Végülis nem vagyok cukorból, győzködtem magamat, sikeresen, hogy az időjárás-előrejelzés és a már szemerkélő eső ellenére kinézzek a Rákóczi híd budai hídfőjéhez. Mert hát ki tudna ellenállni a késztetésnek, hogy egy érzelemdús, dallam- és vokálgazdag, pörgős és vagányul laza stadion rock-kompatibilis sleaze rock bandát meghallgasson élőben? Hát én nem.
Az idei Rock On! Fest egyetlen külföldi fellépője (tavaly az amerikai Power Theory volt), a malmöi CRAZY LIXX volt a rendezvény fő vonzereje számomra, akiket már csak az árképzés miatt is vétek lett volna kihagyni. Ugyanakkor elég ritkán lépnek föl mifelénk a ’80-as évek glames, hard rockos vonalának képviselői – na jó, idén már volt a The Dead Daisies és Alice Cooper is, már amin csak én részt vettem…
Akárhogy is, bár csak a legutóbbi, az ötödik albumukkal, a tavasszal megjelent Ruff Justice-szal kötöttem közelebbi ismeretséget, az épp elég volt, hogy felcsigázza az érdeklődésem, és tűkön ülve vártam a koncertet, amibe aztán a szeszélyes időjárás majdnem belerondított (mert hát cseperészett ugyan, de elég komolytalanul, megúsztam a zuhét).
A 18.20-kor színre lépő, mindenféle introvertáltságtól mentes kvintett azonban rögtön az albumot és a koncertet is nyitó Wild Childnál beszopott egy technikai malőrt, az énekes Danny Rexon mikrofonja ugyanis felmondta a szolgálatot már mielőtt egyáltalán használatba vették volna. Látszott az ideg, ám közben a hatalmas profizmus is, ahogy ő és a zenekar kezelte a helyzetet, nyomták a dalt tovább, miközben a húrosok a kórusokat éppúgy prezentálták, mintha meglettek volna a verzék is. Danny a szám felénél tudott aztán bekapcsolódni.
Innentől kezdve egy minden ízében ’80-as évekbeli LA-sztori vette kezdetét, Skid Row, Guns, Mötley Crüe, Aerosmith vagy éppen Whitesnake ízekkel, de a kortárs Hardcore Superstar is éppígy említhető lenne. Imádtam. A sok zúzda, gyalu, death, black, thrash mellett kell egy kis felüdülés időnként. Ezek a srácok pedig nagyon tudják, mitől döglik a légy. És 65 percben jó messzire varázsoltak ebből az országból, de még a koncerthelyszínről is. Azt hiszem, lehettünk ezzel az érzéssel páran, mert a nézősereg egyértelműen melléjük állt, pedig, gondolom, ismeretlen volt a többség számára a zenekar neve, pláne a dalaik. De ez a zene évtizedes hatókörű, egyáltalán nem poros, giccses, inkább minduntalan megszólít, és egyben roppant szórakoztató is.
Ehhez persze kellettek a svédként magas húrosok kiállása, irgalmatlan pörgései, a klasszikus LA-érzés külsőségeinek bevonása (piros mellény, aztán csupasz felsőtest, láncok, kendők stb.), az énekes karcos, de érzelemteli orgánuma, no és mindenekelőtt a klassz dalok. A banda természetesen az új lemezt promotálta, a már említetten kívül elhangzott a XIII, a Killer, a Walk The Wire, de játszottak a 3. albumról is, sőt megidézték a legelső kislemezüket is 15 évvel korábbról, illetve emlékszem még a különösen jólcsengő Whiskey Tango Foxtrott című dalra is. A közönséget megénekeltető és végképp maguk mellé állító Heroes Are Forever után még volt egy nóta, a levezető outro pedig a Kiss Crazy Crazy Nightsa volt lixxesítve, persze. Aztán pengetőhegyek szóródtak a közönségbe, bár a két gitáros már a koncert közben is reptetett jónéhányat.
A kép egy hónappal korábban készült, nem tegnap este, de akár akkor és ott is készülhetett volna - fotó: zenekari Facebook-oldal: Jens Sjöholm, Chrisse Olsson, Danny Rexon, Jens Lundgren, Joél Cirera
Nagyon jó hangulatú, ultraprofi, zeneileg is érdekfeszítő, kellemes kikapcsolódást nyújtó koncert volt, hatalmas melódiákkal. Remélem, ez a magyarországi fellépődebüt arra ösztönzi a svéd rockandrollereket, hogy legközelebb is erre vegyék az irányt!
ROCK ON! FEST 2017
Crazy Lixx (S)
Budapest, Barba Negra Track, 2017. szeptember 2.
Belépőjegy ára: 500 Ft (leiható)
