Öt zenekar – két magyar, egy dán, egy német és egy amerikai –, 185 perc zene, 17 zenész (férfiember); 4x20 perc átszerelés, laza (a Midnight alatt sűrű) telt ház a kisteremben – húsvét hétfőn tömény, mocskos underground szeánsz a Dürerben. (Ráadásul a Metal ör Die és a Turanian Honour Prod. is kivonult a kínálatával, szóval teljes UG-Kánaán…)
2 zenész (dobos + gitáros-énekes), 25 perc – Soha korábban nem hallottam erről a mezőtúri formációról, pedig igen jók voltak. A HAVÁRIA valóban káros az egészségre, már csak a tagok száma miatt is experimentális blackend zenéjük tektonikus mozgásokhoz hasonló hatást ér el, épp csak láva nem folyt, de szinte éreztem a kitörő vulkán erejét, rengett a felszín, morajlott a föld mélye. Ördög Gábor igencsak megküldte a dobokat, ő maga is teljesen átszellemült, attól féltem időnként elharapja nagy igyekezetében a nyelvét, de hála égnek, nem. Némethi Tamás is kitett magáért, egyedüli húrosként nem volt könnyű dolga, de tompára hangolt dörgedelmei tapadtak a fülbe. Jó kis bemutatkozás volt.
3 zenész (dobos + basszusgitáros + gitáros-énekes), 25 perc – Nemkülönben a budapesti IRON STEELé! Nem-nem, ez nem egy germán kardforgatós power metal. Ellenben mocskos, nyers, Motörhead–Venom alapú underground rock ’n’ roll – van, aki feketén szereti! Még a Tales of the Morbid Butcher legutóbbi (2018. november) számában olvastam a 2016-os demójukról, és rögvest le is töltöttem. Mondanám, hogy a Midnight által járt úton bóklásznak, de ezzel igazságtalan lennék hozzájuk. Pedig nyilvánvaló a közös tőről fakadás, váladékozás… A töltényöv, meg a Lemmy-bajuszakáll. Nagyon jól nyomták, a flegmaság is jól állt nekik. Remélem, találkozunk még!
4 zenész (dobos + basszusgitáros + gitáros + gitáros-énekes), 40 perc – Mikor kiderült, hogy a korábban meghirdetett Midnight–Iron Steel kombóhoz még és még és még csatlakoznak zenekarok, picsogtam egy sort, hogy ne már, túl sok lesz ez így, meg túl vegyes, főleg hosszú, másnap melónap stb. stb. Meg hát ki a tököm ez a dán izé, pláne megint a német Ketzer? Aztán tök jól sült el. A 4 dán legény, közülük ketten félmeztelenül csak úgy felsuhantak a színpadra, a hangszerükre támadtak, majd a közönségre. A koppenhágai STÆGT tagsága nem cicózott, és a közönség figyelmét sem hagyta lankadni. Az biztos, hogy sok Tribulationt hallgathattak, és -koncertet láthattak. Pont úgy mozogtak a színpadon, mint a svédek, pont úgy szóltak, ahogy a svédek, mínusz death metal, inkább black és heavy és space rock vegyítékkel, igaz, kifestve sem voltak. Pluszba viszont füstölőt égettek a hangulat miatt. Nekem ez utóbbi nagyon nem hiányzott, de ez legyen a legkevesebb. Hatalmas elán jellemezte őket mindvégig, hányták-vetették magukat a színpadon, különösen a basszer és a gitáros srác, mint valami ’80-as évekbeli new wave banda tagjai vagy éppen a glamsztárok. Mondom, tiszta Tribulation.
5 zenész (dobos + basszusgitáros + két gitáros + énekes), 40 perc – a német KETZERhez korábban már volt szerencsém, nem is váltak a szívem csücskévé. Azóta utánaolvastam, épp kifogtam a tévútonjárásukat, a black után éppen posztblack progresszívkedtek akkoriban, de most az új lemezzel ismét visszataláltak a helyes útra, újra black. És hiteles!... Hát jó, második esély. És tényleg nem volt szar, mondjuk jó sem. Az izzadt felsőtestre húzott bőrmellényke maradt az énekesen, de amúgy tényleg blackeltek. Kár, hogy elég egysíkúan, nincs megjegyezhető momentum, sem zeneileg, dalilag, sem hangulatkialakítás szempontjából. Kicsit kaptafa-effektus. Mindenesetre a koncertjük első tíz percében akkora füstködöt kaptak, hogy nemhogy ők nem látszottak, de a közönség is elveszett benne, csupán a mellettem állók kontúrját láttam. A színpad hátterébe felhúzott logós molinó így teljesen hiábavaló gesztus volt… Egy cigiről visszatérve viszont azt tapasztaltam, mekkora pogó alakult ki középen, a közönség kajálja a németek amúgy tényleg ritmusos zenéjét. Ám legyen! Szégyenkezniük egyáltalán nincs miért, a bulijukon valóban beleadtak apait-anyait.
3 zenész (dobos + basszusgitáros-énekes + gitáros), 65 perc – De addigra már nagyon vártuk az est főszereplőjét, a clevelandi MIDNIGHTot. A méltán kultikus punk-speed-thrash, Motörhead–Venom alapú, underground borzalmat, mely oly kellemes a fülnek. 23 óra előtt 5 perccel fel is vágtatott három fekete csuklyába borított fejű és arcú zenész a színpadra és kezdetét vette az őrület – elszabadult a pokol! És azt hiszitek, viccelek. Nem: olyan HC-intenzitású, szuperhangos eszeveszett buli kezdődött, mind a színpadon, mind a színpad előtt, hogy még! A közönség teljesen elvesztette a kontrollt, hiszen pont erre vártak, és a két húrpengető hihetetlenül hergelte is őket. A hóhér kötelére váró kámzsás, arctalan fejek saját moshpitet varázsoltak a színpadra, míg a közönség odalent, néha szintén odafent, őrjöngött. A zenészek az oldalsó ládákra is felhágtak (egyszer egy rajongó lánnyal együtt), ugráltak, vadul pacsiztak, maguk is rámásztak a közönségre. Közben meg thrash-keménységgel üvöltött a Motörhead-rockandroll.
Penetráns előadás volt, közben sör-, bor- és emberszag lett nagyon a teremben, de bírni kellett, mert a zene is ütött. Ahogy az óra is! A ráadás számmal együtt 65 percet brutalizált a zenekar, és épp – ki hiszi el, hogy ez nem volt kiszámítva?! – éjfélkor tették le a hangszereiket és vonultak ki a közönség tömegén átfurakodva az öltözőjük felé (jóvan, nálam 0:01 volt, de akkor is!).
Hát ez jó nap volt.
MIDNIGHT PROWLING EUROPE
Midnight (US), Ketzer (D), Stægt (DK), Iron Steel, Havária
Budapest, Dürer-kert, 2019. április 22.
Belépőjegy ára: 2900/3900 Ft
