A 2022-es év egyik legerősebb lemezével jelentkező Zeal & Ardor fellépését nem csak azért vártam, mert először volt szerencsém a zenekarhoz, hanem azért is, mert élőben legendásan jók, és az albumok nagyszerűségét sokszorosan felülmúlják a híresztelések szerint. És a híresztelések a legkevésbé sem alaptalanok.
Az előzenekarként fellépő honfitárs, szintén svájci SOOMÁval vélhetően nem lesz hosszú és virágzó a viszonyunk, ezt az első hangok után meg tudtam állapítani, de mivel igyekszem tartózkodni a gyors és meggondolatlan ítéletektől, ezért az utolsó számukig küzdöttem a kapcsolatunkért. Sajnos hiába. A lelkes és egyébként zeneileg egyben lévő, ám külsőségeikben egy kisvárosi tehetségkutató tornatermi fellépésére gyúró gimnazistákat idéző háromtagú banda pörgős, ugyanakkor némi eufemizmussal élve nem kifejezetten a fogósságra törekvő punkos alapú, kiemelkedő pillanatoktól mentes zajongása lepattant rólam. Szerencsére nem tartott sokáig, a finálé meghallgatása helyett inkább hüledeztem a merch pultban látható árakon idén már sokadjára.
A ZEAL & ARDOR kezdésére megtelt a hajó, a kinti metsző hideggel pedig remek kontrasztba került a benti izzó hangulat és forróság. A zenekar jött, látott, és valami egészen elementáris erővel klopfolta szét a közönséget, amit az A38-on rendre kiválóan belőtt hangzás betonbiztosan megtámogatott. Az eredetileg hatfős tagságból sajnos kénytelenek voltunk nélkülözni a két háttérvokálost betegség miatt (ők csak digitálisan énekeltek), de ez szerencsére nem vett el az előadás erejéből.
Ha valakinek le akarnám írni a Zeal & Ardor zenéjét, akkor a soul, a gospel, a blues, a spirituálé, a black metal és az industrial címkéket egészen biztosan felhoznám, és nem is feltétlenül klasszikus értelemben vett dalokról, inkább tremoló mantrákról vagy kétlábdobos imákról beszélnék. Ténylegesen letaglózó, atavisztikus energiát kaptunk, a közönség ráadásul sokszor egyként énekelte vagy üvöltötte a sorokat az estét hallatlan rokonszenvvel és derűvel levezénylő agytröszt/gitáros/énekes Manuel Gagneux-vel, továbbá érezni is lehetett, hogy a hajó megbillen az olyan pusztító tételek alatt, mint a Blood In The River, a Feed The Machine, a Death To The Holy vagy a Don’t You Dare.
Az egész zenekar, az egész produkció egyébként iszonyatosan egyben volt (ki gondolná, hogy egy random internetes szavazásból ilyen jó dolgok is kisülhetnek); Marco Von Allmen törzsi elemeket is magában foglaló, gyilkos dobolása, Lukas Kurmann pazar basszusjátéka és színpadi jelenléte, Tiziano Volante villámgyors gitárjátéka azonban „csak” a talapzatot nyújtották a főszereplő rendkívül változatos énekének és delejező előadásmódjának.
Transzcendens élmény volt, a folyamatos, egyre felemelőbb katarzisok után megfáradva bár, de lelkileg maximálisan feltöltődve indultam el, és black metal ide, fekete misék oda, csak mosolygó emberekkel találkoztam kifelé menet.
hegyiede
Zeal & Ardor (CH), Sooma (CH)
Budapest, A38, 2022. december 11.
Belépőjegy ára: 5500/5900 Ft