Bármennyire is vonzó volt az Ozone Mama és az Asphalt Horsemen Barba Negra Track-es közösködése, a THE JOYSTIX és a SNIFFYCTION kombója még inkább felcsigázott, így az A38 tetőteraszán kötöttem ki szerda este. És nagyon nem bántam meg!
Lilla, Emma, Bori, Boxie
A budapesti lány kvartettet is már jó ideje szerettem volna elcsípni, egyszer tavaly majdnem sikerült is a Holy Chicks előtt, de végül mégsem. Hát most igazán cool volt ebben a trópusi hőségben. Végre egy punkos-rockos magyar banda, akik nem a Tankcsapda nyomvonalán haladnak! És micsoda kellemes, bájos jelenléttel bír ez a négy zenész lány – Lilla – dobok, Emma – basszusgitár, Bori – szólógitár, Boxie – ének/gitár –, öröm nézni őket. Borinak nemcsak a tényleg szemrevaló neonzöld Jacksonja vonta magára mindvégig a figyelmemet, hanem a szélgépfútta hajú, modellalkatú lány mozgása is, mely Robert Palmer Addicted To Love című dalának videoklipjéből lehet ismerős (illetve ezt parodizálták az Igazából szerelem című filmben Billy Nightlyék). Jól állt neki.
No de ne ragadjunk le a lányok külcsínjén, a zenéjük is tetszetős, nekem persze leginkább Joan Jett és a Szívtiprók ugrottak be erről a dögös-karcos, mégis dallamos muzsikáról – és az se semmi, ha egy lányzenekar első száma a vetkőzős pókerről szól, nem?!
Vagy egy képzeletbeli utazásról. Boxie hol angolul, hol magyarul dalolt, hol gitározott, hol nem, de remekül töltötte be a frontember szerepét, ebben néha a dobok mögül Lilla is segítette. S rajongóknak sem voltak híján, két ismerős, bennfentes srác egy „Újhód” feliratú zászlóval kedveskedett nekik, ők tudják miért… A produkciójuk kiérlelt – sokat is játszanak külföldön –, ám a dalaik még sok csiszolásra szorulnak, érzésem szerint még nem lemezérettek, ám a banda prímán összeérett.
Szöszöék mostanság rengeteg koncertet adnak, nagy öröm, de ahogy visszalapoztam, jómagam épp két éve nem láttam őket színpadon, ami nagy hiba! (Legutóbb 2016 májusában a Backstage Pubban és augusztusában ugyanitt, a hajó teraszán, mindkét alkalommal az Asphalt Horsemenék társaságában.) Közben már egy éve új srác, Pintér Zsolt (Zsola) ül a dobok mögött, és már vagy másfél éve ígérgetnek egy új EP-t is, amiről két szám (Boogie, Don’t Stop) már közkinccsé is lett. Előbbi el is hangzott más remekművek (I don’t belive in RNR, Born under a Bad Sign, Back in the Saddle) társaságában.
S miközben remekül szólt a banda, mi ötvenen bulizgattunk a tetőteraszon, a fejünk fölött pedig vagy 3000 éjjeli lepke őrült meg a fényektől és lejtett pokoli táncot – új szintre léptetve koncertlátvány terén a zenekart.
Zoli, Szöszö, Zsola
Aztán a jó zenén kívül poénokból sem volt hiány, Szöszö azzal basztatta Marton Zolit, milyen ciki már rockandroll sztárnak rövidgatyában színpadra lépni, lám, ő, hiába izzadnak a golyói a szűk naciban, megteszi, amit kell. És hogy Iggy Pop vagy Nikki Sixx sem lépett föl soha rövidnadrágban (igaz, előbbi felsőteste rendre pucér volt). A közönség véleménye eltért ettől – a szolid 35 fokos éjszakában –, „szexi”, mondták Zoli naciviseletére, valamint Tommy Lee-t hozták ellenpéldának. Így Szöszö is úgy döntött, holnaptól kurtítja a gatyóját. Róla amúgy megtudtuk, mekkora electric boogie-fan, be is mutatott egy pantomimes falmászást-kerítésen átnézést, de azért jó pár sex-drugs-and rock-and-roll poént is elsütött a zenésztársai rovására. Ugyanakkor Zolival nem győzték köszönni a jelenlétünket, hogy nem is hitték volna, mekkora érdeklődés lesz rájuk, és üdvrivalgás kíséri muzsikájukat („a konkurencia a sarkon ellenére” – utalt Zoli a barbanegrás fellépőkre, „milyen konkurencia” – replikázott Szöszö).
Szóval bearanyozták a szerda estémet, sokkal nagyobb kedvvel jöttem ma be a melóba. Pár lepke pedig még hazafele is velünk tartott a HÉV-en, láthatóan ők is jól érezték magukat a hazánk első számú RNR-zenekarának koncertjén.
The Joystix, Sniffyction
Budapest, A38 tetőterasz, 2018. augusztus 1.
Belépőjegy ára: 1500 Ft