A Primordial koncertje kétségtelenül megkoronázta az igen sűrű áprilisi élőzeneprogramomat. Az, hogy a zenekar 5 éve nem járt már nálunk, 10 év óta pedig ez volt az első főzenekari státusú fellépésük Magyarországon, további számvetésre késztetett. Fölidéződött, hogy az első találkozásom velük csupán majdnem lett 2002-ben, mikor a gödöllői Trafóig mentem el a kedvükért, de ők valamiért nem értek oda, így csak a Rotting Christ és az Enthroned előadását élvezhettem (a két magyar bandán kívül). A valódi kapcsolat 2005-ben a Wigwamban, majd rá egy évre ugyanott jött létre – hatalmas élmény volt mind a kettő; mindkét alkalommal egy új pólóval lett gazdagabb a ruhatáram! Aztán a rákövetkező hazai jelenéseik mind fesztiválokhoz kötődtek (Heidenfest, 2008; pécsi Rockmaraton, 2010; csillebérci Metalfest, 2011), amik nem tették vonzóvá számomra az ottlétet, igaz, teszem hozzá, ekkor, az utóbbi 3 lemez idején nem is voltam túlzottan fogékony a zenéjükre. (A. A. Nemtheanga ezen kívül is megfordult nálunk: a Twilight of the Godsszal 2010-ben a Metalfesten, illetve 2 éve a Trafik Klubban a Dread Sovereignnel.) Itt volt tehát már nagyon az ideje, hogy újra felvegyem a fonalat.
A THE GHOSTS OF THE CHARNEL HOUSE TOUR 2016 elnevezésű turnén fellépő német KETZER idén megjelent, 3. lemezét füleltem végig, hogy egyáltalán képbe kerüljek velük kapcsolatban. Ám a Starless nem bűvölt el, így fittyet hánytam a pontosságra a színpadra lépésük kapcsán, annyira nem igyekeztem ott lenni (ennek esett áldozatául a korán kezdő magyar Heroic is, akiknek beharangozott 2. lemeze végül nem készült el a koncert napjára). Mégis sikerült 4 szám erejéig megtekintenem a német ötösfogatot, és egyáltalán nem vagyok lesújtó véleménnyel róluk. Igaz, leginkább az utolsó számuk maradt meg bennem, az volt a legragadósabb, legslágeresebb, a legheavymetalosabb, talán a leginkább paneleket használó, no meg az énekes – láthatóan konditeremben alakított – meztelen felsőtestére húzott bőrmellényke röhejes mivolta…
Az izlandi SVARTIDAUÐIról Silencer kolléga írt legutóbb figyelemfelkeltő beszámolót a Fémkeresőre, így magam is meghallgattam a Flesh Cathedral című albumukat, s konstatáltam, hogy a pokolkeltésben jeleskednek leginkább a negyedórányi tételeik. Ez a koncerten sem volt másként. Az álarc és kapucni, valamint némi festék mögé rejtezett kvartett a koncepciózusan halkra vett, őrlő gitárokkal leginkább hegyomlást idézett, vagy klausztrofóbiát előhívó barlangmélyi sziklamozgást, és ezzel már közelítünk is a túlvilági büntetőtáborhoz – amihez a dominánsan vörös fénypászmák is hozzájárultak. Ahogy a világirodalmi művek esetén is szükségessé válik kb. 50 évente a korszerűsített magyar fordítás elkészítése (l. stílusosan Nádasdy Ádám Dante Isteni színjátékának aktuális újraköltését a babitsit követően), úgy a pokol megidézésében, le(hang)festésében érdekelt metálbandák is meg-megújítják az eszköz- és kifejezőerő-készletüket e téren – példának okáért az újfajta apokaliptikus death/black filmzenék terén az új-zélandi Diocletian jut még eszembe hirtelen. A Svartidauði elég jól teljesít e téren, ugyanakkor nem nagyon látom innen a hova tovább lépésének lehetőségét. 45 perces hangzivataruk mindenesetre nem volt unalmas a sok repetitív komponens ellenére sem.
A. A. Nemtheanga mindig is szimpatikus és karakteres figurája volt a színtérnek, interjúiban a metálzenéről, az undergound életről, a történelemről, a politikai ideológiákról markánsan fogalmazott, noha egyetérteni vele egyáltalán nem kell. A színpadi jelenléte, alakítása ugyanakkor egyenesen követendő. Most sem aprózta el: mintha egy magát éppen kikapart kriptaszökevény, egy középkori leprás koldus és egy posztapokaliptikus madmaxi világ képviselőjének keveréke jelent volna meg a deszkákon általa. Míg a PRIMORDIAL hangszeresei inkább a hajfüggöny mögötti koncentrálást valósították meg, ő maga volt a teatralitás, erő és dinamizmus vegyülete. Előadta a dalokat! Az As Rome Burns előtt példának okáért a halálnemek tucatnyi módját játszotta el, de mindvégig ébren tartotta a jelentős számú közönség (a hétfői nap ellenére, ha ez számít, ahogy többször is megjegyezte) figyelmét. A mikrofonállvány pedig aktív partnere volt ebben.
Mivel a turné nem kapcsolódott szorosan lemezmegjelenéshez, bátran válogathattak a dalaik közül, ugyanakkor a program gerincét mégis – természetszerűen – az utóbbi albumok számai adták. A csúcspontokat – vagy a nekem kedveseket – mindenképp a The Burning Season EP megidézése, vagy a The Soul Must Sleep előadása biztosította, a The Coffin Shipről nem is beszélve, de volt persze a Where Greater Men Have Fallen is, ahogy a birodalom is elbukott (Empire Falls) a koncert végén – egészen katartikus módon! Utána már, ahogy láttam, a színpadmester is azt jelezte a keverősnek, hogy vége, el is kezdték az oszlató zenét játszani, de aztán a Heathen Tribes erejéig mégis visszatért a csapat. A több mint másfél órás koncert hibátlan volt, és ehhez Alannak nem is kellett egy bekészített whiskey-hez folyamodnia, mint anno. Inkább folyamatosan vizet locsolt a befestett koponyáját takaró kapucnira. A hangzás is kiváló volt, mindegyik hangszer jól hallatszott, így MacUiliam szólói is jól érvényesültek, ahogy MacAmlaigh basszusa is erőteljesen zengett. Alan kedves gesztusként pedig nem egy alkalommal irányította rájuk és főleg a dobos Simonra a közönség figyelmét. Jól jelzi a hangulatot, hogy szívesen elhallgattam volna még őket – az utóbbi 3 albumnak pedig ismételten nekiugrom, talán most jött el az idejük!
THE GHOSTS OF THE CHARNEL HOUSE TOUR 2016
Primordial (IRL), Svartidauði (IS), Ketzer (D), (Heroic)
Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. április 25.
Belépőjegy ára: 3999/4999/5999 Ft
