Szenzációsan jó volt. Óriási hepaj. Vörös Attila Strenght of Will zenekara kiválóan debütált, a 7 éve hibernált Archaic Jósa Tamás énekessel felébredt és enni kér, és még életem második tribute-koncertjén is részt vehettem, amit ráadásul ismét egy Pantera-emlékzenekar adott. Mi kell még?
Én valami szerényebb 041-es baráti koncertre számítottam, max. 200 emberre. Erre föl: nagyterem, laza félház, és hatalmas lelkesedés. A zenekarok amúgy megérdemelték!
Az eseménysort már nyolc előtt beindító budapesti HYPOCRITES BREED neve korábban teljesen ismeretlen volt előttem. A még viszonylag szolid nézőszám alapján úgy ítélem meg, másoknak is. A zenéjük nem volt kellemetlen, a fülcimpakorongos testes gitáros, Németh „Ball” Ádám jó kis tufa death metal riffeket pakolgatott ide-oda, amire a raszta-laza basszer Bálint Áron pofás groove-okat illesztett (ez sem spanyolviasz, de legalább jól hangzik), ám az ének nyűszítő-rikácsoló-üvöltő jellege és jellegtelensége nálam hazavágta a magasabb szintű élvezeteket. A rövidebb szett végén előadott Paraszt című daluk azonban így is maradandónak bizonyult, noha nem egy agrármetálos Dísztraktor-feldolgozás, és nem is sakkszövetségi felkérésre készült, mégis volt benne kraft, habár a magyar szöveget azon kívül, hogy a lírai én parasztnak nevezi-hiszi magát, nem értettem kristálytisztán.
Az „upcomingrising pure metal” VENDETTA INC.-et tavaly a WOA Hungary döntőjén már láthattam-hallhattam, és valahogy thrashesebb mjúzikra emlékeztem. De most nagyon előjött belőlük a Pantera. Sokkal jobb volt a kiállásuk, mint az előző fellépőnek, a dalok is komolyabb munkát feltételeznek. habár nekem a fogósságtól-emlékezetestől még távol állnak. Ugyanakkor Krisztián barátom, akivel végigittu… végighallgattuk az estét, komolyan eljátszott a gondolattal, hogy fizikai formátumban is beszerzi a csapat tavaly megjelent első albumát, a Blightot. Én még korainak tartom, bár kétségtelen, van spiritusz a bandában.
És akkor!... A magyar mezőnyben/„színtéren” korántsem kirívó, hogy egy banda, miután kiadja első lemezét, eltűnik a süllyesztőben. Az ARCHAIC anno egy több mint kiváló albummal örvendeztette meg a magyar thrashereket, aztán a külföldieket is, mert a Vic Records is kinyomta a Time has come to envy the deadet. Mindez 2006-ban, illetve rögtön utána. Kicsit koncerteztek, de aztán eltűntek, idestova hét éve nem álltak már deszkákra.
Most megújulva, tarsolyban egy 3 számos EP-vel, új énekessel, novemberre beígért albummal, ismét taroltak. Akkor is, most is a legjobb kortárs magyar thrash csapat. Nekik már vetített hátterük is volt (az előbb említett előéleten túl), az Archaic logó folyamatosan egy kémiai reakcióban ázott, ahol a vér oldódott határozott lassúsággal. Ők ellenben hihetetlen sebességre kapcsoltak, régi és új dalok sorjáztak, a korábban is több zenekarban (pl. Invader, Pantera-tribute Crew From Hell, divideD) megfordult Jósa Tamás csatasorba állítása jó húzás volt, az ő frontemberi minősége eleve garantált, ahogy a hangi adottságaira sem lehet panasz. Akkora elán volt bennük, és a zenei párhuzam is adta magát: én úgy éreztem magam, mintha a német thrasher Inwards-korszakos Dew-Scented öltött volna itt hirtelen alakot.
Érdekes módon a koncert feléig Erdélyi Péter gitáros állt a rendezői jobbon, akit Sipos András váltott aztán, de a zenekar felállásával kapcsolatos kérdésekre amúgy is nehezen felelnék, mert hol négyen, hol öten néznek rám egy-egy fotóról, itt pedig, ugye, hatan hajtottak végre thrash attackot. De bárhogy is, a lemez nagyon város.
A tavaly év végén megjelent Blink of an Existence szólóalbum beérett. Háromnegyed év kellett a zenekari bemutatóhoz, de megérte várni. A nemzetközileg is jegyzett Vörös Attila gitáros nagytudású barátaiból (Takács Jozzy gitár, Budai Béla dob, Horváth Pisti basszus) felálló STRENGHT OF WILL zenekarra rengetegen voltak kíváncsiak.
Sajnos vagy nem sajnos, a lemezen szereplő dalnokok közül Csongor Bálint, Farkas Zotya és Csihar Attila nem tudott jelen lenni, így a The Southern Oracle-ös Kókai Barnabás vállalta magára az éneklés oroszlánrészét. Hát őt meg nem kell bemutatni, kiváló frontember is. De azért vendégekben sem volt hiány. A dalsorrendet is tartva előadott album bemutatásán itt volt Apey, két számban is, Siklósi Örs az AWS-ből, vele együtt állt színpadra Attila öccse, Bendegúz, aki basszuson kísérte a dalt. Aztán nem kis meglepetésemre eljött Daniel Sander (Dan for der Erde) és a Hatesphere-dalnok Esse is Dániából. És hát tényleg emelték az est fényét. Hol szólóban, hol Barnával kiegészülve nyomták nagy lelkesedéssel. De Kocsis Máté (nem a józsefvárosi polgármester, hanem a The Idoru-ból ismerős) is beült a dobok mögé. Hogy végül basszus nélkül zenei orgiázzanak a két gitár-dob felállásban, végig vigyorogva.
Itt akár véget is érhetett volna az est, a dózis megvolt, a minőségi mutató magasan az átlag felett. No de, azért még így is kíváncsi az ember, ha éjfélt is üt az óra. Attila gitárokat cserélt, Budai Béla ismét a dobok mögé ült, Jozzy pedig basszusgitárt ragadott és máris színpadon volt a VULGAR DISPLAY OF COVER Pantera-tribute band. Jó, jó, Mári Pétert sem felejtettem el, akit újabban a Room of the Mad Robotsból ismerhetünk, bár a 2006 óta művelt panterázás Attilával régebbi nóta nála.
Egy az egyben előadták a 20 éve kiadott koncertlemezt (a kedvenc P-lemezem amúgy), az Offical Live: 101 Proofot, de bitang jól, Zakk Wylde, ugyan, a kanyarban sincs Attilához képest! A közönség, aki nagyobbrészt még maradt, alig félház alatt, megőrült a dologért. Péter ironizált is: most őket vagy a Panterát éltetik ennyire? Mindkettőt, persze! És hát a Cemetery Gates tőlük is libabőrt kelt. Dan és Esse sem bírtak magukkal, a Walk alatt kedvesen vokáloztak a srácoknak!
Azt hiszem, nem lehet okunk panaszra, ha ilyen zenekaraink vannak, mint az Archaic vagy a SoW. Remélem, a lehető legtöbbször találkozom még velük hasonlóan színvonalas rendezvényen!
Strenght of Will, Archaic, Vulgar Display of Cover, Vendetta Inc., Hypocrites Breed
Budapest, Dürer-kert, 2017. szeptember 1.
Belépőjegy ára: 500 Ft (leiható)
