Egészen a hatodik számig kellett várnom, hogy számomra értékelhető és kedves dal felcsendüljön a PARADISE LOST koncertjén. A Draconian Times Shadowkingse előtt mintha egy viszonylag kemény dark-elektro (popfos) előadásán lettem volna. Mintha eltévedtem volna, mert én kifejezetten metal koncertre váltottam jegyet, és a 2 évvel ezelőtti fellépés alapján azt gondoltam, ezt az érát már maguk mögött hagyták. Hát tévedtem. A Shadowkings után is először csak kicsivel javult a helyzet a Medusa és a The Plague Within dalaival, és a Faith Divines Us – Death Unites Us-szal, míg végre megszólalt az As I Die, és innen kezdve elégedett lehettem, főleg az Embers Fire és a nem kis unszolás eredményeképpen a színpadra visszatért zenekar ráadásblokkja miatt. Bár, azt mondom, az előadásmód, a hangzás alapján itt sem egy death-doom metal zenekarra asszociálnék elsősorban.
Nem gondolom, hogy a 20 évvel ezelőtti dalokkal kellene előállni, de most sem a Medusa, sem a The Plague Within dalai nem törtek elő elemi erővel, inkább afféle bágyadt, lightos kicsengésük volt, dacára a fizimiskáját alaposan megváltoztató (borotvált orca, irokéz frizura) Greg egyéni riffjeinek. Háttérvokál- és billentyűs-bejátszás, na, de kérem?! Nick hangja amúgy is fátyolos volt, nem volt benne kraft, pláne mélység. A dobok is lehettek volna öblösebbek, még ha a fiatal finn Waltteri Väyrynen rendesen ütötte is őket. Valahogy nekem mégsem volt az igazi, a 2 éve ugyanitt, ugyancsak csordultig telt nagyteremben egészen más arcát mutatta a dalai által a csapat – ezúttal Holmes szinte egyáltalán nem humorizált sokat, inkább csak a kötelező kommunikációs fordulatokat hozta. Egyedül Aaron mutatott lelkesedést, egészen önfeledten játszott a rendezői jobbon, míg Stephen basszer most is az idült szívbetegség jeleit mutatta sápadt arcán.
Az én mércémmel, a közönség sokkal jobban vizsgázott a bandánál (már ha az elvárásaim felől közelítek, és afelől!), a telt ház és az állandó éltetés valami túláradó lelkesedést mutatott a zenészek felé – engem kizárólag a 150 centis lánykák állandósult színpad felé igyekezete idegesített, mikor egyik kezükben felessel, a másikban sörrel egyensúlyozva próbálnak előretolakodni kígyózó csoportban, mintha bármennyivel is jobb helyzetbe kerülnének…
Ha mérleget vonok, a 16 előadott dalból nekem 7 tetszett a koncerten, ami nem is olyan vészes, bár nem tölt el boldogsággal. A zenekar kiszámíthatatlansága persze inkább pozitív, de mivel nekem egy másik – metálos – összeállítással jobban tetszenek, elég felemás érzésekkel távoztam a koncert végén (vállveregetés saját magamnak, mert az As I Die előtt már komolyan fontolgattam, hogy utat törtök magamnak a tömegben a kijárat felé.
From the Gallows, Tragic Idol, The Enemy, One Second, Gods of Ancient, Shadowkings, Medusa, An Eternity of Lies, Faith Divides Us – Death Unites Us, Blood and Chaos, As I Die, Beneath Broken Earth, Embers Fire. Ráadás: No Hope In Sight, The Longest Winter, The Last Time
MEDUSA TOUR 2017
Paradise Lost (GB)
(Pallbearer (US), Sinistro (P))
Budapest, Dürer-kert, 2017. október 15.
Belépőjegy ára: 4900/5500 Ft
