcsó volt, és a pólók, LP-k, felvarrók, CD-k szintúgy, kb. a máskor megszokott ár felét kellett volna kicsengetni értük. Igaz, némileg tipródtam, mert a pólók anyaga lehetett volna jobb minőségű is (magasabb grammszámú), ám végülis, mindkét zenekartól beszereztem egyet-egyet.
A SANHEDRIN szintén nagyon jó koncertet adott. A Spirit Adrift karcosabb volt, ők meg rockosabbak, de érettebb, összecsiszoltabb volt a produkció. Meglepett, hogy a basszer-énekes Erica jóval idősebb, mint ahogy azt a képek alapján gondoltam volna, a zenésztársai tkp. a fiai lehettek volna, ám ez mit sem von le a teljesítményéből. Sőt! A Castle-énekes-basszer Elizabeth Blackwellnél sokkal nagyobb hangterjedelemmel és csiszoltabb hanggal rendelkezik, ráadásul benne megvan valami punkos attitűd is. Parádés, jó hangulatú, 1 órás koncertet rittyentettek a műértő közönség lelkesedése közepedte.
Manapság már tényleg ritkaságszámba megy ez a fajta szellemiség és muzsika, örülnék, ha a szervezők több ilyen zenekarral örvendeztetnének meg bennünket a jövőben.
Sanhedrin (US), Spirit Adrift (US)
Budapest, Auróra, 2019. szeptember 18.
Belépőjegy ára: 2800/3500 Ft
