Már az alkalom is az! Markó Ádám, dobos, aki a szememben az SP afféle Ulrichja/Portnoya, és a koncert konferanszaiért felelős, felhívja a figyelmet, hogy szinte napra pontosan tíz éve alakult a zenekar. Kiváló időzítés tehát, hogy az új, negyedik albumuk szeptember 26-i megjelenése előtt élőben, közönség előtt mutassák be legfrissebb kompozícióikat. Még akkor is, ha az időjárás nem túl kegyes, esős – és valami vb-t is emlegetett Ádám, de ezt nem tudtam hová tenni, emlékeimből csak a vbk betűszó merült föl, az meg, ugye, jelen esetben nem befolyásolhatta az estet… A nem mellesleg világszerte ismert és szeretett SP koncertjére szépen meg is telt a hajó tetőtere. Nálam egyébként a hazai, hasonló műfaji korlátoktól mentes formációkat (K3 és a European Mantra) tekintve ők képviselik a kontúrosabb jazzvonalat. Míg a K3 a brutkó metál, az EM a fúzió magasiskolája, addig az SP mentálisan a legjazzesebb, némi rockkal és elektropoppal kombinálva, csekély fémes elemekkel. Azon kevés itthoni zenekarok közé tartoznak, akiknek még a DVD-jüket is megvásároltam anno, annyira ki voltam éhezve a zenéjükre a második, Labyrinth és a harmadik, Soul Alert című lemezük közti hosszú időszakban. Ehhez képest most gyorsan jön a következő alkotás.
A vasárnap esti fellépésnek egyéb különlegessége is volt, hiszen Kaltenecker Zsolt zongoristával ez alkalommal léptek föl először Pesten – én az ő játékát a Lukács Peta- és Borlai Gergő-féle kooperációból (KLB Trió) ismerem elsősorban, nem izgultam tehát minőségi kérdéseken.
A ráadással („diszkós számunk”) együtt bő egyórás program – úh – fantasztikus volt! Őrjítően az, s gyorsan behúzta, magával sodorta a hallgatót – akárha beugrott volna a karnyújtásnyira fodrozódó folyóba. A jazz alapokra fölépített muzsika bekúszott az agyba, ellátta a fájó idegeket, kinyitogatta a túlterhelt tárak szelepeit, kreatív ötletekhez, gondolatokhoz szolgált inspirációként. Az SP zenéje egyszerre nyugtat meg (andalít, kábít) és csigáz föl, a zenészek a hangszereiken oly módon játszanak, hogy közben a hallgatóság is fölcsavarodik intellektuálisan az ujjaik köré… S ehhez a szellemi vezérlethez egyre kapja a muzikális utánpótlást, amibe belefér, hogy mindegyik tag szólózon egy kimagaslóan jóízűt – ahogy tették ezt tegnap is. Ezekkel az epizódokkal úgy-ahogy vissza is rángatnak bennünket a földre (vízre), de csak hogy koppanjon az állunk, tátva maradjon a szánk, Fehérvári Attila basszer produkcióját különösen nagy tetszésnyilvánítás fogadta.
Persze a teljes kikapcsol(ód)ás mellett figyeltem az előadásmódjukat is. Ádám még a dobok mögött is a legnagyobb rockandroller, grimaszol kifelé a közönségre, Kaltenecker Zsolt inkább befelé örül, Fehérvári Attila átszellemült, a gitáros Kertész Márton pedig akár egy szigorú művész, hihetetlenül koncentráltnak mutatkozik. A köztük lévő kémia vitathatatlanul működik, zeneileg is, előadóként is.
Hasonló agymosásban bármikor benne vagyok, találkozunk a lemezbemutatón!
Special Providence
Budapest, A38 tetőterasz, 2014. július 13.
Belépőjegy ára: 1200/1500 Ft