A szombathelyi black metalos csapat jubiláló budapesti koncertje nemcsak azért vonzott, mert feltételezett eseményjellege különlegességet rejtett magában, s így túlmutatva önön egyszeri koncert-jelentőségén érdemes a figyelemre, de a special guest pozíciót elfoglaló komlói/pécsi Malediction death fogatának föllépése is sokat nyomot a latba. Ahogy a Sear Blisst, úgy őket sem láttam már évek óta – csupán a basszeros Andróval futok össze rendszeresen mások koncertjein.
Terveim szerint a Malediction fellépésére időzítve érkeztem volna, ám nem bírtam magammal és jóval korábban értem a Fehérvári úti szórakozóhelyre. Nos, negyed kilenckor éppen semmi nem történt a színpadon, a teremben is csak lézengtek. A kávé mellé információt is kértem a pult mögött serénykedő hölgyektől, s ők megnyugtattak, már lement egy koncert… Ahhoz képest pedig, hogy az esemény Fb-oldalán ment a para az elővételes jegyek vétele, fogyása miatt, jó kevesen voltunk. Persze mi számít soknak egy underground extrém metálcsapat húsz éves fennállásának ünnepén? A koncertjük kezdésére a színpad előtt összetömörülő kb. kétszáz fő számszerűségéből mindenki döntse el maga – én többekre számítottam… A zenei előadás élvezetéből azonban ez mit sem vont le.
De az sem gyakran fordul elő, hogy ennyire a meghirdetett időpontok előtt kezdjenek a bandák. A MALEDICTION végül nyolc-negyvenkor csapott a húrok közé, azonnal egyértelművé téve, a hangzással nem lesz gond. Szépen arányosan szóltak a gitárok is, csattogott rendesen Andró basszusa. Talán ez volt az első olyan föllépés, hogy Péter Zoltán gitáros nélkül láttam őket – Rumszauer Zsolt 2007 óta játszik a poszton, mondom, jó régen nem találkoztunk –, batikolt Morbid Angel-es pólója jelenségszámba ment köztünk, soha nem láttuk nélküle föllépni. Ma már Andrón kívül csak az alapító gitáros Várhalmi Ákos ismerős a régi csapatból – ő is MA-es pólóban volt az este…
Nagyon jól tolták az amerikai stílusú, sűrű és technikás death metalt. A közönség megmozgatására tett halovány kísérletet persze az énekes, hörgős, Vadkerti-Tóth Dávid sem gondolta túl komolyan, de ettől függetlenül semmi kivetnivalót, hiányt nem éreztem a negyvenöt perces programjuk alatt, aminek keretében mind az EP, mind az egyetlen nagylemez dalai közül előadtak, sőt egy új nótát is bemutattak. Koncertjüket a „’90-es évek old school death metalosai számára is jól ismert” feldolgozással zárták. Nos, én úgy látszik, ezen halmaz komplementerébe tartozom, mert max. Chris Barnes-i attitűdöket véltem fölfedezni, s ez alapján a CC-re tippeltem, de nem vagyok fanatikus, pláne nem hörgő-felismerő. Sajnáltam is ez okból (is), hogy Borsó barátom nincs jelen (ez nyilván a black metalos főbanda miatt lehetett így), mert ő három hör-hörből megmondja, ki az előadó, mikori a lemez…
A főbanda viszont ragaszkodott a meghirdetett kezdési időponthoz, így 35 perc ácsorgásra, sörözésre, beszélgetésre nyílt mód, kinek hogy. Aztán tíz előtt három perccel felemelkedett az addig leengedett színpadi függöny, s láthatóvá vált a SEAR BLISS jelenlegi tagsága. (Illetve: itt jegyzem meg, számomra végig talány volt, a billentyűs hangszer és kezelője hol leledzett? A színfalak mögött? Miért? Vagy adalékként szólt „magnóról”? Miért? Hiszen a SB-hangzás és -dalstruktúrák szerves része.) Intro után újabb intro, aztán sorjáztak a szimfonikus black metal szerzemények lemezről lemezre válogatva (nem sorrendben), s ehhez idomulva léptek színpadra a korábbi felállásokból ismert zenészek: Sömi, Necó, Csejtey Csaba stb. Nekem a hangsúly leginkább a rézfúvós funkciójára esett – volt neki! Pál Zoltán és hangszere tényleg egyedivé és úttörővé tette anno a bandát!
Érdekes, hogy a külcsínt nem vették annyira komolyan ez alkalommal, pusztán egy logós molinó és némi petárda detonációja tette látványilag emelkedettebbé a föllépést. De még merchandise területén is vérszegény volt a kínálat… Ahol a hangsúly tényleg a zenén volt, mégha folyamatos zenészcsere miatt a dinamika nem jöhetett létre az egészre értve. A dalok – nekem, aki figyelmes szurkolója, semmint fanatikusa vagyok a bandának – most, élőben még inkább tetszettek, mint otthon a lemezeket hallgatva (rájuk is jellemző volt az egészséges, arányos, sokszínű megszólalás, hangzás), szinte külön tudtam ízelgetni a dallamokat, riffeket, jobban beleláttam a struktúrákba is – és tetszett nagyon!
Jó érzéssel távoztam.
XX. JUBILEUMI NAGYKONCERT – Sear Bliss
Malediction, (The Konstellation)
Budapest, Club 202. 2013. december 6.
Belépőjegy ára: 1990/2490 Ft
