S nem hiába hegyeztük, tegnap estére többeknek, hasonlóan a színpadra álló Finntroll tagságához, jelentősen meghosszabbodott. A trollfülek viselésén kívül sokan arcukat is bemázolták, volt, aki katonai egyenruhába bújt, valaki zsákszerű középkorias parasztgúnyát öltött, de a legszemrevalóbb egy kifejezetten dekoratív hölgy volt, aki a tetoválásain kívül pusztán egy Finntroll-kendőbe/-zászlóba csomagolta be magát, elég gusztusos módon. Rajongásban tehát nem volt hiány, a klub keverőpultjáig megtelt a nézőtér, s ez a mintegy 300 fős közönség igen csak jól szórakozott a finnek 3., Nattfödd című lemezének 10 éves jubileumi turnéjának 7., budapesti állomásán.
Furcsa dolog az emlékezet. Amikor viszonylag korán eldöntöttem, hogy na, most elmegyek a koncertre, úgy idéződött föl bennem, mintha már láttam volna őket színpadon az Amorphis előtt a 2008-as pécsi Rockmaratonon. Pusztán egy kellemes emlékkép, semmi több. Viszont, amikor a neten föllelhető vonatkozó adatokat néztem, rá kellett jönnöm, csalóka kép ez, talán az Amorphis-koncert zsenialitása és a programsor összemosódása következtében raktározódott el ez így, mivel Trollék egy nappal később léptek föl kollégáik után. (Ez persze elgondolkodtatott korábbi önmagamon is, hogy egy zenekari élményért is képes voltam akkor elautókázni a Málomvölgybe.) Akárhogy is, a vágy, hogy kocarajongóként egyszer (valódi emléket generálva) lássam a színpadi produkciójukat, nem hagyott nyugodni!
Tényleg nem vagyok különösebb Trollfan, s a koncert repertoárja alapján azt kell megállapítanom, hogy mindeddig csak egyféle megközelítésből ismertem a banda zenéjét. Ez az alapcsomag pedig a Trollhammeren EP, ami szívem csücske, igazi boldogság-/vidámsággenerátor. Egy nagy zenei katyvasz, giccses is, de nagyon kedves, szórakoztató anyag, amitől fülig szalad a száj, és táncra perdül a fakanál… Annak idején a Nattfödd is azért került az érdeklődésem homlokterébe, majd a lemezeim közé, mert az EP alapján további kíváncsiság is munkált bennem, ám nem volt kitartó ez az érdeklődés, az elmúlt 10 évben jobbára újságok lapjairól tájékozódtam a zenekar pályájának alakulása felől. Ez most akár meg is változhat, ha huzamosabban befészkeli magát az agyamba a hallott sötétebb tónusú zenei fertály, amivel a műsoruk második részében hozakodtak elő.
Az első negyven perc azonban a Nattföddé volt, a kilenchúszas kezdéstől tízig el is nyomták böcsülettel. A már említett trollfüleken, arcfestésen, Skrymer gitáros fejébe húzott kalapon kívül Vreth kiállása ragadott meg, aki aszkéta jellegű testén katonai egyenruhát viselt, s csak később vetkezett félmeztelenre. Ahogy a promoképeken sem, itt sem tudtam hova tenni a katonazubonyt, volt tőle egy kis Laibach-feelingem, ez később a feketébb hangulatú számok előadásakor is fölködlött, akár csak a nem hagyományos mikrofonhasználat miatt, de a szövegek ismeretének hiányában nem tudtam rájönni, milyen koncepció alapján vette magára.
A kezdet mintha döcögős lett volna, már a dán Hatesphere koncertvégje alatt is konstatálhattam, a hangerő miatt nem kell másnap félsüketen visszakérdezni állandóan, a hangszerek a gitárokon kívül arányosan szóltak, a hathúrosokra, bizony, nyomtam volna még kakaót. A srácok annak ellenére, hogy szórakoztató zenét produkálnak, nem virgonckodtak a színpadon, Vreth is csak később látszott föloldódni. Ez azonban mit sem vont le a dalok értékéből, de a helyükben jobban hecceltem volna a már magától is beindult közönséget.
A Nattfödd még valahol megfelel annak a káprázatnak, amit még parodisztikusabban a szintén finn Leningrad Cowboys művel, bár itt ahhoz képest jóval szűkösebb az ötletparádé és az eszköztár, a kikacsintás azért megvan, nem kell ezt annyira komolyan venni, a finn polka kissé bugyuta dallamai és a fémes zúzás metszete kellően kedvcsináló, ha jól művelik, és nem megy túlzottan lakodalmas irányba.
Finntrolléknál eltalált az arány, tagadhatatlanul ízléssel nyomják.
A szetteket („something different”) egy rövidke levonulás (pisiszünet) választotta el, s az újabb negyven percben jobbára az utóbbi három album tételei sorjáztak, ám végül a második lemez címadójával búcsúztak. Na, itt már éreztem az eddigi Finntroll-horizontom tágulását, a vidámság, jókedvet nagyobb mértékben a sötét erő váltotta föl, mindazonáltal a meglévő eszköztárból kikeverve. Az energikusság, dinamizmus maradt, kicsivel talán több a blackes mozzanat, a sötétebb hangulatfestés – a dallamosság ellenére. Arcturusi, Dimmu Borgir-os vagy korai covenantos magasságokat, szimfonikus cizelláltságot persze nem várhatunk, de a saját stíluson belüli több dimenzió szépen megmutatkozott – egy ilyen alakalmi érdeklődőnek mindenképpen, a fanok előtt, gondolom, ez nem újdonság.
A bumfordi „mi a fasz van?!” kórus aztán két újabb tételben megkapta, amire vágyott, így a koncert ideje is másfél órára kerekedett.
Nem hiszem, hogy bárkiben is panasz merült volna föl utólag.
NATTFÖDD TOUR 2014
Finntroll (FIN)
[Hatesphere (DK), Profan Omen (FIN)]
Budapest, Club 202, 2014. szeptember 25.
Belépőjegy ára: 3000/4500/5500 Ft
