Háromnegyed tizenegykor értem be a fesztivál terültére péntek éjjel. Finom kávé elfogyasztása után elbattyogtam a lengyel Batushka fellépésének színhelyére. Kár volt sietnem. A sátor tömve, messziről hangzik a „mi a fasz van?!”, a színpadon pár ember gitárokkal a nyakban, elszórt lengyel beszéd. Pedig már jócskán mennie kellene a műsornak. A tömeg azonban meglepően toleráns a fentiek ellenére, még ötven perces időeltolódás után is, mikor végre elkezdődik a mise, ott áll és lelkesedik. De hiába az előadáshoz használt szószék, karó hegyére tűzött koponya, karos tartókon gyertyák, csuklya alá bújt zenészek, füstölőt lengető, ornátusban celebráló kövér főpap, a késés miatt nem sokáig tudok a poszt black metaljukat fülelve időzni, mivel a ma esti számomra főattrakció görögök előtt a nagyszínpados Hammerfallon akarok akklimatizálódni. A Bátyuska most lemaradt rólam, ismét.
Oscar Dronjak pörölye (Fotó: Silja Line Galaxy, zenekari Facebook)
Pár perc és a nagyon óriási, és nagyon gagyi molinó elé intróra bevonulnak a svédek. A HAMMERFALL-gitárosok hangszerei olyan élesen és fémesen, tisztán és mennydörgésszerűen szólalnak meg, hogy tanítani kellene a hazai színtéren, zenésznek, hangosítónak egyaránt – mert ez egy szakma!... A tegnap fellépő Moonspellhez hasonlóan jubilálnak ők is, 20 éve lengetik és emelik magasra a heavy metal zászlaját. De még milyen magasra! – ez éjjel kiderült. A svédek vegytiszta, pH-semleges heavy metalja szögegyenes, faék egyszerűségű, mégis jó érzés így a koncerten hallgatni. Mert komolyan és magas minőségben tolják. Jók a gitárosok, akik szólózni is tudnak, habár ezek a szólók inkább klisék; kiváló az énekesük, Joacim Cans hangja tegnap éjjel is topformában volt. Láthatóan szeretik is, amit csinálnak. És nagyon tudnak heavy metal himnuszokat írni. Mégha túl sokszor is csap le bennük a pöröly – Oscar egyedi kinézetű gitárteste is megmosolyogtató, de amúgy remek. (Ez az Oscar legalább annyit öltözött át tegnap koncert közben, mint Axl a Gunsból, egy pillanatra lankadt a figyelmed, már megint új pólót, mellényt viselt…) Viccesen szinkronmozognak, bangelnek, de elejétől a végig a közönséggel összhangban. Cans nemcsak irigylendő orgánummal bír, de elképesztően jó frontember is. A közönség pedig… kurva sokan voltunk (biztos besegített ebbe a péntek is)! Mint az Joacim spontán, de reprezentatív felméréséből kitűnt, a színpad előtt tartózkodók fele volt már Hammerfall-koncerten, sokan az éveleji pesti koncerten is, míg a fesztiválozók másik fele, ahogy jómagam is, most debütált Hammerfall-koncertlátogatóként. És hát ez a kalapács nagyon odab@szott! Nem mondom, hogy most nyakra-főre a lemezeiket fogom hallgatni, de ha legközelebb egy fesztiválon csomagban megkapom őket, mint most, nem fogok elugrani, ahogy most sem, sőt!
Jellemző precizitással, alighogy elhalt a svédek ráadásának utolsó hangja, már csendült is fel az ötven méterrel odébbi sátorban a görög ROTTING CHRIST programjának intrója – engem, persze, ott talált, mert ezért fáradtam ma(?) le, ugyanis a tavalyi Rituals albumuk miatt igen magas árfolyamon jegyzem őket. A tavaly őszi, Inquisitionnel közös turnéjuk budapesti állomására végül nem mentem el (milyen érdekes, a fesztivál majd’ mindenkit lehoz az előző év budapesti megmérettetéseiről… – először és mindezidáig utoljára 2003 január végén láttam őket a gödöllői Trafóban, ahová a fellépőtárs Primordial végülis nem érkezett meg).
Sakis (a fotó nem a Rockmaratronon készült, ott nem volt háttérvászon, zenekari Facebook)
Tartottam is tőle, hogy a fesztiválokon inkább csak mutatóba játszanak a szeretett albumról, de a vörös és zöld fényekben fürdő show nem hogy nem okozott csalódás, hanem nagyon is élvezetes volt. Ha a Hammerfall koncertje, megszólalása légies és felemelő, akkor a Rotting Christté letaglózó és beteges. Utóbbit értsd a riffekre, dalszerkezetekre: kifacsar, mint egy kínpad.
A Tolis tesók kiváló – csak azért nem írom, hogy fekete misét, mert ennél jóval több volt – celebráltak, ehhez különösebb kellékekre sem volt szükségük. Elég volt üvölteni, suttogni, melldöngetni, rázni az öklöket, a közönséget bevonni – erőt sugározni. Zeneileg különösen a dobos Themis nyűgözött le, ha lennének orrszarvúcsordák, valahogy így rengetnék meg a földet, ahogy ő tette. És hát játszottak a legutóbbi albumról is, megnyugodthattam.
Folyt. köv.
ROCKMARATON FESZTIVÁL 2017
Rotting Christ (GR), Hammerfall (S)
Dunaújváros, Szalki-sziget, 2017. július 14.
