Nem lő messze a kiadó, mikor a Kylesa- és High On Fire-kedvelők körének ajánlja az Oregon állambeli Portlandben otthonos, közhelyesnek ható, mégis hatásos névvel rendelkező Lord Dying muzsikáját. Az alapvetően sabbathos sludge metalt toló banda a portlandi sludge/stoner/doom (Red Fang, Witch Mountain, Black Pussy; Norska) színtérhez tartozik, másfelől viszont számos ponton kapcsolódik a savannah-beli oeuvre-höz (Kylesa, Baroness, Black Tusk).
A borító sokak szerint a Death Scream Bloody Gore-ját idézi
A három éve együtt zenélő kvartett első lemeze összességében nem átütő teljesítmény, de egyes szerzeményeikben megvan a lehetősége a kívánatos és hatásos továbblépésnek. Mivel éppen trendidőben léptek pástra, igyekezniük kell, hogy kitűnjenek a tömegből, s ezt csak maradandóbb alkotásokkal érhetik el. Az alapvetően riffekre építkező tételekben a ma általánosnak mondható hangzásbeli nyersesség, polírmentesség köszön vissza, ahogy az is, hogy egyszerre próbálják meg visszaadni a két „fekete” zene, a Black Flag és a Black Sabbath erényeit – de valahogy nem találják a saját mértéket, egyensúlyt, ahogy ez anno pl. Anselmónak is csak két csapat zenéje által sikerült (Down és Superjoint Ritual).
Pedig – ez hallatszik – nincsenek híján a tehetségnek a srácok, ez főleg a melodikusabb részeknél állapítható meg, ugyanakkor az ötleteik nem annyira „ragadósak”, még többszöri hallgatás után sem – miközben hallgatás közben nagyon is élvezetesek. Leginkább emlékezetes a záró tétel, Descend into External is című lecsengése, ami nem túl szerencsés, mert afféle rossz koncepciójú művészkedésnek hat, teljesen felesleges.
A reszelős torokhanggal megáldott E. Olson gitáros csapata zenéjétől a thrash/death-elemek sem idegenek, de kevésbé kihasználtak, mint mondjuk a Black Breath láncfűrészelésénél.
Súlyos muzsikájú és további figyelemre méltó a zenekar, akiket egy klubbulin bármikor meghallgatnék.
Lord Dying: Summon The Faithless
(Relapse Records, 2013. július 9.)
10 tétel / 60 perc
www.facebook.com/LordDying