Nem, most nem volt petárda a nuniban! Akit csak ez érdekelt volna, ne is olvasson tovább. Az orosz Satarial másfél évvel előző ittléte után visszatért, ám ezúttal produkciójuk hangsúlya a zenére helyeződött – na jó, fedetlen keblek azért voltak!
(Lolita - Fotók: D.K.)
Mindenekelőtt azért egy kellemes meglepetésről is beszámolhatok. Ez pedig a budapesti (csepeli-soroksári) SOLIDITY fellépése volt az este. Korábban csak a nevüket ismertem különféle thrash-estek részvevőiként plakátokról, flyerekről, ám most a koncert előtt meghallgattam mindezidáig egyetlen albumukat, a 2016 nyarán megjelent An Abnormal Collectiont, ami nagyon is kedvemre volt. De koncerten még jobb volt a Kovács Attila ének, Triesz László szólógitár, dr. Kemény Zsolt basszus és Bertók Richárd dobos felállású kvartett, mindenki klasszul teljesített a posztján és hangszerén. Ha ezek a srácok Skandináviában születnek, már rég nemzetközi hírnévre tettek volna szert az ottani zeneoktatás és -menedzselés jóvoltából. No nem, a zenéjük nem svéd acél, inkább US power behatású progresszív thrash, amiben sok minden más is elegyedik – hogy jazzbetéttel rukkolnak elő az egyik dalukban, egyáltalán nem kirívó, sőt, nagyon is a helyén volt. Aki mondjuk komálja a magyar Nemesist a kortársak közül említve egy viszonyítási pontot, az biztos a Solidityt is örömmel öleli keblére. Azért külön kiemelném még Kovács Attila orgánumát és előadói, frontemberi kvalitását, nagyon jól, humorral, kedvességgel vette és irányította a lélekszámát tekintve nem túl népes, és részben rokonokból álló közönség figyelmét. Nemsokára, elejtett megjegyzésekből következtetve, új lemez is lesz. Szeretettel várom.
A SATARIAL 23 órakor lépett színpadra, és ezúttal is 70 perces szettel készültek, de a 20 fős közönség ennél többet akart. Még mindig a 2016-os Blessed Brigit lemezükkel járják Európát, és a műsoruk gerincét ez a hat száma adta. Ám most nem elektromos gordonka egészítette ki a triót (Lord Seth gitár, ének, Angelika dobok, programok, Lolita tambura, főboszorkány), hanem egy basszista, ám ő és hangszere annyira meghúzódott a háttérben és a füstölők ködében, hogy szinte nem is volt jelen.
Kántálással, repetitív minimálzenével vette kezdetét a szeánsz, mert az volt, beavatási rituálé. Lolita miután színpadisan elnyiszálta fél karját, egy fél koponyával körbejárva meg is itatta az első sorban állókat, miközben Lord Seth fennakadó szemekkel lovalta be önmagát és a közönséget a Satarial-féle folk-pagan-black metalba. Elég hatásosan amúgy. És szinte repültek a percek a laptopról vett kiegészítő kórusokkal is megtámogatott előadás során. Miközben Lolita hastáncosi képességeiről is meggyőződhettünk, de most közel sem vitte annyira túlzásba a színházasdit, mint legutóbb – oké a bevonulása a fején egy kilencágú gyertyatartóval nem volt semmi! De inkább baloldalon a mikrofonja mögül segítette a vokálokat ő is, és sámándobját ütögette, időnként középre táncolva jellegzetes mozdulataival. És hát menetközben megszabadult a felsőruházatától – a keblei mit sem veszítettek feszességükből az elmúlt időszak alatt.
A zene is magával ragadó volt, persze, jó volt a hangzás, Angelika olyan vadul dobolt, ahogy csak erejéből tellett, Lord Seth robusztus alakja, torokhangjai, károgása eleve figyelmet kelt. A Satarial hallhatóan a zeneszerzésben sem követ trendeket, saját elképzelésük van, miként is kell a szövegeket, zenét, látványt egy vezérfonálra felfűzni – és ezt maximálisan meg is mutatják!
Némi tűzvarázslattal a végén negyed egykor aztán a folyamatos még egy dalt követelő kiáltozások közepedte ért véget a rituálé – szerintem mindazok megelégedésével is, akik netán ennél több erotikus show-ra számítottak.
Satarial (RU), Solidity
Budapest, Csepel, Route 66, 2018. május 18.
Belépőjegy ára: 1500 Ft