Négy és fél év telt el azóta, hogy a „budapesti” Ørdøg és a gödöllői Aebsence közösen koncertezett (2018 tavaszán a Trip hajón) – ahogy ezt Vörös András fel is elevenítette a most szombati fellépésük során. A covid miatti pauza után végre ismét párban töltötték meg a termet, feledtetve a nagyszámú hallgatósággal a kinti csípős hideget. Sem a hangzásra, sem a jó hangulatra nem lehetett panasz.
Húsz évvel az első lemezük után, idén november elején kiadásra került a negyedik album (Sűrű) is. Az 1995-ben alakult AEBSENCE tagsága (Perneczky András – gitár, Budai Péter – ének, Karner Gábor – dobok, Nedoluha György – basszusgitár) igazán nem az a kapkodós fajta. Karrierjükben(?) logikát(?) nem érdemes keresni. Mégis, albumaikat, koncertjeiket – zenéjüket! – csakis szuperlatívuszokban méltathatom. 1999-es demójukat, az Oldot, és első nagylemezüket, az Unusualt féltett kincsként őrzöm – előbbit kazettán, utóbbit CD-n, sajnos a többi nem is jött ki fizikai hanghordozón, pedig sokszor álmodom azzal, hogy valaki elszánt mindet megjelenteti vinylen…!
A mostani fellépésük afféle elő-lemezbemutató koncert volt – Péter belengette az „igazit” is, 2023. február 24-én lesz a Kék Yukban, monstre hosszúságú. Állítólag. Mert az Aebsence kapcsán, vagy Péter önironikus-fanyar-kritikus-humoros kommentálásai alapján náluk semmit nem lehet száz százalékra venni. Kivéve a zenéjüket – ami valójában 120%-os. És – sűrű. Nem volt ez másként most sem. A nemsokára pólómintaként viszontlátható, dizájnolt szarvasmarhakoponya-ábrával a kivetítőkön egy minden ízében remek koncertet láthattunk-hallhattunk tőlük – elsősorban persze az új album dalaival a fókuszban. Szerintem a 8 számból 5 vagy 6 elhangzott. De visszatekintettek egészen az első lemezig is a repertoárból. A közönség jó része velük dalolta, fújta a „nótákat” – keringő, az nem volt, bármennyire is áhítozott rá Péter a 12 fáradt mozdulat előtt-után… „Ha a pénzért csinálnánk, az Arénában lépnénk fel” – adta fel a magas labdát az énekes-dalszövegíró, mikor azon poénkodott, hogy a lemezeiket nem lehet megvásárolni, mígnem András odasúgta neki, de, lehet, a Bandcampen – „akkor meg hol az a rengeteg pénz?...”
Jól és kellemesen, a dalok megalapozta kesernyés vidámsággal mulattunk! Nekem a Sűrű erényei is sokkal jobban megmutatkoztak élőben, mint a felvételeken.
A három lemezes ØRDØG robbant aztán színpadra fél tíz magasságában, és ezt a detonációs dinamikát aztán végig megőrizték a slágerparádéjukon – „nagyon sok slágert írtunk” – nevetett Vörös András. És ez nem kétséges. A bámulatosan jó vizuál-háttérvetítés pedig még tovább fokozta az amúgy is magasra hágó hangulatot, amit a lelkes, legalább száz fős közönség kialakított, élt, abszolút visszahatóan a zenekarra (Vörös András – ének, Szentpéteri Zsolt – gitár, Nagy-Miklós Péter – gitár-vokál, Mahboubi Salim – basszusgitár, Vécsi Zoltán – dobok), akik nem is tétováztak: egymás után gördítették elénk remek szerzeményeiket mindhárom lemezükről. András azt is elárulta, hogy felkérést kaptak egy VHK-tribute albumon való szereplésre (Mikin aznap este, mit ad isten, épp VHK-póló volt), és most hétfőn (ma, 12.05.) debütál ez a projekt – érdemes hát figyelni a közösségi médiafelületeket az infókért, a dalokért.
Egy nagyon görcsmentes, nagyon magas színvonalú koncert hallgatói, élvezői, résztvevői lehettünk ezen a szombat estén – ha valaki, akkor az Ørdøg biztos megérdemelné, hogy az Arénában lépjen fel (az Aebsence mellett; hogy már fel is léptek 2018-ban, éspedig a Judas Priest előtt?... Akkor főzenekarként!). No, nem a pénzért, hanem a kiugró minőségű zenei produkciójuk okán.
Aki tehát költői szintű magyar dalszövegekre vágyik, és príma zenére, legközelebb se hagyja ki egyik zenekar fellépését se.
(Ja, és Ørdøgék újranyomathatnák a Sötétanyag című, második LP-jüket – lenne rá igényem!)
Ørdøg, Aebsence
Budapest, Dürer-kert, 2022. december 3.
Belépőjegy ára: 2800/3300/3900 Ft