Öt nap alatt az egykori Mood 4/5-e megfordult előttem a színpadon 3 zenekarban – Megyesi Balázs szerdán este az Asphalt Horsemenben bőgőzött, tegnap este Füleki Sándor a Wall of Sleepben riffelt, Holdamf Gábor és Hegyi Kolos pedig hát a Magma Rise-ban következett rá. De nem azért mentem ki tegnap este is a fesztiválra, hogy doom-emlékestet tartsak. A vonzalom oka a kíváncsiság volt: vajon miféle kooperáció jött létre Bátky Zoltán énekes és a WALL OF SLEEP között?
(Fotó: zenekari Facebook-oldal)
A csapat a 3. koncertjét adta itt, ebben a felállásban, és már készül az új stúdióalbumra, és a látott-hallott teljesítmény alapján félre lehet tenni a kétségeket: ez a közösködés valószínűleg gyümölcsöző lesz. A siker, nos, az meg relatív. A WoS tevékenységét főleg az első lemezek idején követtem jobban, még amikor Gábor énekelt, és jobbára firnyákoltam a Cselényi Csabával készült utóbbi két lemez miatt. És nem Csaba hangját nem szerettem (a Stardrive két lemeze máig nagy kedvenc), hanem a WoS zenei iránymódosulása nem találkozott az aktuális elvárásaimmal.
A Stonehenge és a Wendigo óta, bármennyi formációban is megfordult Zoli, a tehetsége igazából parlagon hevert, és bűn lenne nem kihasználni hangi adottságait. A frontemberi kvalitásairól nem is beszélve. Ő aztán nem szédül a magas deszkákon, nem szégyenlősködik, nem bújik el, ott van honn, ott az ő világa. A kérdés csak az volt, a progresszív, szárnyaló hangstílusa mennyire passzol a zenekar világához. A koncert alapján elég jól, illetve összecsiszolódnak, egymáshoz igazodnak.
A Signs vagy a No Quarter Given és a zárásként/„spontán”ráadásként előadott I Sleep mind ezt bizonyította, de nekem mégis a két új dal mutatta meg igazán, hogy nem lesz itt baj, működik a kémia a zenekarban. Zoli ugyan aggodalmát fejezte ki, mert önmagát alig hallotta a színpadon, de remélte, kifelé mindez nem szuhaéliul hallatszik. A poénos-ügyes konferálások mellett nálam ezúttal Kemencei Balázs szólói vitték a pálmát, a srác amúgy is gitárhíró-kinézettel bír, és az ujjai alól csak úgy „virágoztak a zenei ornamentikák”.
(Fotó: Bóta Luca, zenekari Facebook-oldal)
Ha nem is doomster találkozóra mentem, azért mégis csak mélyre hangolt gitárok búgására, riffelésére akartam bólogatni. Amit a MAGMA RISE koncertjén maximálisan meg is valósítottam. Jó későn kezdtek neki a szettjüknek, és egyre hidegebb lett a Duna-parti szélben, de mindezt ellenSÚLYozni tudták. Őket hallgatva az a posztapokaliptikus képzetem támadt, mintha egy gyászmenet araszolna egy kősivatagban, meg-megállva, újraindulva kitartóan. Persze film noirban! Tegnap este nekem ez kellett, van ilyen.
Most már nagyon várom a legutóbb őszre ígért 2 számos EP-t, a 10”-es lemezen is megjelenő At The Edge Of The Dayt.
ROCK ON! FEST 2017
Wall of Sleep, Magma Rise
Budapest, Barba Negra Track, 2017. szeptember 3.
Belépőjegy ára: 500 Ft (leiható)