A Counter Clockwise számomra az utóbbi évek egyik legszimpatikusabb hazai zenekara lett. A srácok nemcsak kiválóan űzik a rendkívül fülbemászó, pörgős, hardcore elemeket is vegyítő punk rock muzsikát, hanem kendőzetlen őszinteséggel beszélnek a valóságunkról. Így nem csoda, hogy minden alkalommal könnyedén szólítják meg a fiatalabb generációkat. Mindennek a frissen megjelent Szó szegik, vagy bennszakad című második lemezük is kiváló bizonyítéka, a prezentációra pedig ezúttal az Analog Music Hallban rendezett lemezbemutatón került sor.
Az estet a pécsi DIRTY DAWN nyitotta, akiket jó rég nem láttam, ezért mindenképpen időben oda akartam érni az Analogba, ahol kellemes családias hangulat és némi tarajtenger fogadott. A zenekarok valóban beváltották az ígéretüket és a kapunyitás utáni szabadidőt a merchpult mellett a rajongókkal és ismerősökkel töltötték. A Dirty Dawné volt tehát a felvezető szerep, amit tisztelegve maximálisan teljesítettek is. A „Sopianae hardcore” képviselői igazi ugrálós, vádlierősítő zenét tolnak. Sajnos az egész estét végigkísérő, és leginkább az éneket sújtó hangzásbeli problémák már itt felütötték a fejüket, de ekkor még kevésbé volt zavaró, és a zene amúgy is feledtette a fennakadásokat. Egervári Zoltán énekes-ordibátor és a basszusgitáros Sári Krisztián „Kacsa” szokás szerint végigdumálták a számok közti időszakot, roppant szórakoztató párost alkotnak. A koncert fókuszában továbbra is a méregerős, 2019-es Wasted years EP dalai voltak. Őszintén szólva most már nagyon várom a belengetett új kislemezt. Az összetartás jegyében egy szám erejéig már itt bemelegített Hohmann Bálint (Counter Clockwise), akit viccesen „új tagként” mutattak be, hogy később a záró We are the Wolfra aztán már szinte mindenki feljött az est fellépői közül, hogy falkavonyításban egyesüljenek. Feladat pipa, remek indítást hallhattunk.
Bevallom őszintén a másodikként fellépő gödöllői HELO ZEP! számomra kakukktojás volt. Nem ismertem korábban őket, és amikor előzetesen belehallgattam a lemezeikbe, akkor is kicsit fanyalogtam, mert a zene még tetszett is, de a vékonyabb hangzás azért sok mindent elrejt az albumokon, így kissé bizonytalan voltam az esti sorrendjüket illetően. És mekkorát tévedtem. A nyitó Trash! szám már egyértelművé tette, hogy élőben sokkal jobban megdörrennek ezek a nóták, jóval teltebb és dögösebb a hangzás, és sokkal jobban kijönnek az olyan finomságok, mint például Bíró „Mettyú” Máté gitáros szólói. Először kicsit furcsálltam, hogy az énekes/basszeros Zsolti Rotten szerényen a bal szélre „szorult” a mikrofonjával, de Mettyú a koncert alatt végig annyira látványosan pörgött és mozgott a színpadon, hogy neki aztán tényleg kellett a tér. Az est során a két album és a kislemezek dalai hangzottak el (pl. Mutass valami ujjat, Hülyék paradicsoma, Szarulalszom), igazi bulizós setlistet állítottak össze, amit a fényekkel is remekül megtámogattak. Akik szeretik az olyan zenekarokat, mint a Green Day és Foo Fighters, az nem hibázhat, de szerintem a keményebb vonalat képviselő The Hellacopters vagy a Backyard Babies rajongói is bátran tegyenek próbát. Könnyű ráállni. Az est kellemes meglepetése volt a Helo Zep!, szóval aki pénteken vagy szombaton egy hangulatos rockbulira vágyna, és látja felbukkanni a zenekart a városában, ne habozzon!
Harmadik felvonásként érkezett az est főszereplője a COUNTER CLOCKWISE. Ahogy azt a korábbi fellépők produkciói alatt is láthattuk, igazi jókedvű ünnepi hangulat volt, ami a CC koncertje alatt csak folytatódott tovább. És ahogy egy lemezbemutatótól elvárható, a fókuszban az új album, a Szó szegik, vagy bennszakad dalai voltak. A lemez egyébként nemcsak azért is kiemelkedő, mert sikerült mind lendületben, mind szövegileg a korábbi színvonalat tartani, hanem zeneileg is kifejezetten izgalmas, előrelépésnek ható mozzanatokat is meg lehet figyelni. Erre leginkább több váltással operáló, különböző hangulatokat megidéző, és a nemrég klipesített Szakaszok a legjobb példa, egyúttal távolodás a színpadi háttérben (és a beszámolóm címében is) megidézett skatepunk gyökerektől, a maga 6 percével szinte grandiózusnak hat a rövidebb időkerettel dolgozó zenekar eddigi dalai között. Nem véletlen, hogy itt is ez a szám volt a legkiemelkedőbb, de az Entrópia és a Háborúban a Senkivel is remekül működött. És hát külön ki kell emelnem az egyik személyes kedvencem, a kendőzetlen őszinteségével és szókimondásával, ti. nemes egyszerűségével kiemelkedő Ha fej, ti nyertek; ha írás, mi vesztünk-et, ami kiváló aláfestő zene lehet egy szombati tüntetés előtt megejtett Molotovkoktél-gyártó teapartihoz. Természetesen az est nem múlhatott el a koncertfavorit, a dühkezelésre akár receptre is felírható Akasszátok fel a királyokat című Petőfi-cover, vagy a koncerthangover örökslágere, a Soha többé nem iszom nélkül, én viszont ezúttal a Szűkülő falak, záródó ajtók-at vittem magammal a korábbi dalok közül. A koncert sajnos nem volt mentes a technikai malőröktől mentes: egy adott ponton elszállt egy mikrofonkábel, és ahogy említettem az ének ezen a napon bosszantóan nem akart egységesen jól szólni, pedig félkörívben végigjártam a termet. Végül középen állapodtam meg, ahol kevésbé voltak zavaróak az ingadozások. Szerencsére, ami elment a vámon, azt visszahozták a színpadi energiával a srácok. Végig vidáman, jó hangulatban zenéltek, ráadásul egy Helo Zep! cameóra is volt idő Mettyú képviseletében. Ha korábban említettem a frontduót, akkor itt is meg kell említeni a Hohmann Bálint–Barczi András párosát. Utóbbi a basszusgitározás mellett a vokálban is aktívan részt vesz, és ha egy pillanatra is elhallgatna a frontember, azonnal átveszi a szót, mindvégig tartja a kapcsolatot a közönséggel, ha más nem közéjük ugrik egy szörfölésre. Az afterparty és az ünneplés nekem már kimaradt, de így is rendkívül elégedetten távozhattam, otthon pedig izgatottan vethettem bele magam a berendelt album igényesen megtervezett fizikai példányának bookletjébe.
AdamG
Counter Clockwise, Helo Zep!, Dirty Dawn
Budapest, Analog Music Hall, 2022. november 26.
Belépőjegy ára: 3000 Ft
