Előrebocsátom, pocsékul éreztem magam tegnap, ami jelentősen befolyásolta a koncert-befogadási képességem. A görög thrashereket nem is láttam (nem is érdekelt, szerintem tucatbanda), az Exodus programjából pedig csak az első 3 számra voltam kíváncsi. Amiért mentem, mégis, azt megkaptam: Death Angel-fanként kihagyhatatlan a buli, soha nem láttam még a Sodomot élőben, pipa, az Exodust láttam már Holttal, Zetróval még nem, most ez is megvolt.
Egy DEATH ANGEL koncerten maximum én lehetek rossz(ul), a zenekar ahányszor csak láttam őket (vagy hetedszerre) mindig 110 százalékos volt. Ahogy most is. Összesen – szégyenszemre – 45 perc állt a rendelkezésükre, ám maradéktalanul kihasználták. Az elhangzott 8 dal fele-fele, jó arányban került elő a régi és az új érából. Igazi thrashorgia volt, a hallottak közül a legjobb hangzással. Mark igen csak formában volt, osztotta a metálérzést, lótott-futott, hatalmas frontember volt. Igaz, az elején rögtön belefutott egy mikrofonproblémába, de sikeresen abszolválta, percre nem álltak le. Két kissrácnak sikerült feljutnia a színpadra, örömködtek egyet, Damien basszer roppant barátságos volt velük, másokat is buzdított a színpadi jelenlétre, ám a srácok fotózkodni kezdtek volna, szám közben, ezért aztán letessékelték őket, de nem ám a tömegbe, hanem hátrakísérték őket… Cavestany ujjmágiája a szokott módon elbűvölt, sikerült pár percre magam mögött hagyni a negatív hangulatomat (már ezért megérte), mert hát ki tud ellenállni a Mistress of Painnek, a The Ultra-Violence-ének, vagy a közönség bevonását kívánó Kill as One-nak. A szettjüket a legutóbbi lemez klipes The Moth-jával zárták, ígéretet téve, hogy nem sokára jönnek újra. Úgy legyen – ahogy az Evil Priest mondaná!
A SODOM-vezető Angelripper bandát cserélt maga körül, szélnek eresztette triójának tagjait, bement a bandaboltba és kvartettként működteti tovább a zenekart, csatasorba állítva régi harcostársát Frank Blackfire uraságot is. Nekem ez már csak azért is bejön koncertileg, mivel én csak a Persecution Mania–Agent Orange-korszak dalait tudom fejből, a többit kevésbé, bár tartom a lépést, s így arra számíthattam, hogy főleg ebből az érából játszanak. Bejött.
A színpadon jobb és bal oldalon is egy-egy apokaliptikus, lebombázott várost idézett a háttérvászon, hatalmas kereszttel, előttük egy-egy gázálarcos katona vörösen égő szemekkel. Noha a legújabb felállás legújabb száma, a Partisan is elhangzott, azért jobbára a nekem emlékezetes dalok alkották a műsor gerincét: Sodomy & Lust, Agent Orange, Tired and Red, Remember the Fallen, zárásnak a Bombenhagel.
Valahogy azt tapasztaltam, leginkább Frank volt a leglelkesebb, a legugribugribb, az új gityós, az underground fazon Yorck az arcába lógatott hajfüggönye alatt elvolt, Tom sokat sörözött és éltette magát, a zenekart, Feketetűz volt az egyetlen, aki a vokálozás mellett ténylegesen metálkodott, közönséget hergelt, és szólózott is sokat. Egyszerű, tufa germán thrashattack volt, se több, se kevesebb. Nekem jót tett, de valljuk be, a zeneileg tőlük (is) sokat kölcsönző magyar Moby Dick koncertjei kenterbe vernék a németekét.
Hogy egy piros-zöld-fehér zászló hogy került a színpadra, és miért lengették, fényképezkedtek vele oly lelkesen, rejtély – valószínűleg tévedésből.
Önmagában nem lett volna megterhelő a majdnem telt ház közönsége között még egy órát eltölteni a co-headliner EXODUS társaságában, de nekem erősen mehetnékem támadt. Három szám meghallgatására rendezkedtem be, ekkor már a nézőtér hátuljában, ahol szellőztetés néven kinyitották az ajtókat, hadd jöjjön be a sok cigifüst… Azt nyilván remélni se mertem, hogy a Toxic Waltz az első blokkba kerül, nem is! Viszont a Bonded by Blooddal indítottak.
Mit mondjak, az Exodus Holt nélkül olyan, mint a Slayer Hanneman nélkül – jó-jó, de nem az igazi. Mégha a heathenös Lee Altus nagyon jó gitáros és figura is. Zeneileg is egyben van a produkció. Na és Souza? Hát, senkit nem sértegetnék, de nekem, amikor belibbent a térbe a sapijában, amitől hálaégnek gyorsan megszabadult, az a benyomásom támadt, mintha egy falu bolondja és egy vidéki háziasszony szerelemgyermeke metálos pólót húzott volna a búcsúra, még a furcsa kéztartása és mozgása is egy teltkarcsú boltosnőt idézett. Hagyjuk is. A hangja viszont nagyjából rendben volt, szóval a pikírt megjegyzést tudjuk be a közérzetemnek.
Azt nagyon jó volt viszont látni, hogy Mark Osegueda a színpad szélén hallgatja a koncertet, lengeti a kezét, énekel, óózik, integet, élvezi a kollégák mozgalmas bemutatóját.
Nos, ezzel a jó érzéssel léptem ki a fagyos éjbe a számomra az év utolsó koncertjének helyszínéről.
MTV HEADBANGER’S BALL TOUR 2018
(Exodus (US)), Sodom (D), Death Angel (US), (Suicidal Angels (GR))
Budapest, BNMC, 2018. december 2.
Belépőjegy ára: 5999/6999/7999/9999 Ft
