Szombaton razziát tartott a rendőrség az Auróra Közösségi Házban, este 22 órától vasárnap 12 óráig motozgatták a jelenlévőket, hátha megtalálják hazánk drogbáróit a rengeteg civil egyesületnek otthont adó józsefvárosi helyszínen. Így egy adag plusz izgalommal indultam el a dél-kaliforniai proto desert és stoner rock kultikus képviselőinek koncertjére, nehogy a végén még falhoz nyomjanak, aztán lábakat szét.
Na, ilyen nem volt, legalábbis amíg ott voltam, de a forróság, az eléggé rám szállt, és még a pincemélyre is követett, illetve különösen ott akaszkodott a nyakamba, pedig nagy merészen egy korsó szódát is magamba öntöttem… Tavaly ősszel kihagytam a Desszert fesztiválos, első hazai fellépését az Ásító faszinak, így most menni kellett. És a YAWNING MAN négyese a nyári kánikulát is tavaszi zsongássá tudta változtatni.
Legalábbis az én érzékelésemben az „utaztató”, „elszállós”, „építkezős”, általában 8-9 perces dalaik (főleg az uccsó album, a Historical Graffiti) bármely természetrajzi tv-csatorna aláfestő zenéjeként elmennének, főleg a növények rügyfakadását, virágzását sűrítve (a növények magán- és nemi élete) bemutatók alatt, de lehetne űrtudományos filmek háttérzenéje is (de mégsem „space rock” ez).
A páratartalom sem volt alacsony odalent az utcaszint alatt, minden számnál hangoltak a fiúk. Engem különösen a Fatso Jetsont is alapító, szemüveges basszer, Mario Lalli játéka fogott meg, olyan témái voltak (és jól hallatszottak), hogy akár jazzklubba is felléphetne vele – néha, amikor a zenéjük keltette hullámról elszállva „visszatértem” a 60 fős közönséggel terhelt kis forró lyukba, fejben tovább is improvizáltam a témáit és „átírtam” azokat nagybőgőre… (Mari hónalja egy gramm se, minek ide, ha ott a zene…)
Pincéből
pincébe
Háromnegyed óra virágzás pont elég volt (nehogy aztán a nagy pincemelegben hervadásnak induljon), így átslattyogtunk a nem messzi Akácfa utcai Robotba – mert hát az újkori SLOGAN adta ott második koncertjét, méghozzá ingyen. És hát hozzánk órát lehet igazítani, miután leóvakodtunk a lépcsőn és beléptünk a terembe, fél perc sem telt el (22.15), kezdett a zenekar. A Kapukód: B4zm3g Sl0g4nnel.
Az alagútszerű helyiség megtelt bólogató, táncoló, ugráló emberekkel, a színpad előtti fiatalok ajkáról a szöveget is le tudtam olvasni. Az egy órás, nagyon dinamikus összeállítású szettben a 10 számból 8 az új lemez 9 dala közül lett kiválogatva (a Nap vége maradt ki) – sorrendben: fönn említett, Mé forog, mé lángol; Vöcsök, Semmi valami; Angyal, Béke, szeretet, anarchia; Accident; Villogó pillangó; Art of Ego; Soha nem változik. Mint olvashatjátok 2 régi volt, az AoE-nél megvolt a libabőr is.
Nagy erénye volt a koncertnek (azon kívül, hogy itt a légkondi jobb volt), hogy ezúttal működött Rüjön Hönt mikrofonja, szemben a múltkorival. Habár a hangzás nem volt teljesen polír; Attila dobja viszont kegyetlen jól szólt. A Moon-korszakbeli Slogan molinója előtt – melyet boci és barikák képe egészített ki – alig fért el a tagság, Lucu Endriske háta mögött alapozott, Rob beállt a hangfalakba szinte, csak az Endrével való thrashelésre lépett elő. Rön a lehetőségeihez képest jött-ment, bangelt sokat a védjegyéül szolgáló neonszínű napszemcsiben és álarcban.
A már megszokottnak nevezhető kellékek: az Endriske által beethoveni szinten használt szinti és a rajta helyet foglaló halloween-macsek (csúcsos boszisüvegben, tökökkel, mozgó farokkal) mellett egyéb extrával is készült a csapat. A harmadikként előkerülő Vöcsök előtt állati maszkokat osztottak szét a közönség között, mivel videót forgattak a dalra – volt ott minden: csimpánz, gorilla, sárkány, nyuszi, kutya, fehér farkas (előbújhatott minden állat; én a végén el is hoztam kettőt a srácoknak…) –, volt is nagy örömködés, zúzás a kamerák előtt. Azt hiszem, az Angyal alatt – mikor épp nem bűvölte a szintetizátort – Endre ismét lejött a színpad elé a közönség sorai közé, lehetett touch & go-zni, de amúgy is hozta a formáját – lehet, hogy „szert mindenki szed már”, de neki csak elég bedugnia a gitárját az erősítőbe és máris átlényegül rocksztárokat kifigurázó rocksztárrá. Rön a befejezésül eljátszott Soha nem változik felkonferálásakor megjegyezte, hogy ezt először játsszák, majd hozzátette: a többit pedig amúgy másodszor…
Hát, visszamenőlegesen is bearanyozták a napomat ezzel az esti fellépéssel.
Yawning Man (US)
Budapest, Auróra, 2017. június 13.
Belépőjegy ára: 2500/3500 Ft
Slogan
Budapest, Robot, 2017. június 13.