Nézzük a tény(v)ál(l)adékot! Hol fészkelnek itthon a minőségi – ha projektszerűen vagy hobbiszinten is, de – működő(!) death metal zenekarok? Debrecenben ott az Angerseed, Szegeden székel a Coffinborn, a Gravecrusher, a Necrosodomy és a Tyrant Goatgaldrakona. Ambrózfalvához köti magát a Sin of God, Hódmezővásárhelyhez a Symphony of Symbols. Székesfehérvár kapcsán ne feledkezzünk meg az Eradicationről, Várpalota esetében szóba jön az Embatheria és a Visioned Frailty. Veszprémben újjáéledt a Parasite Crowd és onnan ijesztget a Krampüs is, pécsi (komlói) a nagymúltú Malediction, esztergomi a Cryptic Remains. A fővárosi halálmetált a Nadir, a Vile Disgust, az eredetileg martfűi, de már budapesti Effrontery, a Heroic, a Limb For A Limb, a grindos Paediatrician és a Purulent Rites képviselheti.
Na és persze majd’ húsz éve dübörög a négylemezes, zalai Age of Agony, a – ha nem is töretlenül, de súlyosan jelenlévő – háromlemezes-és-a-negyediket-nagyon-várjuk, fejéri Gutted, valamint az utóbbi esztendők aduásza, a Wacken fesztivált fellépőként is megjárt, másféllemezes, fővárosi Kill with Hate. Utóbbi három bandát egy estére összehozni igazi death-mámor, igazán csak azt sajnálom, hogy a három kiváló hörgőmester nem készült, az alkalmiságot tovább hangsúlyozandó, közös produkcióval – erre kiválóan alkalmas lett volna a KwH által elővezetett Extreme Deformity-dal, az Internal, az est egyetlen földolgozása… Elsüthettem volna akkor a tövig koptatott „3Terror”-t is. Más panaszkodnivalóm viszont nincs, ahogy annak a mintegy ötven klubesttársamnak sem lehet, akik érdeklődésüket személyes jelenléttel és sörfogyasztással támasztották alá. A fenti névsorolvasás is az okból született, hogy a hazai kínálatot szemlézve, vajon képes lennék-e ütősebb összeállítást kreálni. De nem! A háromszor negyven percben kapott dózis igazi túlélő cuccnak bizonyult a klub falain kívül tomboló rideg fagyban.
A nem is oly rég öttagúvá (plusz egy gitárral) bővült és idén negyedik albumával jelentkező AGE OF AGONY nyitotta az estet. Dohogó, előtérbe nyomott dobok, tompára, kissé kásásra kevert-sikerült gitárok sem vették el a kedvünket a bólogatásról, míg a most sem szószátyár, inkább csak a számcímeket felkonferáló Pápai Kálmán nagy elánnal dörmögte-bömbölte el a dalokat. A gitárosok jobbára a hajfüggönyök mögött maradtak magukba temetkezve. Egyedül, szokás szerint, Tóth Krisztián basszer akciózott, énekelte a dalszövegeket, Kálmánnal együtt buzdította a közönséget, ha nagyobb tere lett volna a színpadon, bizonyára föl-alá futkosott volna. Az egyébként gazdag merchválasztékkal készülő zenekar alaposan kibélelte a fülünket old school death muzsikájával. Húsz év ide vagy oda, hűek a választott stílushoz, töretlen a lelkesedés, minőségi a zene.
A három föllépő közül szívemhez legközelebb a GUTTED brutalitása áll. Tavaly decemberben, az akkor még Vörös Yukban, az újra színpadképessé tett/lett zenekar föllépésen, sajnos, nem tudtam jelen lenni, ők pedig évente csak egyszer adnak koncertet a fővárosban. De a fölállásban azóta is történt változás: a basszusgitárt immár Lipák Péter kezeli nagy hozzáértéssel, aki nem mellesleg az Effrontery szólógitárosa-dalszerzője. Az este folyamán a balkezes Péter egy jobbkezes négyhúroson akrobatikázott (hiszen tartania kellett a gitárt ebben a különös pózban). A zenén túl a vonzerőt persze a Limb For A Limb és a Symphony of Symbols frontemberi posztján is bizonyító Hajnali Sándor beszólásai, konf.-jai jelentik (hab a tortán), s Sándorunk most sem fogta vissza magát. Ráadásul a napokban tölti be a harminckilencedik életévét, harsogott is a „vén fasz, vén fasz”. Miközben egy új számot is elejtettek a nagyon-nagyon-nagyon várt, 2015 tavaszára ígért új, negyedik, Martyr Creation című lemezről, Sándor folyamatosan italozásra és táncolásra („tincitánci”) szólította föl az őt is éltető tömeget, olyannyira, hogy maga is leugrott a színpadról pogózni egyet-kettőt menet közben. Némileg tanácstalannak bizonyult a hely új neve kapcsán: „talán kávéelté?”, máskülönben osztotta a kollégáit is. Miután Tamás Sándor dobja többször „elmászott” és ezért le kellett állni szám közben is, Sándor kifakadt: „Ment az Ahrimanban, ment a Nebronban, a Masqim Xulban, itt nem megy? Vagy éppen itt megy?” [értsd: a dob] De mikor Horváth András gitáros kicsit kvaterkázott a színpad oldalán álló kameramannal, őt is figyelmeztette, elég a csevegésből, éppen koncert zajlik… És nem is akármilyen! Az első lemezt több számmal megidéző, a harmadikról is (erről tavaly nem volt!, mint megtudtuk) játszó banda a Bud Spencer-pólóban feszítő Drótos Gábor szólóival egyetemben, durvulataival, nálam, nem tud hibázni. Ahogy Sándor mondta: „Találkozunk a pultnál… valamelyik országban!”
Tizenegy-húszkor csapott le a KILL WITH HATE. Gyémánt Krisztián a korábban tapasztaltaknál jóval felszabadultabbnak tűnt, ennek megfelelően beszédesebb is volt, ami jót tett a technikás, durva számok közötti kommunikációnak: említett klipes, saját kedvenc számokat is a repertoárból – és valamiért a seggbe dugást is…? A hamarosan, év elején, egy 7”-es vinyllel jelentkező zenekar a kislemezen szereplő dalt is (Mouth) eljátszotta, ami amúgy egy válogatáson (Animals over People Vol. 1.) már hallgatható. A vokálokkal Pornói Patrik basszer hiába próbált segíteni, az ő mikije aznap este titkosítva volt. Fölkaptam viszont a fejem Olt Ákos szólóira, nemkülönben Hartvig Márton gitáros hatalmas elánjára, igazán pörgött, másokat is pörgős hangulatba hozva. Hengereltek.
Az éjfél tett pontot erre a haláli jó estére, amit akár hagyománnyá nemesíthetnének a zenekarok, szervezők, mert ez a triumvirátus igazán kitesz magárért lemezen-koncerten, együtt is, s öröm hallgatni őket!
Age of Agony, Gutted, Kill With Hate
Budapest, KVLT, 2014. november 28.
Belépőjegy ára: 1000 Ft
