A No Man’s Landdel indította az estét fél kilenc magasságában a budapesti BURNING FULL THROTTLE zenekar. A leginkább házibuliszerű fellépésnek aposztrofálható produkció nagyon jó hangulatot teremtett a jelenlévő 20-25 fős közönség számára. Ez a stoneres, délies, garázs-rock-boogie, ha nélkülözi is példának okáért a Black Stone Cherry-féle slágerességet, azért alapvetően szerethető és táncolható műfaj. A kétlemezes négyes jókedvvel adta elő 45 percben dalait, jól szóltak, néha túl hangosan is a pince akusztikai viszonylatai között, előfordultak gerjedések is, de a – ahogy Mundi Csaba gitáros-énekes megjegyezte –: „puszi a vénasszonyoknak!”-féle szerda estében kiválóan felkészítettek bennünket a várva várt svéd koncertre. Annyit azonban megjegyeznék, hogy a „házibuli” jelző magába foglal némi esetlegességet is a produkcióra, ami nem minden esetben volt pásszentos, és némileg értetlenül állok a Csaba beszélt hangjától távoleső karcos-füstös orgánum előtt, amit énekléskor használ. Csöppet erőltetett, ehhez talán valóban évtizedes whisky-gargalizáció szükségeltetik meg napi két doboz cigi. Máskülönben esetükben mindig egy amcsi roadhouse-filmet vizionálok, ahol a banda rács mögött (lásd. Blues Brothers) tolja a flaskákat hajigáló kultúrközönségnek az ízes rockot.
Szóval a várva várt svéd trió. Nos, a koncertkiírásra reagálva érdeklődve vetettem bele magam a mindkorábban ismeretlen zenéjük felfedezésébe, és azt kell mondjam egészen magával ragadott a két és fél lemeznyi slágeres, bluesos-heavy rockos Black Sabbath-os muzsikájuk. Sűrű rotációba kerültek a lejátszómba, ezért is fűztem nagy reményeket ahhoz, mit is vedlik le a Mikszáth Kálmán téri klubban a kelgyó. (Az már csak hab lett volna a tortán, ha az egy nappal korábbi bécsi fellépő társuk, a Manilla Road is becsatlakozik a budapesti szeánszra, de hát nem.)
A SERPENT azonban kicsit csalódást okozott. A csodálatos lemezekhez képest kevésbé volt kifinomult az összhangzásuk, Mattias Ottosson basszer hangja élőben kevésbé hipnotikus, a hangszere sem szólalt meg olyan vastagon – és ráadásul nagyon keveset játszottak, szerintem még a BFT idejénél is kevesebbet, alulról súrolva a 40 percet. Adam Lundqvist gitáros hangszerének húrja még el is szakadt a végére, de ez nem lehetett (ki)záró ok, hiszen támaszkodott még egy gitár a színpadon. Mindezek mellett nagy lelkesen, vigyorogva bólogattam a heavy rock-slágerparádéra, a mintegy 30-35 fősre duzzadt közönséggel együtt, és csodálva tekintettem a szemtelenül fiatal dobosra, Joakim Olssonra.
Remélem, lesz még alkalom, hogy lássam-halljam őket, és akkor átütőbb lesz az élő produkciójuk, mert a rögzített zenéjük ehhez minden alapot megad!
WORSHIP THE DEAD TOUR 2016
Serpent (S), Burning Full Throttle
Budapest, Trafik klub, 2016. szeptember 14.
Belépőjegy ára: 1000 Ft
