Bizonyos értelemben történelmi volt a pillanat – már amennyiben 100 perc összesűríthető egy minutába. Az angol RAVEN veterán tagjai ugyanis nem kevesebbet töltöttek színpadon tegnap este, és igazi ’80-as évekbeli klubkoncert-hangulatot varázsoltak a jelenlévő 60 fős „nézősereg” legnagyobb örömére. Ezek a legendásan nem szépfiú küllemű, ízig-vérig fémzene fanatikusok („szögesdrótot esznek, szegecset szarnak”) kifulladásig tolták a bulit, a közönséget egy percre sem hagyva magára, sőt, oly annyira bevontak minket a mókába, amennyire azt csak lehet. Mikor a végén, elhagyva a termet a folyosón haladtam elfelé, a szembejövő csatakos muzsikusok lépteinél csak a levegő után kapkodó lélegzetvételük volt sietősebb…
A 40 éve alakult trió motorjai – a Gallagher tesók (John a basszer énekes és Mark a gitárhős) – jelentős tunningot mutattak. De van is mire verniük a mellüket, hiszen közel sem múltból próbálnak megélni: ezt a bámulatos koncertteljesítmény mellett jól illusztrálja, hogy idén áprilisban új lemezzel jelentkeztek, majd rajongóiknak, a lunatikusoknak kiadták a tavaly rögzített feldolgozásalbumot is erősen limitáltva (Party Killers), de hírüket reprezentálta a The Big Teutonic 4 idei, második EP-je is, amelyen a Kreator Raven-feldolgozása (Lambs To The Slaughter) kapott helyet.
Hogy a bemelegítőnek szánt MAGMA RISE jó választás volt-e, vitatható, persze. Valahogy mindig ők jutnak a szervezők eszébe – jolly jokerként? Az viszont biztos, hogy idevágó, minőségi heavy speed zenekar nincs a honi színtéren. A vágtázó britek zenéjét – ha innen nézem – viszont jól ellenpontozta a belassult muzsikájuk. Közönségbevonzó erejük azonban, a főbandához hasonlóan, nem volt: 35 ember nézte végig a produkciójukat. Ellenben bitang hangosak voltak, és atom hangzással bírtak. Bánfalvi Sándor ismét leiskolázta dobosok hadát, míg a Herczeg–Hegyi gitárpáros ízzel-érzéssel zakatolt és nyújtott. Nem volt kárbaveszett idő meghallgatni őket.
Negyed tízkor aztán színpadra robbant a Raven. Azaz csak robbant volna. Mivel sem John mobilmikije, sem Mark állványra pakolt mikrofonja nem szót, nem szelelt… Fel is háborodtak, dérrel-dúrral letették a hangszerük… na, erre megszólaltak a kütyük. Persze az új lemez nyitójával, a Destroy All Monstersszel kezdtek – őrületes vehemenciával. John jellegzetes falzettjei, sikolyai – kora ellenére – nem okoztak csalódást, de számomra akkor is Mark a nyerő, még ha a bratyója is viszi a show-t egyébiránt. Ez az elhízott, kikopott hajú, röhejes szerelésbe bújt, nagyon is szimpatikus faszi mindent tud a metálgitározásról. Nemcsak a kisujjában, de mindegyikben ott van minden metálriff, és naná, szóló! Nem csak tud, de nagyon akar is – szíve-lelke benne van a teljesítményében. S nem kétséges a fémtemplom alapkő-lerakói közé tartozik.
Hihetetlen, bennem amúgy kétségeket is ébresztő, műsort adtak: nem találok igazán magyarázatot a szerkezetére, ívére – az idős koron kívül, de akkor minek turnéznának. A dalokban és a dalok közé rengeteg közönséghejjegetést, kiállást, leállást, átkötést, intermezzót pakoltak. Az ízlésemnek egy összefogottabb 90 perc plusz 5 számmal jobban megfelelt volna. Ám ehelyett maradt a megfejteni való: hová ment John 45 perc elteltével (pisilni, talán, ezt mondta a tesója, „proszTata”, ugye?), mi szükség volt 70 perc után egy nem túl eredeti basszusszóló-betétre (a többiek addig el, pihenni?), de a számok túlnyújtása nem egy esetben kivéreztetésüknek is bizonyult. (A Raven amúgy is a túlhajtásban bukik el lemezről lemezre, 4 évtized alatt sem alkudtak meg azzal, hogy a kevesebb néha több: minden daluk hegymenet, a heavy metal újbóli megalkotása és mennybemenesztése. Így persze sziszifuszi a feladat, de ez láthatóan nem zavarja őket – az új lemezből is egy bivalyerős EP-t tudnék összeállítani, a 13 szám nagyon fárasztó, nem is annyira erős minden dal.)
Nem kétséges azonban, mindent megtettek, hogy ama történelmi pillanat, márhogy először lépnek föl Magyarországon, emlékezetes legyen. És persze melegen ajánlották az új lemezüket, csakúgy – szép gesztus – az igazán horrorarcú dobos, Joe Hasselvander doom zenekarának, a The Hounds of Hasselvandernek a friss albumát (Midnight Howler), melyen nemcsak az ütős hangszereket kezeli, ráadásul énekel is.
Karlendítések, gitárnyakösszeakasztás rögtön az elején, helycserés támadás, grimaszok, közönségénekeltetés (az elsőlemezes címadóra: Rock Until You Drop), bohóckodások, – és riffek és riffek és szólók és szólók. Na jó, számos dal is elhangzott: igazi, minőségi metáltételek.
Mondhatnám: bárcsak hőskorukban, a ’80-as években láthattam volna őket! De nem mondom, mert most is nagyon élveztem. Újabb 40 év múlva ugyanitt!
EXTERMINATION EUROPEAN TOUR 2015
Raven (GB), Magma Rise
Budapest, 2015 október 7., Dürer-kert, Room 041
Belépőjegy ára: 2900/3900 Ft
