Bár négy zenekar tette szombat este tiszteletét a III. kerületi klubban, engem most kifejezettem a Symphony of Symbols fellépése vonzott be. S ugyan kíváncsi vagyok mind a szegedi Fall, mind a budapesti Begotten Silence zenéjére, színpadi produkciójára, megismerkedésünket későbbre halasztottam. Az estét indító székesfehérvári Eradicationt idén harmadszor hallottam/láttam, energikusságuk mit sem változott a nyári Cryptopsy és Severance koncertek előtti fellépéseik óta.
Nem tudom, a szervezők mire számítottak, amikor meghívták a bandákat: vajon melyik hoz magával annyi közönséget, hogy ne nyilvános próbának hasson az este, ahol az egyes zenekarok tagjai között diszkusszió alakulhat ki? Mindenesetre négy kisebb ismeretségű csapat ilyeténmód összerántása esetén leginkább a vendéglátó városbéli illetőségű zenekar rajongói hadára kellene apellálni, vagy legalább a szórakozóhely törzsközönségére – egyik sem volt jelen aznap este. De hagyjuk is…
De hol volt Militár Zsolt gitáros? (A képen balról az első)
Engem a SOS „pihentető” zenéje mellett az énekes, Hajnali Sándor frontemberi mivolta csalt le klubba – ahol meglepetésemre a SOS most csak egy gitárossal állt a deszkákra, Szalkai Sándor (saját ötlet nyomán: a magyar Masvidal) személyében – őszintén szólva, nem emlékszem, hogy a Cryptopsy előtti koncertjük alkalmával is ez volt-e a helyzet. A tavaly már második nagylemeznyi anyagával (Stupefying Beliefs), de igazából (mind ismertség, mind Hajnali csatasorba állítása tekintetében) mégis csak debütáló, a Szeged–Székesfehérvár-tengelyen leledző csapat nem a könnyebbik utat választotta a közönségtoborzásra. Órán felüli játékidejű albumuk sem a könnyen emészthető fajtából való, epikus, hatalmas, átfogó szerkezeti – benne epizodikus strukturáltságú – kompozíciókban gondolkodó, progresszív megközelítésű death metalt játszanak, amit közkeletű egyszerűséggel „agyas”-nak szoktak titulálni. Megspékelve mindezt Hajnali orgánumával. Félórás koncertjük keretében így három dalt adtak elő, köztük a lemez nyitószámát is, a Time Has Come-ot, s egy technikai probléma időleges jelenléte sem törte meg a gleccserszerűen lassan hömpölygő, mégis tüzes (közelítek a fire & ice közhelyhez…) dinamikát – ráadásul Hajnali Sándornak ekként volt ideje ránk szórni poénjait, karikírozva a zenekar nem kétperces rádióslágereit, azokat legalább 77 percesnek titulálva…
A holland Escher munkáira is emlékeztető borítókép a zenei szerkesztésmódra is utalhat
Talán a dobokat jóban belőhették volna – volt, hogy csak bödönökön való kalapáláshoz hasonlított a hangzása, de összességében nagyon is megcsodálható képet, összhangzat-ízelítőt adott magáról a SOS. A témahalmozás esetükben funkcionális, ahogy a dinamikai váltások is: a zenehallgatónak, ha elkapja a szálat, szinte „mesés” (audio)élményben lesz része egy dal(csokr)on belüli kalandozás révén – a „mese” eredeti, „történet” jelentése értelmében. És közben még zúzunk is, és léggitározásra is kedvet kapunk.
Kétségtelenül élvezetes volt!
Eradication, Symphony of Symbols, Fall, Begotten Silence
Budapest, Kék Yuk, 2013. szeptember 21.
Belépőjegy ára: 1000 Ft
